Budapest, 1975. (13. évfolyam)

12. szám december - Fekete Gábor: Pécs

a történelmi városrészek rekonstrukciójára is. A városrész tervezésénél a tanács szakigazgatási szervei, a kivitelezők és az üzemeltetők összegyűjtötték mindazokat a tanulságokat, amelyek a fővárosban, s az ország más városaiban adódtak az új lakótelepek építésénél, s a konszekvenciákat már az előkészítéskor levonták. Az új városrészben a lakásokat úgy helyezik el, hogy egyik oldalról a gépkocsiközlekedés és a városi funkciók, kereskedelmi és szolgáltató létesítmények, a másik oldalról a gyalogutak és a zöldterületek fogják közre az oktatási-nevelési intézményekkel együtt. A városnegyed intézményközpontjában, amely csak gyalogszerrel lesz megközelíthető, szálloda, 700 személyes filmszínház, 400 személyes kamaraszínház kiállítási termekkel, rendelőintézet, könyvtár kap helyet. Tízezer autónak külön biztosítanak parkolási lehetőséget. * Pécs nem lenne nagyváros, ha hiányozna a vonzáskörzete. Akárcsak Budapestnek, Pécsnek is van övezete: a már-már tízezeres nagyságrendűre duzzadt Szentlörinc és Hird. Szűkebb vonzáskörzete tíz népes faluból áll, teljes agglomerációja legalább 40 községből. A már említett Hirdnek van olyan utcája, amelynek egyik fele már Pécs, a másik még Hird; sőt, akad egy ház, amelynek konyhája még a faluhoz, két szobája már a nagyvároshoz tartozik. Az ilyesfajta kuriózumok persze gyakorlati következményekkel is járnak, hiszen például a városi villany tarifája olcsóbb, mint a falusi, másrészt a hirdi törpevízmű jóvoltából a falusiak házában már ott a vízcsap, ellenben a városiakéban még nincs. Az effajta agglomerációs rendetlenségek késztették arra az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumot, hogy a Pécsett működő Dunántúli Tudományos Intézet és a pécsi tanács kezdeményezésére vaskos tanulmányt készíttessen a város vonzáskörzetéről, alvó-községeiről. Ez a tanulmány az első olyan jelentős vizsgálat, amely egy teljes vidéki agglomerációt helyezett nagyítóüveg alá, hogy aztán kimondja: a nagyváros és környéke nemcsak Budapesten, hanem vidéken is szerves egységet alkot. Ennek megfelelően a pécsi településkoszorú is megköveteli magának a városfejlesztést. * A Pécsre látogató hazai és külföldi vendégek száma 1980-ig eléri az évi egymilliót. Ehhez a népvándorláshoz alaposan hozzájárul az a tény, hogy Pécs a Dunántúlnak nemcsak a legnagyobb, egyik legszebb és leghangulatosabb városa, hanem olyan szellemi központ is, amelynek hatása az egész országra kiterjed. Irodalmi-művészeti kisugárzása mind nagyobb területen érvényesül, kulturális eseményei, rendezvényei között évről évre több az országos jelentőségű. Ez utóbbi megállapítást hivatott erősíteni —egyebek között — a város történelmi magjában kialakult múzeumutca. A két esztendeje megnyílt, állandóan megújuló, s még európai mércével is ritkaságnak számító műemléki-múzeumi negyed mindenekelőtt sajátos hangulatú környezetével ragadja meg a látogatókat. A négytornyú székesegyház, a középkori barbakán, a törökkori dzsámi, az egyetemi könyvtár, a legrégibb polgárház adják a hátteret azokhoz a múzeumházakhoz, amelyekben egy-egy jeles képzőművész életművét, illetve valamely művészeti ág történetét mutatják be. A Káptalan utca 650 éves házában tárják a vendégek elé a világhírű Zsolnay-porcelángyár évszázados termékeinek legjavát; a Janus Pannonius utcában, az ország egyetlen Csontváry-múzeumában állítottak méltó emléket a nagy mesternek, kiállított alkotásai között ott a Baalbek, a Mária kútja Názáretben és a Panaszfal. Külön ház őrzi a város szülöttjének, Victor Vasarelynek gazdag gyűjteményét, amelyet ő ajánlott fel Pécsnek. Tervezik, hogy a múzeumutcában helyezik majd el a pécsi modern magyar képtárat, amely a főváros utáni leggazdagabb gyűjtemény. A múzeum-negyed mindenesetre már most is a város egyik legvonzóbb kulturális látványossága a Pécsre látogató százezreknek. S talán