Budapest, 1975. (13. évfolyam)
9. szám szeptember - Zolnay László: Dolgozó nő a középkorban
Zolnay László Dolgozó nő a középkorban A dolgozó nő fogalmát a középkor nem ismeri. Azért nem ismeri, mert nem ismeri „be". Noha a nő — erejéhez képest — már akkor is dolgozott annyit, mint a férfi. Ha ugyan nem többet! A házimunkát, a főzés s a gyereknevelés dolgát nem vették munkaszámba. Ám, ha megnézzük a honfoglalás korának asszonyait, azt találjuk, ugyanúgy megdolgoznak ők is, mint később a mongolok asszonyai. Róluk — az 1250-es években — Rubruki Vilmos ferences barát rajzol szemléletes képet. A nők hajtják a kétkerekű kordé elé fogott lovat, ők málháznak, ők fejik a tehenet, ők köpülik a vajat, ők varrják a bőrruhákat. Bőrvarráshoz bélhúrokat készítenek. Ez a cérnájuk, ők gondozzák az állatokat. És a gyermekeket is. A finomabb női házimunka élén a hímzés-fonás állt. Már a XI. századi legenda úgy mondja: I. István felesége, Gizella királyné maga is dolgozott a legelső magyar templomok egyházi hímzéseinek elkészítésén. Első királyasszonyunknak társnői a veszprémi és esztergomi apácák voltak. Szorgos apácák, jeles fonóasszonyok Az apácák egyébiránt — hitbéli munkájukon s a tanításon kívül — sokféle munkát is végeztek. A kolostorkertekben gyógynövényeket és virágokat termesztettek, s űzték a szövés-fonásnak, meg a kézimunkának sokféle nemét. De űztek a kolostori nők háziiparokat is. 1495-ben a kassai apácákról jegyezték fel, hogy mesterei a gyertyaöntésnek. Ézeket a vastag, színes díszgyertyákat a kegyes nők nemcsak saját templomuk használatára készítették — árusították is. így például ők látták el gyertyával a kassai kereskedők „tesvérületét". Budán mint főhelyen, hamar divatba jöttek a luxusiparok. 1276-ban, a Margit hercegnő szenttéavatására irányuló inkvizíció során az egyik tanú az esztergomi eredetű Meza asszony, aki aranyszövő asszony volt. Ugyancsak a szenttéavatási per tanúi közt vonulnak fel a Nyulak szigetének apácái. A tanúvallomásokból, a középkori nők nagyfokú tudatlanságán kívül — a főrangúakat is beleértve — egy előkelő magyar kolostor egész hierarchiája kirajzolódik. Látjuk: ebben a kolostorban, amelyben főként a királyi ház nőtagjai, rokon-Fazekasnö alakja egy XV. századi Bécsi Udvari Kártyasor lapján 40