Budapest, 1975. (13. évfolyam)

7. szám július - Vargha Balázs: Karinthy Ferenc pesti szíve III.

tetejére vagy az ablakba állították. Bár megőrzésre alkalmatlan, porlékony anyaguk miatt eredeti példányok sajnos nem maradtak fent, e hangulatos tárgyak nyomtalan eltűnésétől mégsem kell tartani. Most nem a nyomtatásban rögzített leírásokra gondolunk, hanem a mézeskalácsok készítése során használt formákra, melyek plasztikus negatívként megőrizték az egykori darabok képét, mintázatát, méretét. E tárgyak feltétlenül figyelmet érdemelnek részben egykori munkaeszköz mivoltuk, részben dokumentatív értékük miatt. A formák vizsgálatánál elsőrendű forrást jelentenek a muzeumok kisebb-nagyobb gyűjteményei. Az alábbi ismertetés a Budapesti Történeti Múzeum anyagát dolgozza fel, s illusztrációit is innen vette. A mézeskalács forma néhány ujjnyi vastag keményfa lap, felületén a véséssel bemélyített, tükörképszerű ábrával. Ezek témája rendkívül változatos, de a leggyakoribbak : feszület, huszár, ló, kard, bölcső, pólyásbaba, női figura. Vannak formák, melyek például babakocsi, bölcső, templom stb. képét oldalaikra szétszedve tartalmazzák. A külön-külön elkészített lapokat azután háromdimenziós tárgyakká hajlították, ragasztották össze. A formák kidolgozása technikailag igen eltérő. Vannak aprólékosan — szinte művészien — és vannak elnagyoltan, primitíven megformált darabok. Mégis mindegyiken megfigyelhető egyfajta begyakorlott, iskolázott stílus, amit a mai tudományos kutatás Nyugat-Európából származó örökségnek, hatásnak tekint. Az emberek, állatok, tárgyak stb. ábrázolása rendszerint frontális, síkká egyszerűsített, illetve oldalnézetből történik. Beliczay Imre, a XIX. század közepi mézeskalácsos cég alapítója, céhmester, aki pályafutását forma-faragással kezdte, megpróbálkozott a térbeli elhelyezéssel is. A formák iránti kereslet a mézeskalácsok népszerűsége idején sem ért el üzleti méreteket. Éppen ezért a faragás nem jelentett önálló szakmát; a formák készítői maguk a mézeskalácsos mesterek vagy ügyes kezű segédeik voltak. Bár közülük néhányan monogramjukat is megörökítették a tárgy valamelyik részén, kilétüket többnyire homály fedi. Ennek egyik oka, hogy sok forma vásárlás — amint ezt néhány tárgyon a feltüntetett ár is bizonyítja —, vagy ajándékozás útján került egyik-másik műhely tulajdonába. Ez a körülmény csaknem teljesen kizárja, hogy az alkotók személyére valaha is fény derüljön. A mézeskalácsformák néprajzi és iparművészeti feldolgozása meglehetősen elmaradott. Reméljük tehát, hogy ismertetésünk nemcsak a képek nyújtotta esztétikai élménnyel szolgált, hanem egyúttal szerény hiánypótló adalék is. Létay Miklós