Budapest, 1975. (13. évfolyam)

11. szám november - Szántó László-Dr. Göbel József: Budapest fürdői I.

fürdő közül a felsőt, vagyis a Császár fürdőt. Akkor még csak négy fürdőszobából állott. Gyógyító hatását fokozatosan ismerték el. Ennek tudatában 1806-ban Marczibányi István királyi tanácsos vásárolta meg és jótékony alapítványként a budai Irgalmas rendnek adományozta azzal a kikötéssel, hogy jövedelmét a szegény betegek ápolására fordítsák. A kezdetben aránylag kicsiny fürdőt többször bővítették. Az alapítvány létesítésekor egy közös, 3 „török", 7 kettős kád, 19 „kő"-fürdője volt, valamint 33 lakószobás szállója. Nagy gyógyudvara 1842-ben épült Hild József tervei szerint, 100 lakó-és 85 fürdőszobával, összesen 340 ezer forintért, vagyis tetemes összegért. A szabadságharc korában és az azt követő évtizedekben a Császár fürdőt tartották Pest-Buda legnagyobb és Európa-szerte legismertebb fürdőjének. Nyaranta nagyszerű bálokat rendeztek épületében. 1860-ban a Berger testvérek bérelték ki, az ő vállalkozó kedvüknek köszönhető az első budai fedett állandó női és nyitott férfi uszoda, valamint az ásványos gőzfürdő építése. Joggal díszlett kapuján a felirat: „Császár fürdői kéjhely". A Császár fürdő akkori 10 gyógyforrása napi 117 ezer hektoliter vízhozamával egymaga felülmúlta az összes többi budai fürdő (Sáros, Rudas, Rácz, Lukács fürdő) együttesen mintegy 63 ezer hektoliterét. Buda város kérelmere Lipót császár a ráczvárosi két melegfürdőt a város tulajdonába engedte át. Nemsokára azonban a,,kis Rácz fürdőt" — a mai Rácz fürdőt — odaadta Berkászy (Pergassi) császári kapitánynak. Az idők folyamán többször cserélt gazdát. Sokáig eléggé elhanyagolt maradt, míg 1860-ban új tulajdonosa, Heinrich Nep. János orvostudor fel nem újította és 24 szobás szállodával, valamint „ásványvíz gőzfürdővel" ki nern bővítette. A „külső Rácz fürdő" (a mai Rudas fürdő) kezelésével nem volt szerencsés Buda városa. 1692-ben a súlyos pestisjárvány miatt el kellett rendelni a melegfürdők bezárását. Később a város bérlővel kezeltette a Rudas fürdőt, csekély díjért. A kezdetben havi tíz forintnyi bér lassan növekedett, csak 1851-től érte el az évi 16 000 forintot. Az 1810. évi nagy tabáni tűzvészben a Rudas fürdő is erősen megrongálódott. Emiatt 1829 - 31 között átépítették, szállodával bővítették, ami nagyon használt a fürdő látogatottságának. A fürdőben és szállójában 1860 körül évi mintegy 600 szálló- és 12 ezer fürdővendég számára évi ezer kádfürdőt és 100 ezer gőzfürdőt szolgáltattak ki. Abban az időben a Császár fürdő után a Rudast tartották Buda második legnagyobb és leglátogatottabb fürdőjének. A Rudas fürdő bérlője később anyagi nehézségekbe keveredett. Emiatt a fürdőt 1866-ban a város Kammermaver Károly tanácsnok, a későbbi nag\ -nevű polgármester javaslatára házi kezelésbe vette. Ez volt az első pestbudai házikezelésű fürdő. A város első ténykedései közé tartozott a férfiak és nők addig erkölcsileg sokszor kifogásolt közös fürdésének elkülönítése. A főváros hasznot hajtó vállalatként kezelte. A gyógyjelleggel eleinte nem sokat törődött. 1883-ban kisebb átalakításokat végzett, majd 1894-ben fedett uszodával bővítette ki a Rudast. A főváros fiatalsága évtizedekig csak a Császár, a Rudas és a Lukács fürdő uszodáit használhatta télen. A Sáros fürdőt a császár háziorvosának, dr. Illmer Frigyesnek adományozta, a Király fürdővel együtt. A fürdő alig hozott jövedelmet. Tulajdonosa ezért 1718-ban eladta Buda városának, amely a Rudas fürdőhöz hasonlóan bérlővel kezeltette, csekély díjazás fejében. A város a bérlőkkel folytatott vitákat megunva 1809-ben — nyilvános árverésen — újból magánkézbe engedte. A Király fürdőt Illmer fia 1703-ban eladta. Többször cserélt gazdát; 1796-ban a Kőnig család szerezte meg. (Ezért nevezték Kőnigsbadnak, ezt fordították később Király fürdőnek.) 