Budapest, 1975. (13. évfolyam)

12. szám december - Kozma Béla: A kamaraerdei szociális otthon

így ma már hetven holdon gazdálkodik az intézmény. Ebből 47 hold áll megművelés alatt (35 szántó és 12 gyümölcsös), a többi őspark és kaszáló. A gazdaságban ötszáz sertést hizlalnak, ebből elégítik ki az otthon hús-szükségletét, a fölösleget pedig más szociális otthonoknak és kórházaknak juttatják. Gyümölcs tekintetében is részben önellátók: ami cseresznye, meggy, barack, alma, körte és szilva a gondozottak asztalára kerül, nagyrészt saját termés. Egyébként, a fákat is beleértve, százhetvenhét növényfajtát találunk a területen. Akikért mindezt termesztik, termelik és tenyésztik: a gondozottak kereken háromszázan élnek a két pavilonszerű, kétszintes épület szobáiban. A múltban ez nem egészen így volt. 1913 óta tölti be a létesítmény a magányos öregek gyámolításának és gondozásának nemes feladatát, de csak 1936-ban került emeletes pavilon a régi, barakkszerű épület helyére. A gyökeres változás 1945 óta történt. Az épületeket kitatarozták, a szobákat takarosan berendezték. A „szeretet-otthon" elnevezést pedig 1949 óta — az ország többi hasonló intézményével egyidőben — a rendeltetését és jellegét jobban kifejező „szociális otthon" váltotta fel. A gondozottak között a nők vannak többségben: 177-en. A férfiak száma 123. Az átlagos életkor 75 év, százöten nyolcvan év fölöttiek, tizenöten pedig már a kilencvenedik életévet is meghaladták. A fiatalabb korosziályt (30 év alatt) huszonnégyen képviselik. Valamennyi lakó állandó orvosi ellenőrzés alatt áll — és mintegy 90%-uk részesül rendszeres gyógykezelésben. A leggyakoribb a szív- és érrendszeri megbetegedés, a tüdőtágulás és légzőszervi bajok, vese- és egyéb bántalmak. Sok közöttük a bénulásos is. A járó-17