Budapest, 1975. (13. évfolyam)
8. szám augusztus - Fekete Gábor: Zalaegerszeg
1 millió társadalmi munkaóra A város népessége alatta marad a legkisebb budapesti kerületének, a zalegerszegi fejlődés méreteit tehát ennek megfelelően kell szemlélni. Az összehasonlítások során mindamellett több vonatkozásban is győztesen kerülne ki a megyeszékhely. Például abban, hogy a felszabadulás óta három és félszeresére nőtt a lakosok száma; most körülbelül negyvenhétezren élnek a városban. Ilyen ütemű gyarapodással egyetlen budapesti kerület, egyetlen város sem büszkélkedhet. A negyedik ötéves tervben volt olyan év, az 1972-es, amikor ezer új lakást adtak át a városban; ez budapesti arányokra vetítve szintén elégedettségre adhat okot a megyeszékhelynek. A város ruhagyárának, tej-, olaj- és bútoriparának termékei Budapesten és az egész országban megtalálhatók; ahhoz képest, hogy 1945-ben a kisipari műhelyeken kívül az ipargazdaság mindössze három téglagyárral képviseltette magát Zalaegerszegen, ez nem kis teljesítmény. Van aztán még egy dolog, amiben a város bátran felveheti a versenyt a fővárossal éppúgy, mint az ország bármely városával. Zalaegerszegen a tettrekész lokálpatriotizmus valóban átlagon felüli mértékkel mérhető! Ebben a jó politikai munka, a város vezetői és lakosai közötti összhang mellett kiemelkedő szerepet játszik a „citius, fortius, altius" közhangulat. A helyiekben nem kevés dac feszül, hogy a városiasodó faluból várost teremtsenek, mielőbb nyomába eredve — ha nem is Pécsnek, Szegednek, Győrnek, Miskolcnak, de — a megyeszékhelyek többségének. Az egészséges virtusnak a megnyilvánulásai a legkevésbé sem merülnek ki abban a lelkesedésben, amelyről az ország sportszerető publikuma ismeri a zalaegerszegieket. A lokálpatriotizmus erejét mutatja az a tény, hogy az „Építsünk, szépítsük városunkat" országos versenymozgalomban a legutóbbi években háromszor is az első helyen végeztek; s mert önmagában ez a vetélkedő nem elégítette ki a helyiek ügybuzgalmát, saját mozgalmat is indítottak „korszerű játszóteret gyermekeinknek" jelszóval, majd „30 társadalmi munkaórát Zalaegerszegért" felkiáltással. Hogy a városszépítő — és gazdagító kampányok mennyire nem voltak formálisak és erőltetettek, arra jellemző a többi között: tavaly csaknem 28 ezer ember dolgozott szabad idejében legalább egy alkalommal a köz javára, s ez a szám azonos a város teljes felnőtt lakosságának számával. A lakóhelyi „önkéntesek" és az üzemi, intézményi dolgozók kevés híján egymillió társadalmi munkaórát dolgoztak s minden egyes lakosra 262 forint értékű társadalmi munka jutott, ami megintcsak országos rekord. A lakó- és utcabizottságok — ellentétben a majdhogynem általános gyakorlattal — igen aktív szervező szerepet töltenek be az öntevékeny munka során. A városban ma már valamennyi játszótér kitűnően ellátott játszó-és tornaszerekkel; az óvodák, iskolák tatarozása, vízvezetékek lefektetése, Kresz-park építése, az Alsóerdőre vezető egy kilométeres sétajárda elkészítése, egy tornacsarnok díjtalan megtervezése — mindez csupán töredéke annak a tömeges részvétellel zajló városfejlesztési mozgalomnak, amelyben a zalaegerszegiek ízléssel és szorgalommal vesznek részt. Mammut-agglomeráció Az évszázadokon át zajló, a földmívelő életforma egyeduralmának köszönhető „külterjes" terjeszkedés a legutóbbi másfél évtizedben igen látványosan fordul visszafelé. Amíg korábban új és új falvak