Budapest, 1975. (13. évfolyam)

1. szám január - Konrádyné Gálos Magda dr.: Pest-budai szállók emlékeiből 3.

Mozaik a főváros múltjából A cinkotai szépségverseny Az 1925. augusztus 2-án tartott cinkotai Anna­napi búcsún a templomi ünnepet szokás szerint ut­cai mulatság követte alkalmi árusok sokadalmával, lacikonyhákkal, kártyavető cigányasszonyokkal, vá­sári fényképészekkel. A helyi dalkör azonban vala­mi újdonsággal akart kirukkolni, s ezért ,,amerikai titkos szépségversenyt" rendezett. Nagy volt az izgalom. Különösen az a kérdés foglalkoztatta a kö­zönséget, hogy bőszoknyás parasztlány vagy szűk­szoknyás „kisasszony" lesz-e a győztes. A kör tit­kára levesestálban gyűjtötte össze a szavazatokat, de eredményt nem tudott hirdetni. A szavazócédu­lák túlnyomó részén ugyanis csak a Rozi, Julis, Léna stb. nevek szerepeltek, vezetéknév nélkül, s igy nem lehetett megállapítani, hogy kiket tartottak a szépek szépének. Dinnyeünnep, dinnyeverseny A Magyar Kertészeti Társulat 1859-ben program­jául tűzte ki a dinnyetermesztés népszerűsítését és fejlesztését. Ezért a kertészek részére versenyt rendezett, hogy kiválasszák, megismertessék a leg­jobb fajtákat s ezek magvait szétosszák a terme­lők közt. A társulat pesti csarnokában augusztus 18-ától kezdve több héten át minden csütörtökön kiállították a beküldött dinnyéket, a rákövetkező pénteken pedig megízlelték őket. A kóstolókon a kiállítók ingyen, mások 50 krajcár lefizetése mellett vehettek részt. A vegetáriánus lakomákat átlag ötven társulati tag és egyéb dinnyekedvelő ette végig. Először mindig a görögdinnyék kerültek sorra; Fogarasy János és Hajós József termékeit találták a legkivá­lóbbnak: az egyik vékonyabb héjával, a másik kel­lemesebb zamatával tűnt ki. Ezután kerültek sorra a sárgadinnyék, vetélkedőjükön nyolcan nyertek dicséretet, a legjelesebbnek Fogarasy János turkesz­táni és mészáros fajtáit minősítették. Nem feledkeztek meg a fogyasztókról sem, ré­szükre Rákospalotán tartottak dinnyeünnepet. A vendégeket különvonatok szállították ki Pestről. A 800 résztvevő nagyon kellemesen érezte magát, jóllaktak a szabadban főtt bográcsgulyással, tarho­nyával, megittak egy hordó bort, éjjel háromig tán­coltak Burkó Ferenc egri prímás bandájának muzsi­kájára. Csak éppen a dinnyebemutató nem sikerült. Összesen két gúla gyümölcs gyűlt össze; az egyiket Károlyi István fóti uradalma, a másikat a pesti ver­senyen kétszeresen győztes Fogarasy szállította. A következő esztendőben a két rendezvényt egyesítették. Az ünnepség 1860. augusztus 26-án, Rákospalotán dinnyebírálattal kezdődött. Sok faj­tát érdemesítettek dicséretre, ezeket szétosztották a megjelentek közt, majd bográcsgulyást és tarho­nyát szolgáltak fel. Falatozás után éppen felálltak a tánchoz, amikor észrevették, hogy az egyik közeli házat egy játszó gyerek által eldobott gyufa felgyúj­totta. A fiatalabb férfiak azonnal hozzáfogtak az ol­táshoz, megakadályozták a tűz tovaterjedését, de a házat nem sikerült megmenteni a leégéstől. A ká­rosult segélyezésére az ünnepségen részt vevő Re­ményi Ede hegedűművész a palotai vendéglő ud­varán még aznap éjjel hangversenyt rögtönzött. A hallgatókat adakozásra szólították fel, s az ily módon összegyűlt harmadfélszáz forintot átadták a károsult gazdának. Esküdtszéki tárgyalás 1868-ban Érdekes esküdtszéki tárgyalást tartottak Pesten 1868. január 