Budapest, 1975. (13. évfolyam)

9. szám szeptember - Konrádyné Gálos Magda dr.: Irodalmunk hajdani hajlékai I.

Kármán József Vörösmarty Mihály Az egymásba nyíló Rózsa és Sebestyén tér a múlt század végén. A bal oldalon állt a Csiga vendéglő Irodalmunk hajdani hajlékai I. AZ irodalmi társaságok és szer'' kesztőségek, az alkotóházak megteremtése előtt íróink igen változó környezetben alkottak, vitáztak, szervezték az irodalmi életet az elmúlt másfél évszázad folyamán. Kármán József rövid életű Uránia köre volt az első, de félbemaradt kísérlet arra, hogy Pestből irodalmi centrum váljék. Azután a német csöndbe mégis betört a magyar szó, a magyar irodalmi élet; Kisfaludy Károly idejére Pest mégis irodalmi világunk közepe lett. Kisfaludy már neves színműíró volt, amikor Pesten megtelepedett és megjelentette az Aurórát. Abban új titánok nevei bukkantak fel, így Vörösmarty Mihályé. „Néha Vörösmarty írt Kisfaludy rajzához költeményt, néha Kisfaludy vette rajza eszméit az ő költeményeiből." Kisfaludy korai halála után, a Zalán futása megjelenésével híressé vált Vörösmarty kezébe került a bontakozó magyar irodalom vezetése. A reménytelen szerelem által megsebzett Vörösmarty Pestre költözése után még két évtizedig legényember maradt. Majdnem minden este eljárt színész és író barátaival vacsorázni, nótázni — de közben bírálatok és versek is születtek a fehér asztalnál. És szervezték az ébredés korának irodalmát. Akkor még rendezetlen, de igen festői volt a Belváros. Zegzugos utcácskák és kedves kis terek tarkították, mint a Hal piac, a Rózsa és a Sebestyén tér. Ez utóbbinak a sarkán állt a jó boráról, konyhájáról, különösen az akkor népszerűvé lett pörköltekről nevezetes Csiga cégérű kisvendéglő. A Csigában törzsasztaluk lett, amelyet a nemzeti műveltségért harcolók ültek körül. Ez lett a később szervezett Kör magva. A Csiga asztala többet jelentett a magánházak (Vitkovics, Kultsár, Trattner) zártabb irodalmi összejöveteleinél a nemzeti újjáéledés szempontjából: társadalmi összetétele minden rendű és rangú emberből adódott. Nemcsak értelmiségiek, hanem mesteremberek is tömörültek az író—művészvilág köré (például Zoffcsák asztalos, meg Szijj gépész igen közel állt a költőhöz). Vörösmarty a dráma, a színpad, a színészek iránt már kora ifjúságától kezdve vonzódott. Szoros barátság kötötte Egressy Gáborhoz, Lendvay Mártonhoz, Szentpétery Zsigmondhoz és leginkább Megyeri Károlyhoz. Ezek a színészek drámáinak szereplői is voltak, így Lendvay a Vérnász első előadásán, Megyeri a Kincskeresőkben szerepelt már 1834-ben. A Csigában Egressy szavalni szokott, Lendvay énekelt, Megyeri anekdotáit adta elő. Szigligeti Ede, az asztaltársaság egyik tagja meséli: „Megyeri ezeket nem elmondta, hanem előadta. Ez töké-38