Budapest, 1975. (13. évfolyam)

8. szám augusztus - Gábor István: A Magyar Nemzeti Bank

helyzetét illeti, a Nemzeti Bank alkalmazottaira is vonatkozott az, amit a Pénzintézeti Tisztviselők Országos Egyesületének 1932-es közgyűlésén Farkas Imre, az egyesület titkára megállapított: „A mai súlyos krizis áldozataiul elsősorban ismét azokat a kistisztviselőket szemelte ki, akik — ellentétben a vezetőkkel — a bankkonjunktúra alatt is csak áldozatokat hoztak. A vezetők létszámának és földuzzadt jövedelmének apasztására nem gondolnak, ehelyett olyan munkaképes korban levő tisztviselőket küldenek el, akik még vagy nincsenek a nyugdíjjogosultság birtokában, vagy pedig csak nagyon kevés nyugdíjat kapnak, s ezért kénytelenek a munkakínálatot növelni." A felszabadulás után a Nemzeti Banknak a korábbiaknál jóval fontosabb, életbevágóbb feladatokat kellett megoldania. Ahhoz azonban, hogy a bonyolult feladatoknak megfeleljen, és hogy mindenekelőtt pénzügyileg kellőképpen támogatni tudja a forint stabilizációját, valamint az 1947 augusztusában megindított hároméves tervet, a Nemzeti Bankot — több magánbankkal együtt — államosítani kellett. Erre csak 1947. december 4-én került sor, az 1947. évi XXX. törvénycikk alapján; bár a Magyar Kommunista Párt már az év elején sürgette a tervgazdálkodás érdekében az államosítást. 4-A bankok államosításával sikerült megnyitni az utat a szocialista jellegű nemzeti bank felé, amelyről Lenin már 1917-ben, „Megtartják-e bolsevikok az államhatalmat" című cikkében ezt állapította meg: „Egy nagy állami bank sok fiókkal, amely a vállalatok könyvelését és pénzkezelését nyilvántartja, ez úgyszólván már a szocializmus vázának tekinthető." Ennek a Lenin által meghatározott állami banknak a jellegéről, funkciójáról az 1972-ben kiadott Közgazdasági Kislexikonban ez olvasható: „A Magyar Népköztársaság jegybankja, a magyar népgazdaság központi bankja. Jegybanki feladatkörében őrködik a forint értékének biztosítása felett, bankjegyek és érmék kibocsátásával gondoskodik arról, hogy a készpénzzel való fizetésekhez megfelelő mennyiségű fizetőeszköz álljon rendelkezésre; gondoskodik a népgazdasági terv keretében a kormány által jóváhagyott hitel- és kamatpolitikai elveknek megfelelő gyakorlat kialakításáról, valamint a hitelek és a hitelforrások jóváhagyott arányainak megőrzéséről; aranyból és devizából készleteket gyűjt. . . A Magyar Nemzeti Bank elnökét, akinek egyben államtitkári rangja van, a kormány nevezi ki." A Nemzeti Bank fejlődése a felszabadulás után több szakaszban következett be. Az elsőről, amely 1945-től az államosításig terjedt, szóltunk már. A második szakasz a bank államosításától az ellenforradalom leveréséig tartott. Ekkor alakult ki a „jegybanki és hitelbanki funkciókat egyesitő magyar szocialista központi bank" szervezete, amint ez dr. Huszti Ernő osztályvezetőnek a Nemzeti Bank „Forint" című lapjában megjelent cikkében olvasható. Jelentős állomása volt ennek a szakasznak az 1952-es hitelreform, amelyről dr. László Andor államtitkára, a Nemzeti Bank elnöke 1972 decemberében, a bankok államosításának 25. évfordulója alkalmából írott cikkében így emlékezett meg: „Ekkor alakult ki a szovjet tapasztalatok alapján a hitelezés célok szerinti tervezése, és vált gyakorlattá az a lényeges vonás, hogy hitelt csak anyagi fedezettel lehet kibocsátani, valamint a hiteleket vissza kell fizetni." 