Budapest, 1975. (13. évfolyam)

9. szám szeptember - Zolnay László: Dolgozó nő a középkorban

Zolnay László Dolgozó nő a középkorban A dolgozó nő fogalmát a közép­kor nem ismeri. Azért nem ismeri, mert nem ismeri „be". Noha a nő — erejéhez képest — már akkor is dolgozott annyit, mint a férfi. Ha ugyan nem többet! A házimunkát, a főzés s a gye­reknevelés dolgát nem vették munkaszámba. Ám, ha megnéz­zük a honfoglalás korának asszo­nyait, azt találjuk, ugyanúgy meg­dolgoznak ők is, mint később a mongolok asszonyai. Róluk — az 1250-es években — Rubruki Vil­mos ferences barát rajzol szemlé­letes képet. A nők hajtják a kétke­rekű kordé elé fogott lovat, ők málháznak, ők fejik a tehenet, ők köpülik a vajat, ők varrják a bőr­ruhákat. Bőrvarráshoz bélhúro­kat készítenek. Ez a cérnájuk, ők gondozzák az állatokat. És a gyermekeket is. A finomabb női házimunka élén a hímzés-fonás állt. Már a XI. századi legenda úgy mondja: I. István felesége, Gizella király­né maga is dolgozott a legelső ma­gyar templomok egyházi hímzé­seinek elkészítésén. Első király­asszonyunknak társnői a veszp­rémi és esztergomi apácák voltak. Szorgos apácák, jeles fonóasszonyok Az apácák egyébiránt — hitbéli munkájukon s a tanításon kívül — sokféle munkát is végeztek. A ko­lostorkertekben gyógynövénye­ket és virágokat termesztettek, s űzték a szövés-fonásnak, meg a kézimunkának sokféle nemét. De űztek a kolostori nők háziipa­rokat is. 1495-ben a kassai apá­cákról jegyezték fel, hogy meste­rei a gyertyaöntésnek. Ézeket a vastag, színes díszgyertyákat a kegyes nők nemcsak saját temp­lomuk használatára készítették — árusították is. így például ők lát­ták el gyertyával a kassai kereske­dők „tesvérületét". Budán mint főhelyen, hamar divatba jöttek a luxusiparok. 1276-ban, a Margit hercegnő szenttéavatására irányuló inkvi­zíció során az egyik tanú az esz­tergomi eredetű Meza asszony, aki aranyszövő asszony volt. Ugyancsak a szenttéavatási per tanúi közt vonulnak fel a Nyulak szigetének apácái. A tanúvallo­másokból, a középkori nők nagy­fokú tudatlanságán kívül — a fő­rangúakat is beleértve — egy elő­kelő magyar kolostor egész hie­rarchiája kirajzolódik. Látjuk: eb­ben a kolostorban, amelyben fő­ként a királyi ház nőtagjai, rokon-Fazekasnö alakja egy XV. századi Bécsi Udvari Kártyasor lapján 40

Next

/
Oldalképek
Tartalom