Budapest, 1975. (13. évfolyam)

10. szám október - A címlapon: A Nyugati pályaudvar (Csigó László felvétele)

J L £ Wdapest XIII. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 197S OKTÓBER D FŐVÁROS FOLYÓIRATA A szerkesztő bizottság elnöke: FARKASINSZKY LA)OS, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese Főszerkesztő: MESTERHÁZI LAJOS Főszerkesztőhelyettes: KATONA ÉVA A szerkesztőséi elme: 1014 Budipest I. Országház u. 20. Telefon: 351-918 Kiadja: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT VIII. Blaha Lujza tér 3. Postacím: 1959 Budapest Telefon: 343-100 Felelős kiadó: CSOLLÁNY FERENC 75.1982 Athenaeum Nyomda 1073 Budapest VII. Lenin krt. 7. Telefon: 229-450 Felelős vezető: SOPRONI BÉLA vezérigazgató Terjeszti: a Magyar Posta Posta Központi Hírlap Iroda Budapest. V. ]ózsetf»ádor tér 1. sz. Telefon: 180-850 Postacím: 1900 Budapest Index: 25 151 Megjelenik minden hónap elején. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Iroda címén. Előfizetési díj: negyedévre 30,— Ft, félévre 60,— Ft, egy évre 120,— Ft. Szerkesztőségi fogadóórák: hétfőn 10—13 óráig VII. Lenin krt. 5. I. em. Telefon: 223-896 Olvasószerkesztő: KÖVENDI)UDIT Képszerkesztő: SEBŐK MAGDA A lap íves mélynyomással készül A TARTALOMBÓL: Urbanizálódó ország VIII. Fekete Gábor: Debrecen 8 Preisich Gábor: Feljegyzések meg nem írt cikkekhez 12 Megay László: A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola 14 Vargha Balázs: Mándy Iván és teremtményei III 22 Hoffmann Tamás: A Finnugor Kongresszus kiállításai 24 FÓRUM Gábor István: Operaházi esték — néhány kérdőjellel 30 Nagy Lajos pályaműve: Inaséveim 32 Konrádyné Gálos Magda dr.: Irodalmunk hajdani hajlékai II 36 Vértesy Miklós: Budapest első helytörténésze 38 Zolnay László: Rab leányok, rab asszonyok Budán 40 A címlapon: A Nyugati pályaudvar (Csigó László felvétele,) A hátsó borítón: Söröskancsó (észt). A Néprajzi Múzeum tulajdona (Kovács Tamás felvétele) Szerkesztő bizottság: BUZA BARNA szobrászművész; FEKETE GYULA (ró; GARAI GÁBOR költő; GRANASZTÓI PÁL építész; Dr. HORVÁTH MIKLÓS, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója; PATAKI JÁNOS, az MSZMP Budapesti Bizottság Agit.-prop. osztályának vezetője; RÉVÉSZ FERENC, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója; Dr. SÁGVÁRI ÁGNES, a Fővárosi Levéltár igazgatója; SZILÁGYI LAJOS építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes; Dr. TRAUTMANN REZSŐ, a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának elnöke A. Czétényi Piroska Dudapest 1972-ben ünnepelte a három városból való egyesülésének centenáriumát. A főváros műemléki hatósága e legutóbbi 100 esztendőben létesült, a fővárossá fejlődés igényeit szolgáló épületek és épületegyüttesek vizsgálata után tett javaslatot közel 100 építészeti alkotás és néhány együttes védetté nyilvánítására. Ennek az elhatározásnak már megvoltak az előzményei. A magyar műemlékvédelem — a felszabadulás után megjelent első jegyzékében — az elsők között terjesztette ki a védelmet az ún. történelmi építészet utáni, XX. századi alkotásokra is. A fővárosban ezek közé tartozik például a Martinelli tér 5. szám alatt álló Rózsavölgyi-ház, valamint a Vas utcai kereskedelmi iskola (mindkettő Lajta Bélának e század első évtizedében épült alkotása). Az azóta megjelent három újabb műemlékjegyzékben (1955, 1960, 1967) fokozatosan 25-re gyarapodtak a XX. századi védett emlékek. Ez a szám azonban elenyésző volt a fennálló és figyelemre méltó értékű épületekéhez képest, hiszen a szóbanforgó korszakban az építési tevékenység éppen a fővárosban volt a legjelentősebb. A főváros egyre dinamikusabb fejlődése — a sokoldalú igények miatt — ezeket az épületeket elsodorhatja; vagy a jellegzetességeiket figyelembe nem vevő tatarozás foszthatja meg jelentős építészeti, művészeti, értékektől a városképet. Mivel e legutóbbi korszak alkotásai ma még kevésbé elismertek, mint pl. a gótika, a reneszánsz vagy a barokk kor emlékei, annál inkább fontos, hogy az építészeti értékek tudatos megőrzésére hivatottak idejekorán gondoskodjanak fennmaradásukról. A XIX. században beindult műemlékvédelem természetszerűleg csak az addig — többnyire szerencsés véletlenek révén! — fennmaradt emlékekkel foglalkozhatott. Most viszont egy újabb évszázadnyi alkotásból kell kiválasztania a védelemre érdemeseket. E feladat időszerűségével néhány évvel ezelőtt már a Magyar Építőművészek Szövetsége is foglalkozott. A mai építészet alapelvei és értékei ugyanis szintén ebben a korszakban gyökereznek. A mai anyagok és szerkezetek — köztük elsősorban a vasbeton alkalmazása —, a konstrukció, a funkció és forma egységének a létrehozása, valamint a társadalomfejlődés újabb igényeinek megfelelő épülettípusok (közlekedési, ipari, bank, sportlétesítmények) kialakítása e korszakban kezdődik. Éppen ezért sajnálatos volna, ha e téren az eddigi veszteségeket — mint pl. Kozma Lajos Vadász utca 29. szám alatti ún. üvegházának (1932), Molnár Farkas Mese utca 8. számú, 1937-ben épült villájának, vagy Árkay Aladárnak a Népköztársaság útja—Hősök tere sarkán álló, egykori Babochay villájának helyrehozhatatlan átalakítását — újabbak követnék. A korszak védelemre javasolható emlékeinek jegyzékét az MTA Építészettörténeti és Elméleti Bizottsága kezdeményezésére alakult témabizottság 1974-ben készítette el, az egész ország területére. Ezen belül a legnagyobb résznek, a fővárosi anyagnak a feldolgozását a Fővárosi Tanács Városrendezési és Építészeti főosztályán a Budapesti Műemléki Felügyelőség végezte. Az összegyűjtött anyag kiválogatásakor tekintettel kellett lenni arra is, hogy az épületek védettségre javasolása ne 1