Budapest, 1975. (13. évfolyam)

11. szám november - Fekete Gábor: Miskolc

nem hajlandó felvonó nélkül átvenni a mégoly készre jelentett épületeket, joggal. Az építőipari vállalat viszont néni hajlandó hibáját belátni, szintén joggal, mert nem az ő hibájából nincs beszerelve a lift. Viszont addig nem kapja meg járandóságát, amíg nincs át­véve a ház. A vállalat pénze tehát ott fekszik az épületekben, megmozdít­hatatlanul, miközben súlyos anyagi gondjai támadnak. Ha tehát van valami, amiért Miskolc néni szolgál rá má> városok irigykedé­sére, úgy az a lakásépítkezés, amely annyi embernek, városi vezetőnek, intézmények okozott és okoz gondot. Ugyanezek az emberek és intézmé­nyek mégis bizakodók most, néhány héttel az évzárás előtt. Kívánjuk, hogy bizakodásuk igazolódjék. A miskolciak nem keveset tesznek városuk csinosításáért és gyarapításá­ért. Kiváltképp vonatkozik ez a fiata­lokra. Ifjúmunkások, középiskolások, egye­temisták, műszakiak — a huszonöt­ezer miskolci fiatal na®yobbrésze — rendszeresen dolgozik városa szépíté­séé't, fejlesztéséért, anyagi viszont­szolgáltatás nélkül. 1972 óta évente egyszer — a város felszabadulásának napján — megrendezik az „önkor­mányzati Napot". Ennek bevezető ünnepi aktusaként a megyei város tanácsának elnöke átadja a város kul­csát a fiatalok küldötteinek. Ezen a r.apcn az iskolákban, az üzemekben a fiatalok dolga a vezetés, az irányítás, az ügyintézés, részben jelképesen, részben viszont nagyon is konkrét formában. A meglehetősen egyedül­álló, kedves é» tartalmas epizódnál is jelentőségteljesebb az a törődés, amell/el az év másik 364 napján illetik a miskolci fiatalok városukat. Csupán az elmúlt egy év alatt a következő munkákkal iratkoztak fel a városgya­rapítás listájára: a Gárdonyi Géz2 Ifjú­sági Ház mellett épülő Ifjúsági Park tereprendezési, kertészeti munkáit munkásfiatalok és középiskolásck vé­gezték el; a város,,nagytakarításában" többszáz fiatal segéokezett, csak az Avason 38 ezer forinr. értékű munkát végeztek; nem kevesebb, mint 18 ezer fiatal válislt ..kommunista műszakot" a kétszáz gyermek befogadására alkal­mas „jubileumi óvoda" felépítéséért, az Avas Bútorgyár pedig a berendezé­sek jórészéért; a Nehézipari Műszaki Egyetem hallgatói 13 ezer társadalmi munkaórát végeztek építőtáborok építkezésein; a fiatal műszakiak és közgazdászok az avasi kultúrközpont tervezésén frradoznak, benne úttörő­vasúttal, libegővel, vadaskerttel, mű­jégpál/ával. Akad aztán egy kezdemé­nyezés, ami ugyan nem mérhető mun­kaórával és forinttal, viszont mégis nagy értékű, és ritka teljesítmény a részükről. Az akció neve: „Intézke­dés közügyben". Lényege pedig, hogy­utánpótlást neveljen a tanácsok szá­mára, egyúttal buzdítsa az ifjabb kor­osztályt, hogy ne 'egyen semmi iránt közömbös, ami lakóhelyén történik, akár szemeteié.ről, akár a városi kö­zösséget sújtó sérelemről van szó. Ami pedig a „felnőtt" miskolci em­bereket illeti: társadalmi munkájuk értéke tavaly megközelítette a har­mincmillió forintot. Ebben benne \an 8 a családiházas városrészekben 15 kilo­méternyi víz- és 17 kilométernyi szennyvízcsatorna építéséhez a hozzá­járulás, a csanyiki völgyben és a Mis­kolc-Tapolca térségben parkerdők telepítése, benne a játszóterek, tan­termek létesítése, és a kertbarát moz­galom Is, amelynek idestova négyezer­re nőtt a tagsága. Miskolc szépülése annak is köszön­hető, hogy a harmonikus városképért sokat tesznek a tervezők. Tíz község és település hozzácsatolásával, a nagy­arányú iparfejlesztéssel annakidején Nagy-Miskolc nemhogy szebb lett volna, de valamelyest még meg is csúnyult, öregedett. Jellemző egyéb­ként, hogy még öt-hat esztendővel ezelőtt is a nyilvántartott 50 ezer miskolci lakásnak csaknem fele egy­szobás volt, s a 23 ezer lakóépület 90 százaléka — földszintes. Azóta nem­csak az új városnegyedek javítottak Miskolc képén é; íakói komfortján, hanem a szanálások, s a belváros re­konstrukciója is. A terjeszkedő város — kelet—nyugati irányban 30, észak —déli irányban 15 kilométer hosszú­ságban — mindeddig elkerülte az Avast, de most már arra is sor kerül. Mégpedig a városkép kifejezett előnyé­re. Tíz-tizenöt éven belül Eger-nagy­ságú modern városrész épül ki Avas­város néven. A hegyoldalban lépcső­zetesen emelkedő sáv- és szalagházak tízszintesek, a szőlők, gyümölcsösök helyén korszerű centrum, üzletsor, filmszínház épül majd. A gyorsütemű városiasodás minden előnyét és nehézségét Miskolc való­sággal „lekopírozza" Budapestről. A „növekedés nehézségei" között azon­ban most csupán arról szólunk, amely — legalábbis méreteiben — nem sújtja a fővárost, viszont Miskolc életéhez sajnos szervesen hozzátartozik. Régen volt, ho<»y a Bükk karsztforrásai bősé­gesen fedezték a város ivóvíz igényét. Ma a legenyhébb kifejezés, amit a vízhiányra a városi vezetők használnak: „súlyos gönci". A Hernád kavicstera­szaira épülő csúcsvízmű hamarosan 15 ezer köbméter többletvízzel szoigál, s ha elkészül a termelőtelep második része, akkor még egyszer ennyivel, de 1980-ra már ez s többlet sem fedezi a növekvő vízfogyasztás szükségleteit. Ezért, hogy Miskolcon nem zajlik le városfejlesztési tanácskozás új és új indítványok nélkül, azt is mondhatni, hogy olajlelő forrásokat sem keresnek olyan intenzitással manapság a nagy­világban, mint vízforrásoka; Miskolc környékén. Pillanatnyilag a Nyéklád­háza és Leninváros közötti területen kutatnak víz után, s vizsgálják a Mis­kolcra vezetés lehetőségeit, de tervbe vették a Garadna forrásnál egy föld alatti tároló építését, olyat, amilyen a Szinva forrásánál bevált. A másik sajátos gondja a városnak a már néhányszor említect „egyutca", amely várostörténeti hagyománynak megfelel, de a mai közúti teher- és személyforgalomnak már semmi esetre sem. így hát bármily fájdalmas, de me­gint csak mélyen a zsebbe kell nyúlni a tíz- és százmillió forintokért. Az „agyonstrapáit" Széchenyi utcai főútvonal tehermentesítésére új, a városon átvezető forgalmi utat kell A DVTK-stadion Lakótelepi üzletközpont A Lenin Kohászati Művek

Next

/
Oldalképek
Tartalom