Budapest, 1975. (13. évfolyam)
11. szám november - Horváth József: Öreg lámpavasak múlandósága
múlandósága díszek; inkább a barokkból is ihletet merítő késő eklektika formáinak nagyon szerény megjelenéséről beszélhetnénk. Ám úgy gondolom, erőltetett e lámpaoszlopoknak bármely stlluskorba való beillesztése. Formaképzésük nem reprezentál művészettörténeti időszakot, kialakításuk elsősorban a korai tömeggyártás igényeinek kielégítését célozza, s nem műalkotás létrehozását. E kandeláberek tehát semmiképpen nem tekinthetők műemlékeknek. Még „kis műemlékeknek" sem. Hogy mégis nehéz szívvel látom fogyásukat, annak inkább oka a műszaki ember tisztelete az elődök műszaki alkotásai iránt. E kandeláberek, ha nem is iparművészeti alkotások, a XX. század technikatörténetében és a városi közművesítés történetében ís egy állomást jelentenek. Felmerül tehát a kérdés: ha az oszlopoknak van történeti jelentőségük, miért kell kicserélni őket? Sajnos e lámpaoszlopok felett eljárt az idő. Egy szabadba kitett acél- vagy vasszerkezet esetében 50—60 év ugyancsak tekintélyes életkor. Ezek a kandeláberek ma már közvetlen balesetveszélyt jelentenek, fenyegetik az élet- és vagyonbiztonságot. Több ilyen oszlop — például a Garay téren, a Széchenyi fürdőnél, a Dózsa György úton — félbetörött, némelyik a diszes oszlopfej felerősítésénél megroggyant, az öntött talpazatok megrepedtek, széttöredeztek. Legtöbbjük a talajjal való érintkezés helyén teljesen elkorrodeált,-puszta kéznyomásra mállik, töredezik, kilyukad, s kidőléssel fenyeget. Bármennyire sajnáljuk kihalásukat, a mai fővárosi utca járókelő emberének testi épsége mégiscsak fontosabb! Ezeket az oszlopokat a legsürgősebben ki kell cserélni! Leváltásuk egyébként már a II. világháború előtt megkezdődött. Elsőként 1938-ban a Hősök tere Oetlféle oszlopait cserélték ki simavonalú, bár nem teljesen dísztelen szerkezetekre (a Dózsa György úton még ma is troli felsővezetéket hordoznak). Pedig a Hősök tere jelentős műemléki környezet. Az 1950-es évek végétől aztán meggyorsult a kitermelésük: a Körutakról, a Rákóczi útról, a Népköztársaság útjáról folyamatosan tűntek el az öreg vasoszlopok. A folyamat ma is tart. A még háborús emlékeket, repeszek-szakította sebeket is viselő kandeláberek legutóbb a Kálvin térről vonultak nyugalomba. Ha tehát ezeket a kiszolgált lámpákat ki kell cserélni, kérdés, hogy mit lehet helyettük elfogadni? E tekintetben is érvényes, amit Vizy László cikkében megfogalmazott: „A hozzáállást általában két alapvető szempont jellemzi: egyrészt a mindenáron újat akarás, másrészt a múlt emlékeinek túlzott védelmezése, esetleg azok teljes rekonstrukciója." A tftijes rekonstrukció, az újra való legyártás — melyet művészeti érték sem támaszt alá — a mai technikai körülmények köpött, esetünkben, szelte megoldhatatlan, és biztosan megfizethetetlen a kis széria, a kézimunka-igényesség miatt. Az újragyártás elleni döntő érvet azonban egy újabb szempont figyelembevétele szolgáltatja. Ezeknek az oszlopoknak a fénypontmagasságával és a rajtuk elhelyezhető lámpatestekkel nem lehet elérni a mai fogalmak és szabványok szerinti korszerű közvilágítás nívóját. A város közúti forgalma az éjszakai órákban is egyre növekszik és ez szükségszerűen maga után vonja a közvilágítás technikai fejlesztését is. Megfelelő megvilágitási szintet és a világítás elfogadható egyenletességét csak magasabb oszlopokkal és reflexiós tükrökkel ellátott lámpatestekkel lehet elérni. Ezek a lámpatestek nem szerelhetők a régi típusú tartószerkezetekre. Az olyan nagyforgalmú átvezető tereken, mint például az Alagút — Lánchíd—József Attila utca forgalmi tengelyében levő Roosevelt téren, a világítás elsődleges feladata az esti közúti forgalom biztonságának megvalósítása. De ugyanez elmondható a Clark Ádám térről, a Szabadság térről is. A teljes rekonstrukció talán kisebb forgalmú helyeken szóba jöhetne, de éppen azokon a helyeken, ahol a szóban forgó kandeláberek üzemelnek, elképzelhetetlen. A magam részéről a régi formák újrakreálása ellen bejelentem általánosabb ellenvéleményemet is. A közvilágítás teljes újra-régibe öltöztetését hajtottuk végre az utóbbi években a budai Vár polgári negyedében. A régi gázlámpaoszlopokat kis módosítással újra öntettük, régi formai ízlésű, de új higanylámpa befogadására alkalmas lámpatestet szerkesztettünk És az eredmény: a lámpatestek az oldal-Oetl-féle kandeláber (Tahin Gyula felvételei) 29