5-A szocialista Nemzeti Bank fejlődésének harmadik periódusa jelenleg is tart. Fő meghatározója a gazdaságirányítási rendszer átalakulása, az átmenet a direkt tervutasításos rendszerből a gazdaságirányítás reformjáig. Itt a Nemzeti Bankra az a feladat hárul, hogy — ismét dr. Huszti Ernő cikkéből idézve — „pénzoldalról támogassa a népgazdasági tervben megfogalmazott gazdaságpolitikai koncepció megvalósítását". Nevezetes esemény volt a Magyar Nemzeti Bank életében 1974. március 26-a, amikor 25 európai ország 150 bankja képviselőinek jelenlétében — a Magyar Kereskedelmi Kamara dísztermében — megünnepelték a bank létrejöttének 50. évfordulóját. A Nemzeti Bank elnökének ünnepi beszéde után Huszár István miniszterelnök-helyettes a kormány nevében többek között így üdvözölte a jubiláló pénzintézményt: „Irányítási rendszerünkben kiemelkedő szerepet tölt be a Nemzeti Bank, más pénzügyi szervezetekkel együttműködve abban, hogy fejlesztési elgondolásaink mind sikeresebben valósuljanak meg." A Nemzeti Bank alkalmazottainak mai helyzetéről, és arról, hogy megfelel-e még funkciójának az 1905-ben épült bankpalota, dr. Perlaki Gyula igazgató, a személyzeti és munkaügyi főosztály vezetője tájékoztat. — A bank helyzetét, szerepét aligha lehet összehasonlítani a felszabadulás előttivel — mondja az igazgató. — Azóta a megújuló feladatoknak megfelelően változott a bank szervezete is, ami következik a bankra reáruházott újabb jogokból, monopóliumokból, amelyek alapján funkcióját betölti. Mindenekelőtt a banknak lényegesen kevesebb státuszban levő alkalmazottja volt, mint jelenleg, ugyanakkor szép számban foglalkoztattak napidíjasokat; mindez kifejezte a Horthyrendszer pénzgazdálkodását. Jellemzőnek érzem a nők helyzetét is a múltban. Tisztviselőnőnek csak gép- és gyorsírónőt, illetve pénzbeszedőt alkalmaztak. És a női alkalmazottaknál a férjhezmenés — sokan ma már szinte hitetlenkedve hallgatják — egyben a szolgálat felmondását jelentette. Most? A nők aránya megközelíti a 70 százalékot, és természetesen nemcsak gép- és gyorsírói munkakörben dolgoznak. A változásokat mutatja a 30 év alatti fiatalok aránya is: ez ma körülbelül harminc százalék. Érdemes szólni a tanulásról és az iskolai végzettségről is. Nem a múlthoz, csupán az 1964—65-ös időszakhoz viszonyítva is nagy a fejlődés. Egy akkori statisztika szerint a bankban dolgozók hat százaléka rendelkezett egyetemi vagy főiskolai végzettséggel — ma a 14 százaléka. És jelenleg körülbelül nyolcszázán tanulnak különböző fokon, egyetemen, főiskolán, szakismereti és nyelvtanfolyamokon. Kérdésünk második felére — hogy alkalmas-e még az épület a megnövekedett feladatok ellátására — aligha lehetett kétséges az igazgató nemleges válasza: — Az épület már régóta szűknek bizonyul a bank funkcióinak betöltéséhez, többek között azért is, mert a gépesítés, az elektronika bevezetése, a megnövekedett ügyfél- és pénzforgalom jelentős helyet igényel. Jól mutatja a helyzetet, hogy a régi épületen kívül sok más helyiséget is kénytelenek voltunk hasznosítani, egyebek között velünk szemben a régi Postatakarékpénztár épületét és a KGM volt székházát. De még így sem mondható el, hogy a helyzet a terület nagyságát illetően túlságosan kedvező volna. Megyek lefelé az igazgatótól a szépen kiképzett kétkarú lépcsősor egyik oldalán. Velem szemben a kapu felől sokan jönnek be az épületbe, akik devizát igényelnek, kiviteli engedélyüket intézik, vállalatuk számára hitelt, vagyis magyarán: pénzt kérnek. De pénze, úgy látszik, a Nemzeti Banknak is csak mások számára van — új székházra, egyelőre nincs. 17