alakultak ki a város körül, most Zalaegerszeg sorra nyeli el ezeket a településeket: a 900 lakosú Zalabesnyőt, az 1100 lakosú Csácsbozsokot és Pózvát, ezen kívül Andráshidát, Bazitát, Ebergényt, Ságodot, Szenterzsébethegyet. E falvak ma már jószerivel belterületnek számitanak, de a város vonzáskörzete változatlanul igen nagykiterjedésű. A megye községeinek csaknem a fele, százhuszonkét falu tartozik a mammut-agglomerációhoz, s tény, hogy e városkörnyék igényei olykor meglehetősen nyomasztóan hatnak a megyei és a zalaegerszegi tanácsra. Mindenesetre az egyedüli lehetséges megoldásra térnek át: miután 122 települést nem lehet egyformán és egyidejűleg „igazságosan" fejleszteni, s ésszerűtlen is lenne erre törekedni, a közlekedési szempontból centrális helyet elfoglaló községeket próbálják kisközpontokká fejleszteni. A zalaegerszegi vonzáskörzetben 10—15 ilyen község található; az összes többit megfelelő úthálózat kiépítésével fűzik majd ezekhez. A zalaegerszegi agglomeráció kialakulásához éppoly okok vezettek, mint a budapestiéhez, jóllehet az iparosodás nehézkesebben indult meg. Még az ötvenes évek elején is főként a primér életszükségletek biztosítása volt Zalaegerszegen a fő feladat. Jellemző, hogy az első üzem, az 1947-ben alakult Gépipari Vállalat — mindössze harminc munkást foglalkoztatott. A ma országos hírű bútorgyárban még 1951-ben mindössze 16-an dolgoztak. Az első nagyüzem, amely tulajdonképpen elindította a várost az urbanizáció útján, az ötvenes évek közepén szerveződő s csakhamar kétezer dolgozót foglalkoztató Ruhagyár volt. A falusi lakhelyéről beutazó munkásgárda a hatvanas évek elejére már jelentkezett azokkal az igényekkel, amelyeknek csak az infrastuktúra fejlesztésével lehetett eleget tenni. Az ipari munkaalkalmak megteremtése után már nem lehetett tovább halogatni az amúgy is elkésett szociális, kommunális, városfejlesztési feladatokat. Zalaegerszeg csatornázása csak 1960 után kezdődött meg, csakúgy, mint a gázvezetékek kiépítése. S azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy 1945-től majd tíz éven át összesen 46 lakás épült a városban. Ilyen hendikeppel indult a megyeszékhely a többi várossal szemben az urbanizálódási versenyben. Érkezik a budapesti ipar A későbbiekben az országos átlagot meghaladó ütemű zalaegerszegi iparfejlesztés eredményeként hajdan oly jellegzetesen paraszt- és hivatalnokvárosban ma csaknem húszezer azoknak a száma, akik az iparban, az építőiparban és a szolgáltatóágakban dolgoznak. A megyeszékhely nagyüzemeiből évente ötmilliárd forint értékű áru kerül a bel- és külföldi piacokra. A másfél ezer dolgozót foglalkoztató Zala Bútorgyár a legmodernebb automata gépsorokkal rendelkezik. A ruhagyár holland szakemberekkel dolgoztatta ki az üzemszervezés korszerű módszereit, s kétezer dolgozója a hazai szükségleteken kívül a külföldi bérmunka-megrendelések tömegét elégíti ki. Az Olajipari Vállalat, meg a Sajt- és Vajgyár mellé felzárkóznak a Budapestről érkezett ipartelepek: a Ganz-MAVAG, a Háztartásvegyipari- és Kozmetikai Vállalat, a Kőbányai Textilművek gyáregységei. S ide települ a MOM egyik részlege; most telepítik a hétszázvagonos baromfifeldolgozót és az ezervagonos hűtőházi üzemet; s az idén indult meg az Egyesült Izzó itteni lámpagyártó üzemének erőteljes fejlesztése. Persze Zalaegerszeg sem vészelhette át büntetlenül a munka-8 A Bíróság épülete A Városi Könyvtár A Centrum áruház Az uszoda