Budapest, 1975. (13. évfolyam)

8. szám augusztus - Dr. Radnai Lóránt: Zenetudományi Intézet a Várban

Bertalan János — dr. Berti Béla Az oktatás három évtizedes fejlődése A felszabadulás forradalmi változást hozott az oktatásban is. Felszámolta a volt uralkodó osztályok művelődési monopóliumát; az iskolák államosításával a régi, korszerűtlen iskolarendszer helyébe egységes általános és középiskolai rendszert teremtett, amely lehetővé teszi az előbbrejutást minden alacsonyabb iskolatípusból a magasabb iskolatípusokba, valamint a dolgozók továbbtanulását az általános iskolától az egyetemig minden fokon, esti és levelező tagozatokon. Az 1946. évi XXII. sz. törvény valamennyi egyetem és főiskola kapuját megnyitotta a nők előtt is. Általános iskolák A demokratikus pártok kezdeményezésére az Ideiglenes Kormány már 1945 nyarán elrendelte a régi rendszerű hatosztályos általános iskolák helyett nyolcosztályos általános iskolák szervezését, és ennek megfelelően a tankötelezettséget 6—14 éves korhatárban állapította meg. A rendelet végrehajtását azonban megnehezítette, hogy az iskolák jelentős hányada a különböző egyházi hatóságok irányítása alatt állt, annak ellenére, hogy az egyházi iskolák fenntartási költségeinek nagyobb részét is az állam viselte. Az Országgyűlés 1948. június 16-án elfogadta az iskolák államosításáról szóló XXXIII. sz. törvényt, melynek hatálya kiterjedt a nem állami iskolákra, a tanulóotthonokra, az óvodákra és a hozzájuk tartozó felszerelésekre, berendezésekre. Ezzel elhárult az akadály az iskolarendszer átszervezése elől. Ez 1949-ig megtörtént: létrejöttek a nyolcosztályos általános és a négy osztályos középiskolák. Ezzel egyidőben a hatosztályos elemi iskolákat és az azok kiegészítőjeként működő ismétlőiskolákat, továbbá a polgári iskolákat és a gimnáziumok I —IV. osztályait megszüntették. A marxizmus-leninizmus elvei alapján elkészült az általános iskolák új tanterve, amely 1950-ben lépett életbe. Azóta az általános iskolák négy alsó osztályában osztályrendszerű tanítás folyik, tanítók vezetésével, az V-től VIII. osztályig pedig szaktanárok irányításával. Vannak olyan iskolák is, amelyek a III. osztálytól kezdve szakosított tantervvel működnek: egyes tantárgyakat (ének, zene, idegen nyelik vek) magasabb heti óraszámban tanítanak és alaposabb képzést adnak a képességüknél fogva arra rátermett tanulóknak. A legtöbb általános iskolához szociális és pedagógiai céllal működő napközi otthon kapcsolódik, ahol az iskolai tanítási időn túl is gondoskodnak a dolgozó szülők gyermekeinek felügyeletéről, foglalkoztatásáról és étkeztetéséről. A napközi otthonokban a tanulókkal pedagógusok foglalkoznak. Az átszervezés idején a budapesti iskolahálózat sem mennyiségileg, sem minőségileg nem felelt meg a korszerű oktatási követelményeknek. Üj iskolák építéséről és a meglevők modernizálásáról kellett gondoskodni. A nehézségeket fokozta az a körülmény, hogy az iskolaköteles gyermekek száma a felvándorlások folytán gyors ütemben nőtt. Az első ötéves terv időszakában a fővárosban 23 új általános iskola épült. Ezzel az osztálytermek száma az 1954/55-ös tanévben már 3381 volt; 441-el (15%-kal) több, mint az 1950/ 51-es tanévben. Az általános iskolába járó tanulók száma ugyanebben az időben 30 589-cel (20%-kal) gyarapodott; ennek következtében a zsúfoltság, az egy osztályteremre jutó tanulók száma emelkedett. Az oktató-nevelő munka eredményességét a tanulócsoportok nagy létszáma is hátráltatta; ezért vált szükségessé a váltakozó rendszerű oktatás bevezetése és kiszélesítése. Az 1954/55-ös tanévben az összes általános iskolai osztálytermeknek több mint a felében naponta kétszeri, kis részében háromszori váltással folyt a tanítás. Mindezek a körülmények sürgették az iskolaépítések ütemének meggyorsítását. Az ellenforradalmi események azonban átmenetileg ismét megakasztották a fejlődést, sőt 112 iskola épületkárt szenvedett. Az iskolahálózat fejlesztésére 1957-ben előirányzott beruházási összegeket a megsérült iskolák helyreállítása kötötte le. 1958-ban azonban már 5 új általános iskola épült. Az iskolahálózat-fejlesztés hosszú ideig nem tudta követni a tanköteles gyermekek számának növekedését. A hiányt szükségtantermek létesítésével igyekeztek pótolni. Az iskolaköteles gyermekek számának növekedése az 1961/62-es tanévben tetőzött, amikor az általános iskolai tanulók száma 215 181 volt, 41 %-kal több, mint az 1950/51-es tanévben. Az egy osztályteremre jutó tanulók száma is ekkor volt a legtöbb: 57,5. Ehhez az is hozzájárult, hogy az 1961. évi III. sz. törvény azon gyermekek tankötelezettségi idejét, akik rendes időre nem végzik el az általános iskola 8. osztályát, 16 éves korig felemelte. A következő tanévtől kezdődően az általános iskolai tanulók száma már fokozatosan csökkent. A második ötéves terv időszakában az iskolahálózat fejlesztése meggyorsult. 1961 — 65 között 413 új osztályterem épült; a tiszta szaporulat azonban csak 166 volt, mert 247 terem a megszüntetett szükségtantermek pótlásául szolgált. 1966—1970 között 186, 1971-től 1973-ig pedig további 263 általános iskolai osztályterem épült, zömmel az új lakótelepek körzetében. Az 1973/74-es tanévben az általános iskolák száma 298, az osztálytermeké 3999, a tanulók száma pedig 131 009 volt. Egy osztályteremre 32,8 tanuló jutott, egy tanulócsoportban átlagosan 25 gyermek tanult. A tanulók 40,2 %-a részesült napközi otthonos ellátásban, szemben az 1950/51-es tanév 8,7%-ával. A tanköteles korú gyermekek beiskolázása a fővárosban teljesnek mondható. Az általános iskola 8 osztályát az iskoláskorúak 97%-a végzi el a 16 éves korhatárig. A VIII. osztályt végzők mintegy 55 %-a középiskolában, 36 %-a szakmunkástanuló-iskolában folytatja tanulmányait. Középiskolák A nyolcosztályos általános iskolák megszervezésével egyidejűleg négy osztályos középiskolákat: gimnáziumokat és technikumokat hoztak létre. A technikumok fokozatosan átalakultak szakközépiskolákká. Az új típusú szakközépiskolák szakmai tananyagának kialakításánál arra törekszenek, hogy összehangolják a jelen és a jövő követelményeit. A főváros középiskoláiban — az általános iskoláktól eltérően — némileg kedvezőbb körülmények között folyt az oktatás. A tanulók számának emelkedési aránya itt egyenletesebb volt. Az iskolahálózat fejlesztése általában a mindenkori szükségletnek megfelelően történt. A budapesti középiskolák száma 1974-ben n8volt,2i-eltöbb,mint 1951-ben.