Budapest, 1975. (13. évfolyam)

12. szám december - Szántó László—dr. Gőbel József: Budapest fürdői II.

egyenlítődnek. Ebben valószínűleg szerepe van a személyautók gyarapodásának. Az autótulajdonosok a hét végét inkább távolabb — elsősorban a Balatonon — töltik. Ez a tény az idegenforgalom szempontjaira figyelmeztet. Budapest fürdőit hosszú évszázadok óta szívesen keresték fel külföldről is a gyógyulni vágyók, terjesztve e fürdők szépségének és gyógyhatásának hírét. A második világháború megszakította a jól fejlődő idegenforgalmat. Most, az autós utazások megélénkülésével jó lenne a külföldiekkel újból felfedeztetni nagyszerű fürdőinket. Ahhoz azonban, hogy gyógyfürdőinket szívesen keressék fel a külföldiek is, a célszerű propagandán kívül a fürdőkkel egybeépült gyógyszállókra is szükség lenne. Gyógyfürdőink használatához, az orvos által előírt kúrákhoz idő kell. Ezért igen jelentős a margitszigeti gyógyfürdőszálló most kezdett építése, továbbá a Tabánban, a jelenlegi Rácz-fürdő közelében építendő nagy gyógyszálló terve. Érdekes megfigyelnünk a statisztikából azt is, hogy az 1958 — 1974 közötti időben a fővárosi kezelésű fürdők forgalma összességében lényegesen nem változott. A forgalom régebbi alakulása — az 1938—1958. évek között — csak úgy értelmezhető, hogy a felszabadulás után a közönségnek az addiginél jóval nagyobb tömege kapott lehetőséget a fürdők használatára. Ezt a nagy tömeget meg kell őrizni, sőt még növelni is kellene, úgy, hogy kultúrigényeiről minél szélesebb körben igyekszünk gondoskodni. A fővárosi fürdők közönsége egyre inkább a minőséget keresi. A minőség emelését szolgálja a fürdőknek a közelmúltban elkezdett fokozatos felújítása. A munka egyszerre csak egy-egy fürdőrészre, osztályra terjedhet ki, mert a forgalmas Gellért vagy Széchenyi fürdőt bajos lenne hosszabb időre teljesen bezárni. A legfontosabb ilyen munkák — a Széchenyi- és a Lukács-fürdő nagy felújítása — az V. és a VI. ötéves tervidőszakban készülnek. A felújítások mellett fürdőpolitikánk figyelembe veszi a gyógyforrások vizének sokoldalú alkalmazását. Gyógyvizet használ az átépítés alatti, 1977-ben várhatóan megnyíló pezsgőfürdős uszoda a Gellértben, és az ugyanott 1978-ban elkészülő téliesített hullámfürdő is. Említettük, hogy a Dandár utcai fürdő a most folyó átépítés után szintén a Gellért-források gyógyvizét fogja használni. A Margitszigeten megkezdődött a gyógyfürdő-szálló építkezése. 1980-ra remélhetően elkészül a helybeni gyógyforrásokra épülő XIV., Paskál-uszoda és strand, melyet majd gyógyfürdő (esetleg gyógyszállóval) építése követ. Végül említést kell tennünk a díjszabásról is. A fürdők forgalmának felszabadulás utáni rendkívüli emelkedését kétségkívül elősegítette az alacsony beléptidíj. A harminc év előtti fürdőszoba-szegény világban fontos közegészségügyi követelmény volt, hogy a fürdőzés lehetőleg mindenki számára megfizethető legyen. 1959-ben, amikor már előtérbe került a fürdők szórakoztató jellege, a strandbelépők díját kissé emelték. Most egy újabb lépéssel tovább kellene haladnunk és a díjszabásnál különbséget tennünk a sokféle fajta és minőségű fürdő között. Indokolatlan, hogy egy egésznapos strandolás — szép, egészséges és kulturált környezetben — néhány autóbuszjegy vagy egy üveg sör árát sem éri el. A fővárosi fürdők régebben eltartották magukat. A felszabadulás után azonban kisebb fővárosi támogatásra szorultak. Ártámogatásuk azóta állandóan növekszik. Remélhetőleg e rövid áttekintés is érzékeltette, hogy a főváros fürdőpolitikája a nagyközönség szolgálatára törekszik; a gyógyforrásokra épül és továbbra is a régi nagy gyógyfürdők helyreállítását, illetve fejlesztését tartja szem előtt. A másik nagy cél: az uszodák fejlesztése. A korszerű egészségvédelem sürgeti számuk és befogadóképességük növelését. Az egészségvédelmi cél mellett a közfelfogás elismeri már a fürdőzés — különösen a strandolás — szórakoztató jellegét. Fontos tehát a külterületi hidegvizű strandok korszerűsítése, azaz megfelelő vízforgató berendezéssel való ellátásuk, a víz tisztaságának megőrzése érdekében. A meglevő kis tisztasági fürdőket is fokozatosan gyógyvízzel kell ellátni és ezáltal gyógyfürdő-jellegűvé tenni. Ezen felül a pályaudvarok környékén — tekintettel az átmenő utasforgalomra — indokolt újabb tisztasági fürdők létesítése. A főváros fürdőpolitikája arra irányul, hogy igyekezzék kielégíteni a közönség sokrétű igényét. nii I I^t-wftM A Csillaghegyi strandfürdő téliesített medencéje A Gellért fürdő fedett uszodájának újjáépítése m