Budapest, 1975. (13. évfolyam)

6. szám június - Vizy László: A pesti Duna-part

Duna-part diadalairól dolatát. Ezt reprezentálja Budapesten a Hotel Duna-lntercontinental — az új „Duna szálló" —, a Hotel Budapest, valamint a Várban épülő Hilton szálló és a margitszigeti Gyógyszálló. A Duna szálló építését kísérő nagyfokú közérdeklődésről már szóltunk. A teljes Duna-parti szállodasor gondolata is sokak fantáziáját megmozgatja. A hozzáállást általában két alapvető szempont jellemzi: egyrészt a mindenáron újat akarás, másrészt a múlt emlékeinek túlzó védelmezése, esetleg azok teljes rekonstrukciója. Elméletileg elképzelhető lenne a nézőpontok közelítése — de ez a gyakorlatban felemás megoldáshoz vezetne. Építészetileg — városrendezési oldalról tekintve — modern, új épületek tervezése a feladat; ugyanakkor a régit értékelő és azt híven megtartó műemlékvédelemnek érvényre kell jutnia. Csakis e kettő összeegyeztetésével oldható fel a probléma. A Duna szálló építése már ezt a gyakorlatot követte. A T-alakú modern épületkoloszszus, melyet a tervező elképzelése túlnyújtott a Belváros utcarendszerén és azt minden szobájával a Duna felé tájolta — a történeti Belváros felé hideg kőburkolatú tűzfalait mutatja. Az Apáczai Csere János utca másik oldalán ugyanakkor a múlt századi Duna-sor egységes klasszicista épületei sorakoznak. Az élet követelményeivel számoló műemléki helyreállítások, korszerű üzletek, bemutató termek és modern lakások színes homlokzatokkal az egyik oldalon, a modern szálloda-épület kőburkolatú homlokzatai a másik oldalon: a régi és az úi ellentétének példája. A Budáról áttekintő szemlélő a léptékbeli váltásnál hiányt, űrt érez a Duna szálló és a mögötte levő házsor között. Az Apáczai Csere János utca 1. sz. új épület kissé visszaugrik tömegével és ezáltal még egy kis tér is kialakult a Régiposta utca torkolatánál, előtte parkoló területtel. Mi ez az űr a város szívében? — kérdi a panorámában gyönyörködő esztétikus; és máris javaslatot tesz a műemlékek bontására, helyettük új, kisebb alapterületű, de magasabb épület létesítésére. Pedig a kis tér több mint ötszáz éves emlék maradványait rejti. A Zsigmond kori Rondella, a pesti magyar színjátszás első otthona állott ezen a helyen. Felvetődik tehát a gondolat a város történetét ismerő, a műemlékeket megbecsülő szemlélőben: miként lehetne ennek a kis térnek a Rondella alapfalai feltárása révén megadni várostörténeti értékét? A modern város életének lüktetését— korlátozva a Belvárosban ma már igen zavaróvá nőtt autóforgalmat — kellene összekapcsolni s egyben ellensúlyozni a történelmi múlt feltárásával és bemutatásával. így a Duna-part képében jelentkező űrt tartalommal, építészeti-műemléki formával tölthetnénk meg. (E megoldás építészeti, műemléki és műszaki lehetőségeiről külön tanulmány készült, amelyről egy más alkalommal majd beszámolunk.) A Duna-parti építések története számos szép példát mutat a városképi problémák megoldására. A Dunához méltóan építeni, annak léptékét megtartani volt a feladata Ybl Miklósnak a múlt század hetvenes éveiben, a partfal építése után, amikor a Petőfi téri görögkeleti templom magasítását, toronysisakját tervezte. Ekkor viszont a Belvárosi-templom kissé háttérbe került. Helyzetét tovább rontotta az Erzsébet-híd építése a millennium idején. Már akkor javaslat született a templom eltolására és felemelésére. Végül is az új Erzsébethíd vonala, valamint a Március 15. tér rendezése és szintsüllyesztése oldotta meg ezt a sokáig vitatott városképi problémát. A modern acélszerkezetű kábelhíd és a római falak kőtömbje szerves egységet alkotnak, s a Duna-part léptékében egyúttal új elem jelent meg: a római koré. A teljes történeti egység a római falakra épült Belvárosi templom újabb ezer évet átfogó történetével bontakozik ki. A Duna-parti építések célja az utóbbi évtizedekben a meglevő városszerkezet elpusztult elemeinek rekonstrukciója és gazdagítása volt. Beépült a Széchenyi rakpart, a Kossuth tér, az Apáczai Csere János utca 1. sz. foghíja, megtörtént az épületek helyreállítása, tatarozása. A Petőfi téri templom műemléki helyreállítása folyamatban van. Épül a Roosevelt téri új irodaház; a megkezdett építés azonban korántsem problémamentes. Az új irodaház építését a külkereskedelmi vállalatok nyereségét korlátozó és az irodaházak létesítését tiltó rendelkezések egyaránt nehezítik. Ez Eredeti és új lámpaoszlopok a Roosevelt téren is példája annak, hogy az egész népgazdaságot érintő legfontosabb problémák közvetlenül kihatnak az itt folyó beruházásokra és azok ütemét meghatározzák. Tervezik az újabb szállodaépületet a Duna-parton. Szó van a hajdani Lloyd-palota helyének beépítéséről is. A kisebb jelentőségű városképi elemek is a helyükre kerülnek. Az 1944—45-ben elpusztult Roosevelt téri épület kupolájának helyreállítása pl. a Lánchíd tengelyére fűzött téren megvalósítaná a három épület léptékbeli rendjét. A Roosevelt téri kandeláberek és a Duna-parti korlátok tervezői a kor legnagyobb építészei: Steindl Imre, Ybl Miklós illetőleg Feszi Frigyes voltak. Ezt azért szeretném külön hangsúlyozni, mert nemrégiben új világítótesteket szereltek fel a kandeláberek mellé. Ez az eset is példázza, hogy bármely városképileg értékes elem megváltoztatása megbontja a környezet harmóniáját. Reméljük, hogy a műemléki hatóságok mielőbb érvényt szereznek e „kisműemlékek" védelmének is — és az oda nem illő világítótesteket mielőbb leszerelik! Ezek a nagy és kis kérdések alkotják együttesen a pesti Duna-parton a modern városrendezés és a műemlékvédelem megoldandó feladatait. E rendkívül összetett feladathalmazban kell mindenkor megtalálnunk a lényegest, és mindig felismernünk: mit kell tennünk, hogy a Duna-part még szebb legyen. 33