mondani sem kell, hogy a pécsieknek is, akik tömegesen szemlélik és élvezik ezt a művészeti központot. A városi tanács egyébként ez év tavaszán ameliett foglalt állást, hogy a Pécset már működő és a leendő irodalmi-művészeti szervezetek mindinkább töltsenek be regionális szerepet. Ezt a funkciót erősíti a pécsi Írócsoport is, amely a következő ötéves tervben elkészülő Művészetek Háza révén még hatásosabban tudja majd szervezeti életének hatósugarát kiterjeszteni. Az intézmény egyúttal a különböző művészeti ágak összehasonlítását is elősegíti majd. Az alap nem hiányzik, hiszen sok művész él a városban, alkotó tehetségük közéleti jellegét, munkásságuk közkinccsé tételét az intézmény lesz hivatott támogatni. Az együttműködés egyik jele, hogy a Janus Pannonius Múzeum, a tanárképző főiskola és a művészeti szakközépiskola regionális jellegű, vizuális nevelési központ szervezésére fogott össze. * Felveszi a versenyt a város képzőművészeti, irodalmi rangjával a zenei élet is. Erről az idei nyári program is meggyőzhette a zene rajongóit. Átlag minden ötödik napra jutott egy-egy hangverseny, szabadtéri koncert. A „Zenélő udvarok" sorozatban a kétezer éves város intim hangulatú, nagyszerű akusztikájú udvarai és kertjei nyíltak meg a hallgatóság efőtt. A hajdani kolostorudvarban kamara-operákat mutattak be, a volt papnevelde kertjében énekkarok és kamara-zenekarok adtak találkozót, a reneszánsz képtárban zenés vetítéseket rendeztek, a középkori várkert a fúvószene barátainak adott alkalmat randevúra. A „Tettyei esték" sorozat színhelye a Mecsek lejtőjén levő XVI. századbeli romok — a pécsi püspökök nyári rezidenciája, majd a török dervis-kolostor romjai — között kialakított szabadtéri színpad volt, ahol különféle zenés műfajok előadói léptek fel. Nem maradt ki a zene színhelyei közül a négytornyú székesegyház sem, egy-egy hangversenyt ezer ember előtt rendeztek meg a hatalmas dómban. A világ minden részéből idelátogató fiatal muzsikusok is bekapcsolódtak a város zenei életébe, hiszen Pécs az idén már nyolcadszor adott otthont az úgynevezett nemzetközi ifjúsági zenei tábornak. Folytatásaként annak a munkának, amely az ősi város művészeti hagyományainak feltárása keretében az irodalmi és képzőművészeti élet múltjával foglalkozott, most a harmadik — a város zenetörténetéről írott — kötet is megjelent. Száznál több zenei emlékhelyet ismertet a kiadvány, neves muzsikusok szülő- és lakóházaitól a zenekarok és kórusok otthonáig, emlékezetes hangversenyek színhelyéig. A Déryné utcában állott Pécs első kőszínháza, ahol 1846-ban Liszt Ferenc adta első hangversenyét a városban; a Kossuth Lajos utcai Pannónia Szálló nagytermében Bartók Béla koncertezett; ugyancsak a mecsekaljai város egyik utcájának villájában komponálta 1945 őszén Czinka Panna című operáját Kodály, s itt dolgozott szolfézs-oktatási rendszerén is. A József utcában működött az 1867-ben alapított világhírű Angster orgonagyár, a budapesti bazilika, a pécsi székesegyház, a szegedi fogadalmi templom hangszereinek műhelye. Művészklub és alkotóház, grafikai művésztelep, műteremépület, művészlakások — a mecsekaljai város kultúrájának élgárdáját nagyon is gyakorlati támogatásban részesítik a pécsi vezetők, s ez a támogatás semmivel sem kisebb, ha a közművelődésről van szó. A népművelők erkölcsi és anyagi megbecsülésére „Közművelődésért" plakettel és jutalommal tüntetik ki az arra érdemeseket; fejlesztik a könyves-busz járatok hálózatát, megteremtik a dolgozók önálló gimnáziumát, a szocialista brigádmozgalmat pedig arra ösztönzik, hogy kezdeményezzék valamennyi brigádtag általános iskolai tanulmányainak befejezését. Pécsett a Mecsekben kialakítandó pihenőparkot is a kultúra szolgálatába állítják, könyv- és folyóirat-kölcsönzőket, pavilonokat, szabadtéri kiállításokat, szellemi vetélkedőket rendeznek a parkban. Hamarosan felépül a városban az Ifjúsági Ház, s már 10 A Kossuth Lajos utca