2-án, sajtó útján elkövetett becsületsér-MEGRENDELŐLAP Megrendelem 197 év hó napjától a BUDAPEST című lapot Előfizetési díj: 1/4 évre 30,— Ft 1 /2 évre 60,— Ft 1 évre 120,— Ft Az előfizetési díjat a postahivatal megbízottjának fizetem. Név: Város, község: Utca, házszám: Kelt 197 év hó nap megrendelő aláírása tés ügyében. A felperes Szegfy Mór író volt, akit a 67-es kiegyezés után neveztek ki a kereskedelem­ügyi minisztérium fogalmazójává, az alperes pedig Ormódy Bertalan író, a Pecsovics című kiegyezés­ellenes élclap szerkesztője. (Pecsovics a negyvenes években Festetics Rudolf gróf tiszttartója volt, s feladatul kapta a kormánypárti kortesek megven­dégelését. Róla nevezték el a Habsburg-dinasztia hiveit pecsovicsoknak.) Ormódy 1868-ra kiadott egy Pecsovics naptárt s ennek 9. és 10. lapján Szeg­fyvel kapcsolatos jövendöléseket közölt. A felperes különösen két jövendölést tartott bántónak; az ötödiket, amely szerint ő kinevezése fölötti örömé­ben elájul és minisztere pofoncsapással ébreszti fel, s a hetediket, amely szerint hason csúszva csókol­gatja a miniszter csizmájának talpát. Az alperes előadta, hogy távol állt tőle a becsü­letsértés, csupán a felperes túlságosan alázatos mo­dorát gúnyolta, ehhez pedig mint élclapszerkesztő­nek joga van. Ha hasonló dolgok miatt megbüntet­nének minden vicclap-kiadót, akkor nekik Krőzus kincsével és Matuzsálem korával kellene bírniok. Az esküdtszék 7 szavazattal 5 ellenében megálla­pította a becsületsértés tényét, s a bíróság Ormó­dyt egyhavi fogságra, 100 Ft bírságra és 40 Ft per­költségre ítélte, ezenkívül elrendelte, hogy a Pe­csovics naptár minden példányából szakítsák ki a 9. és a 10. lapot. Megfagyott napszámos Az 1870-es évek általános gazdasági válsága a fő­városban is nagy munkanélküliséget okozott. Krobl Antal budai születésű napszámos sem tudott hosz­szú ideig keresethez jutni; még az ágyraiárás is elér­hetetlen luxus maradt számára. Ezért 1876 elején a budai alsó téglagyár mellett lyukat ásott a földbe s ezt rendezte be ,,lakás"-nak. Táplálékát vadászat­tal szerezte meg: összefogta a környék macskáit és húsukat megette. Február végén azonban váratla­nul erős éjszakai fagy lépett fel és szegény Krobl megfagyott. Vacka leírhatatlan bűzt árasztott, mert a hideg elleni védekezésül lenyúzott, kikészítetlen macskabőrökkel takarózott. Dunai úszóverseny 1882-ben A Magyar Atlétikai Club 1882. augusztus 15-én délután versenyt rendezett a Dunán. Az első szá­mot „bajnoki úszóverseny"-nek nevezték el. A 4 km hosszú táv a Káposztásmegyeri szigetnél kez­dődött és a Margitszigetig tartott, összesen hár­man indultak; Magyari Ferenc lett az első, 32 per­ces idővel. Egy kilométert tehát 8 perc alatt úszott le, természetesen úgy, hogy közben a folyam árja is vitte lefelé. A harmadiknak célba érő versenyző ideje 2 perccel volt gyengébb. A korabeli tudósítá­sok megállapították, hogy mindhárman végig mel­len úsztak, és hogy látszik rajtuk az edzés hiánya. A második, s egyben utolsó számra, az 1600 mé­teres úszásra többen neveztek be, szám szerint nyolcan. Három versenyzőt a víz sodra erősen a budai part felé vitt, s ezáltal sok időt vesztettek. Kilícsán Zsigmond iett az első, 12 perces idővel. A verseny iránt jóformán senki sem érdeklődött, csak egy-két véletlenül arra sétáló ember nézte végig. Vértesy Miklós 48

Next

/
Oldalképek
Tartalom