Budapest, 1976. (14. évfolyam)

3. szám március - Urbanizálódó ország XIII. Tamás Ervin: Békéscsaba

A Körös Hotel Az Árpád sétán/ Hagyományos építésű ház a Kinizsi utcában hagyták el. Virágzik a háztáji állattartás. A hagyományos otthonhoz hozzátartozik a veteményes, a szérűskert, a baromfiudvar és a disznóól. Hajdan „evangélikus Rómának" is nevezték a várost, mivel Békéscsabán épült az ország legnagyobb evangélikus temploma. Viszont Jaminát, az egyik városrészt „kis Moszkvának" hívják; itt lakott, s itt lakik ma is a legtöbb munkás, valaha innen indultak a tüntetések, itt szervezték a sztrájkokat. A városiasodás modernebb életformát is követel. Igaz, hódít még a kétlakiság — de emelkedőben a szellemi szint, változóban az életmód. Minden második lakásban ott a televízió, a személygépkocsik száma öt esztendő alatt megduplázódott. Az öt középiskolából egyre több érettségizett kerül ki, s marad Békéscsabán. „A gyerek bérházban lakik, a szülő kint a tanyán" — mondogatják a helybeliek. Esténként megtelik a Jókai Színház nézőtere, sokszor kicsinek bizonyulnak a mozik, többen és többen járnak könyvtárba, nő a külföldre utazók száma. Ápolják a nemzetiségi hagyományokat, több iskolában folyik szlovák nyelvű oktatás, működik a nemzetiségi táncegyüttes, konferenciák, ankétok színhelye Békéscsaba. — Más kalappal köszönünk, mint azelőtt — mondja a tanácselnökhelyettes. S néhány tervszámot említ a jövőből: a következő öt évben mintegy négyezer lakás épül, az utak fejlesztésére, javítására több mint négyszázmillió forintot költenek. Éledőben a patrióta-szellem. Segíti ezt az évenként kiosztott „Városunkért" emlékplakett, a település tisztaságáért indított akciók, a városszépítés! mozgalmak. Az elmúlt öt év alatt a helybeliek mintegy 30 millió forint értékben végeztek társadalmi munkát. A csabaiak tudják értékelni az eredményeket, azt, hogy az elmúlt időszakban több épült Békéscsabán, mint eddig száz esztendő alatt. * Lesz-e új arca az alföldi városnak? A József Attila lakótelepen minden házgyári technológiát igénybe vettek, épült itt egyszintes háztól tízszintesig mindenféle. A jövőben mintegy kétezer kerámiapaneles ház épül; a többi középblokkos lesz, mivel az olcsóbb. De a régi vályogházak helyén egyre több a modern családi ház, s így változik a külterület képe is. Békéscsaba védett városképi együttesét, a központi térrendszert viszont nem bolygatják meg. Az itt látható épületek zöme a múlt század végén és a századfordulón épült, építészeti egységet alkot. A tér rendezése az avult és értéktelen házak eltüntetésével veszi kezdetét: a városközpont rekonstrukciójának tervei is elkészültek. A főépítész Jánossy György, aki annak idején Salgótarján városközpontjának egyik tervezője volt. A KÖZTI főmérnöke 1975 tavaszától dolgozik Békéscsaba centrumának kialakításán. — Az elmaradás, amiről itt a városban mindenki beszél, az építész számára előnyt rejt magában — mondja a főépítész. — A kézművesség korában épült alacsony parasztházakat követték a manufaktúrák néhányszintes lakóházai, de az otromba bérházakból alig egyet-kettőt láthatunk a városban. Békéscsaba utcarendszere hallatlanul tágas. Másutt csak bontással lehet korszerűsíteni, itt megmaradhat, mert szép és követhető az útvonal-háló. Amit pedig bontani kell, az a vályog, az Alföld bomló, s nem pótolható anyaga. A lakásszám növelését meg lehel oldani anélkül, hogy szétterülne a város. És tömbönként lehet építkezni, ami minden szempontból előnyös. Ezen a vidéken a táj nem emel korlátot a képzelet elé, megjelenhet a plasztika, operálhatunk az új épületek homlokzataival. Foltokban marad a régi és foltokban jön az új — ez ad majd sajátos arcot Békéscsabának. A fejtörést elsősorban az okozza: hová tegyük az újat ? S mit tudunk a kockákból kihozni? Nem lehet ejtőernyővel ledobálni a házakat. A városmag értékeivel összhangban igyekszünk megtervezni az új központot. 9