Budapest, 1975. (13. évfolyam)

2. szám február - Budapest Főváros Levéltára anyagából

Budapest Főváros Levéltára anyagából A haditermelés és a kiürítési rendelkezések szabotálása a csepeli Weiss Manfréd gyárban Sándor László alosztályparancsnok jelentése Endre László kormánybiztoshoz (1944. november 11.) A csepeli Weiss Manfréd gyár hadiüzemi parancsnoka, vitéz Elekes vezérőrnagy az öt éven keresztül összegyűjtött kommunista névsort az átállás idejében megsemmisítette és ezzel a gyárnak a szabotáló elemektől való megtisztítását lehetetlenné tette. Az október 15-i átállást követő 8 napon keresztül a gyár katonai parancsnoka dr. Sándor László főhadnagy volt, aki a Hungarista Párt megbízásából a gyárat az átállás éjszakáján megszállta. Nevezett 28 közismert kommunistát lefogatott. . . 8 nap elteltével ismét vitéz Elekes vezérőrnagy vette át a gyár parancsnokságát s ennek következtében a hadianyag termelés szabotálása úgy folyik, mint azelőtt. A sürgősen elrendelt kiürítést természetszerűen úgyszólván teljes mértékben szabotálják. A magyar honvédség legújabb és a háború sorsára esetleg döntő jelentőségű újrendszerű, magyar találmányt képező páncélrobbantó gránátból, amely honvédségünk legkomolyabb elhárító fegyvere a T 34-esekkel szemben, naponta mindössze 50 darabot gyártanak, holott megfelelő jóindulatú intézkedés mellett a termelés napi 1000 darabra emelhető. Javaslat. 1. Kihallgatandó: vitéz Makay Zsigmond tüzérezredes, a gyár honvédellenőrző kirendeltségének vezetője, kihallgatandó továbbá Almásy és Sánta százados a hadiüzemi parancsnokságtól. 2. Vitéz Elekes vezérőrnagy, Korbuly János és Korbuly László igazgatók azonnali hatállyal leváltandók. 3. Makay ezredes statáriális jogkörrel felhatalmazandó a kiürítés végrehajtására, valamint a páncélrobbantó gránát gyártásának megszervezésére. Dr. Sándor László A főváros lakosságának ellenállása erődítési munkálatokra történő kirendeléssel szemben Endre László hadműveleti kormánybiztos leirata a polgármesterhez (1944. november 17.) Úgy a német, mint a magyar katonai parancsnokságoktól vett értesülés szerint a főváros környékének déli szegélyén a lakosság sáncmunkákra csak szórványosan jelentkezik. Ehelyett a csapatok mögötti térségben fegyverek, lőszer, robbanóanyag után kutat, elesettek hulláit rabolja, fosztogatja ki s viszi haza magával. Feltehető, hogy ezek között kommunisták is vannak, ezért a rendészeti szervek útján ezeket a jelenségeket minden eszközzel akadályozza meg s a kiürítendő területről, annak ellenére, hogy csak önkéntes kiürítésről van szó, mindazokat a munkaképes férfiakat, akik nem dolgoznak hadiüzemben, tartóztassa le és adassa át a legközelebbi katonai parancsnokságnak vagy munkavezető osztagnak. A lakosságnak ez a magatartása annál szégyenletesebb, mert hírszerzők pontos megállapítása szerint az ellenség által megszállt területen a férfi és női lakosságnak az a része, akiket ki nem irtottak, vagy Oroszország belsejébe nem irányítottak, a legsúlyosabb és legnehezebb testi munkát végzik az ellenség javára, úgyannyira, hogy ahol munkaerőben hiány van, az összeterelt lakosságnak kell kézben és háton a szállításokat végezni. Elvárom, hogy a sáncásási munkálatokhoz éppen úgy, mint minden honvédelmi érdekű munkához a kellő számú munkaerő rendelkezésre fog állni, annak biztosításáról a Polgármester úr feltétlenül gondoskodik illetékes szervei útján s annak végrehajtását teljes felelősség mellett személyesen ellenőrzi. Endre A kispesti polgármester 1944. november 22-i jelentése szerint a lakosság részvétele az erődítési munkálatokban a nemzetőrség, a légoltalmi alakulatok, majd a csendőri és rendőri karhatalom igénybevétele ellenére csökkenő tendenciájú s a november 8-tól 19-ig terjedő időszakaszban a kivezényelt 75 000 főről néhány száz