Budapest, 1975. (13. évfolyam)

7. szám július - Zolnay László: Halál, temetés, tor a régi Pest-Budán

1476-ban Hans Seybold.a Mátyás—Beatrix esküvőn vendégeskedő bajor nemesúr írja le: 1476 utolsó napjaiban hirtelen meghalt Mátyás rokona és násznagya, Dengelegi Pongrácz János erdélyi vajda. A budavári főtemplomban ravatalozták fel. A koporsóban a halott fejére helyezték vajdaságát jelképező hatalomjelvényét, a vajdai süveget. Arannyal, gyöngyökkel dúsan cifrázott főfedő volt ez. (Seybold ezt azért találta különösnek, mert keresztényt nem temettek fején süveggel, kalpaggal.) De ennél is jobban szemet szúrt a bajor nemesnek az, hogy Pongrácz vajdának — koporsója körüli —- zászlait megszaggatták s ravatala lábához vetették. Es mit ír a kortárs, Antonio Bonfini 1490-ben magának Mátyás királynak temetéséről? ,,... Az ünnepélyes temetésen óriási tömeg vett részt ... Tizenkét bíborba öltözött páncélos lovag haladt a menet élén. Ők a királynak — sok sok győzelme során szerzett — zsákmányzászlait vitték legelői. Egyikük a királyi kardot vitte. Amint a Boldogságos Szűz bazilikájához — a Mátyás-templomhoz — értek, a holt testet középre helyezték. A lovasok pedig, akik a király zászlait vitték, a főoltár előtt zokogva dobálták földre az összes jelvényeket. Mintha csak a király halálával minden győzelme és minden hódítása semmivé foszlott volna . . ." (Százötven évvel később, 1636-ban, amikor Rákóczi Pál országbírót temették a Felvidéken, szintén felvonultatták a halott főember lovait. Rákóczi huszárai a menetben hegyükkel lefelé tartott zászlós kopjákkal vonultak. A templom előtt pedig — ahová Rákóczi Pált temették —, földre vetették és összetörték zászlós kopjáikat. Az országbíró halotti, címeres zászlaját utóbb, a koporsónak a kriptába helyezésekor letépték a falról s beletörték a sírba.) Sírás és fekete gyász A nagy temetések körmenetekkel vetekvő pompával mentek végbe. A gyászolók zajos jeleit adták gyászuknak. A konstanci zsinat alkalmával, 1418-ban jegyezték fel, hogy a Zsigmond király kíséreteként megjelent hétszáz magyar lovas az egyik ott elhunyt magyar főpapnak — Esztergomi János nagyprépostnak, Zsigmond alkancellárjának — temetésén Nyugaton ekkor már szokatlan módon, egetverő siránkozásban tört ki. Ötven évvel később Galeotto, Mátyás udvari írója jegyezte fel: a magyar férfiak, ha gyászba esnek, szakállt vetnek. Gyászunk színe már a középkorban is a fekete volt. 1490 áprilisában, Mátyás halálakor, még azt a hajót is talpig — vízvonalig — fekete posztóval vonták be, amely a király tetemét Bécsből Budára hozta. A király s a főemberek udvarában még a szolganép is félévig-évig fekete ruházatot viselt. 1500 körül a Budán élő Jagelló Zsigmond lengyel herceg palotájának bútorait fekete leplekkel vonatta be, amikor egyik testvére haláláért udvari gyászt tartott. A gyászruha özvegyek, árvák számára kötelező volt. 1490 őszén megdöbbenéssel jegyezték fel: Beatrix királyné meg sem várta a gyászév leteltét; félévvel Mátyás halála után már színes ruhákba öltözött. (Ekkor flörtölt az özvegy férje utódával, II. Ulászló királlyal. Aki „elhálta" vele a házasságot, de az esküvő elől elinalt.) Régi pesti, budai temetők Pest és Buda, meg Óbuda régi városlakói halottaikat plébániatemplomaikban s az azokat környező temetőkertekben hantolták el. Maguknak a templomoknak földjébe a kiváltságosok — főpapok, papok, főemberek, patríciusok — kerültek. Az ő tetemeiket pompás faragású címeres, jelvényes, feliratos sírkövek díszítették. Ezeket a sírköveket fehér és vörös mészkőből faragták. A budavári Mátyás-templom a német polgárok plébániája volt. Temetőjük három oldalról fogta körül a templomot. Amikor az 1960-as években e temető egyik szakaszát feltártam, kiderült: az eltemetettek öthat rétegben fekszenek egymás alatt és felett. A régészeti megfigyelés összevág a Budai Jogkönyv egyik rendelkezésével. Ez kimondja: a budai sírásók mindig ott ássák meg az új sírokat, ahol a legrégebben meghalt emberek sírjai vannak. (Ezzel akarták elkerülni azt, hogy az egészen még el nem bomlott tetemeket megbolygassák, s azzal fertőzést okozzanak.) A budai Vár temetőjébe a XIII. századtól a XV-ig temetkeztek. A Szentháromság tér alatt végzett sírfeltárásaim során a legalsó sírrétegben IV. Béla király dénárát, a legfelsőben Zsigmond obulusát találtam meg. A XV. századra a budavári temetők megteltek. Az új sírok már levándoroltak a hegyoldalakra. A budai török mecset belseje Gül Baba síremléke Török sírkő (1972. évi lelet) A Szent Mihály-kápolna alapfal-maradványai (Vörös Emőke felvételei)