1826-ban új épületet emeltek rá, 23 szobás szállóval. Vizét — mint évszázadokkal előbb is — 1664 méter hosszú földalatti csővezetéken a Lukács fürdő forrásaiból kapta. Elsősorban tisztasági fürdőként használták. A Császár fürdő közvetlen déli szomszédságában fakadó forrásokat sokáig nagyon elhanyagolták. Télen sem befagyó hévvizüket csupán a Császármalom működtetésére használták. (Itt őrölték a lisztet a hadsereg ellátásához.) A Koronauradalom később a malmot egy óbudai molnármesternek adta bérbe. A bérlő kezdte a 11 értékes gyógyforrás kitisztítását, a terület parkosítását, rajta újból fürdő (Lukács fürdő) létesítését. A divatos Császár ürdő mellett azonban eltörpült, inkább csak egyszerűbb emberek látogatták. Fellendülése akkor kezdődött, mikor a kincstártól Palotai Fülöp 1884-ben tekintélyes őszszegért (350 ezer forint) megvásárolta és kibővítette. Rövidesen a legkorszerűbben felszerelt fővárosi fürdőként emlegették. A XVIII. század közepén kiadott útleírások öt budai fürdőt említenek: Császár fürdő, általános (nép) fürdő (a későbbi Király fürdő), Rácz fürdő, Rudas fürdő és Sáros fürdő. Abban az időben a fürdőknek inkább csak szórakoztató és tisztálkodási jelentőségét hangsúlyozták, a gyógyhatással nem túlságosan törődtek, bár a fürdőmesterek szakszerűen vágtak eret, köpülyöztek, piócáztak és dögönyöztek. Schams Ferenc Budáról írt részletes ismertetése (1822) kifogásolja a kiváló gyógyvizek propagálásának hiányát. A gyógyvizek használata azonban nemsokára terjedni kezdett. A szabadságharc előtt létesítették pesti mintára — az első budai dunai nyílt uszodát. 1853-ban pedig a Gellérthegytől délre elterülő, mélyen fekvő lágymányosi síkon felfedezett keserűvízes forrásoknál egy vállalkozó ingatlantulajdonos, Schleiss György (Unger Ferenc gyógyszerésszel társulva) építette a királynőről elnevezett aránylag kicsiny, mindössze 10 fürdőszobás Erzsébet sósfürdőt, ivó-és fürdőkúrák céljára, a mai Tétényi úton. Későbbi tulajdonosa, Mattoni Henrik Ybl Miklós tervei alapján 188i-ben új szárnyakkal bővítette ki a kis fürdőházat. Pest fürdőit Schams Ferenc szintén részletesen ismertette (1821). Ebben leírja dr. Rumbach Sebestyén Vasas fürdőjét, Pest első gyógyfürdőjét. Az 1798-ban Pest tisztiorvosává választott dr. Rumbach — „távol a Városliget mellett" vásárolt telkén — kútásás közben vasas forrásokra bukkant. Föléjük 1806-ban tágas közfürdőt emelt, 18 fürdőszobával, lakószobákkal, vendéglővel. Kifejezett gyógyfürdőnek számított: reumabajok, vérzékenység és ideggyengeség esetében ajánlották. Használata óránként 1 forintba került, ami igen tetemes összeget jelentett akkor, hiszen a budai hévvízfürdőkben — igaz, a közös medencékben — egy órai fürdőzésért mindössze pár krajcárt kértek. Patacsich József ismertetése szerint Pesten 1831-ben (a nagy árvíz előtt) a legkiválóbb a Hild József építene kétemeletes Pfeffer-házban levő, 1823-ban megnyitott „Duna Ferdő", melynek neve később Diana fürdőre változott. A Duna partjának előkelő részén, a mai Roosevelt téren (a Belügyminisztérium palotájának helyén) működött, 27 fürdőszobával, 38 káddal. A híres Diana fürdőről nevezték el a szomszédos utcát (ma József Attila utca) annakidején Fürdő utcának. További fürdők Pesten: Rumbach Vas Feredője a Város Erdejénél (a mai Rudas László út és Munkácsy utca sarkán); Gamperl Vas Ferdője szintén a Terézvárosban, a Nyár utcában (a későbbi Hungária fürdő elődje); Meszetits Ferdője a Szerecsen (ma Paulay Ede) utcában; Ferdő a Király (ma Majakovszkij) utcában, báró Orczy házában; végül az 1829-ben felállított Természeti Duna Ferdők a nyári nagy forróság idejére. E fürdők vize nem vetekedett a budai hévforrásokéval. A tisztálkodás mellett azonban gyógycélokra is használták azokat. Feldmann 1844. évi Pest-budai Kalauza kiemeli Pest három igen divatos Duna-fürdőjét (egy a híd felett, kettő alatta). A szabad Dunafürdők rokonai az 1817-ben bécsi mintára felállított pesti úszóiskolák (egy katonai és egy polgári). A polgári úszóiskola ügyes szerkezetét a Lánchíd építője, Clark Ádám állította össze; a kosaras belső vázat gépezet tartotta a víz alatt, illetve emelte ki. Ez a belső kosár minden oldalról záródott, így az esetleges szerencsétlenségeknek elejét vette. A polgári úszóiskola az úszóidény alatt népszerű kirándulásokat és látványos ünnepélyeket is rendezett. Új szín jelent meg tehát a pest-budai fürdőknél: a testedzés célja. Pest másik újdonságaként Feldmann a Diana fürdőtől nem messze, a Nákó-féle házban nyitott orosz gőzfürdőt említi. Itt a két gőzterem (külön a nők, illet*.*? a férfiak számára) nagyon forró gőzfürdőt nyújtott, izzasztással, nyírfaágas csapkodással. Magánvállalatként működött ez is. 15