Budapest, 1975. (13. évfolyam)

1. szám január - Konrádyné Gálos Magda dr.: Pest-budai szállók emlékeiből 3.

központi fűtést vezettek be. Ekkor áldozatul esett az átalakításoknak az egész sírbolt, s a falak mélyedéseiből kikerültek azok a korhadt fakoporsók is, amelyekben a jámbor szerzetesek álmodták örök álmaikat." Ferenc császár a Várszínházról és Budáról Az 1786. esztendőben Pest mellett, a rákosi mezőkön hatalmas katonai táborok verték fel sátraikat. Nagy hadgyakorlatokat tartottak. Ezeken a hadgyakorlatokon megjelent az akkor még ifjú Ferenc főherceg is, a későbbi I. Ferenc király és császár. Az ifjú trónörökös ezúttal több hónapot töltött a budai várlakban, s jobbára Alvinczy generális, főhadparancsnok társaságában bejárta Pest-Budát s környékét. Benyomásairól naplót is vezetett. Ennek pár sorát — Vay Sándor nyomán — ismertetem: A jövendő magyar király a kilátást Buda várából elragadónak találja. „Az utcákat ellenben szűköknek és börtönhöz hasonlóknak. A karmelita kolostorból színházzá alakított helyiséget igen dísztelennek írja, de annál fényesebbnek, szinte szemkápráztatónak, ebben az ázsiai piszokban és rendetlenségben meglepőknek festi le a kávéházakat." Fények és árnyak a Várszínház színpadán Pár évvel később — immáron József nádor palatinátusa idején— nagy, zenetörténeti jelentőségű ünnepe volt Budának s a Várszínháznak Beethoven hangversenye. Ez 1800. május 7-ét avatta Buda ünnepévé. (Sokáig emléktábla őrizte ezt az eseményt a Várszínház falán; talán még megvan valahol! Helye ma üres.) De emlékezetes kegyhelye ez az épület a magyar színjátszás múltjának is. Kelemen László magyar társulata 1790. október 25-én itt tartotta megnyitó előadását. Ekkoriban felváltva játszottak itt magyar és német színjátszók; 1833-tól 1837-ig — a pesti Nemzeti Színház megnyitásáig — a Kassáról jött magyar színészek kapták meg, évi egy arany eszmei bérért. Ezután egészen 1870-ig — a budapesti német színészet végleges megszűnéséig — német társulatok játszottak a Várszínházban. Ha elkészül, fővárosunk jobb parti része is felsorakozik színházas városaink mellé! 38 PEST-BUDAI SZÁLLÓK EMLÉKEIBŐL 3. Szálloda a Tigrishez Európa Szálló Szálloda István Főherceghez A Tigris Szálló A múlt század negyvenes évei felé végre megdőlt a rosszízű mondás érvényessége, hogy „Bécsnél véget ér a művelt világ." Az Európa-szerte elhatalmasodó romantikus szemlélet is fokozta a magyarság iránti rokonszenvet. Sok külföldi fordult meg Pest-Budán. Lipcsében, Párizsban, Londonban, Berlinben megjelent útleírásokban böngészhetünk, amelyek dicsérik a test vér-fő várost. És méltatják szállóinak előnyeit, meglepően magas színvonalát is. Az új, sajátosan magyar neoklasszicista stílusú középületek, paloták szépségével vetekednek a városképbe harmonikusan beleilleszkedő szállóépületek, hiszen ezek is a iegnevesebb építészek alkotásai. A kibontakozó Pest egyik új gócpontja az épülő Lánchíd környéke lett, s így szálló is több épült fel a közelében. „Az építésben előrehaladó pompás Lánchídhoz közel, a Leopold város legszebb részében nyitják meg a harminc szobás három emeletes vendégpalotát": a Tigrist, 1840 novemberében. Jelentéktelen elődjét lerombolta az árvíz, de az új szálló, Hild József alkotása, „minden tekintetben bevégzett". Hosszabb méltatást közöl róla a Jelenkor, a Hírnök, a Pesther Tageblatt és még számos napilap. Dicsérik berendezésének pompáját, különleges ütőóráját. „Kávéháza látványosság, olvasószobájában a legválogatottabb újságlapokat találhatja a vendég. Éttermében művészi freskók gyönyörködtetnek''''; az egyik cikkíró aggódik is, hogy a pipázó urak „rút bűzű füstjökkel e gyönyörű tündércsarnokot tönkreteszik". A hírlapok a kényelmet szolgáló korszerű berendezési tárgyakról is írnak, mint amilyen „az elmés csöngettyűhúzó készülék és a minden emeleten működő kutak". Kohl J. G. útikönyve „páratlan ínye tapasztalata nyomán" a kony-Mikszáth Kálmán 1890-ben Az egykori Tigris Szálló épületének kapuja fölött ma is látható a fekvő tigris szobra