Budapest, 1975. (13. évfolyam)

6. szám június - Vadas József: Hajnal Gabriella művészete

Öldöklő angyal (1969) részlet (Ferenczi László felvétele) Az Öldöklő angyal terve Balázs (1969) Szelényi Károly felvétele Inkább az, hogy a monokrómiát kedveli. Néhány színnel is számtalan árnyalatot ér el. Nem holmi varázslattal, egyszerűen csak a technika ismeretével. Pontos vázlatot készít, amely voltaképp kis festmény. Ezt lefényképezi, majd a kívánt méretre nagyítja fel. így részletes műhelyrajzot csinál. Könnyebb lesz a szövőnő munkája, az eredményt pedig — a finom átmenetek tisztaságát — mi élvezzük. Körülbelül negyven faliképet készített. Ez számra talán nem sok. Mégsem ezért nehéz megrajzolni a pálya ívét. Inkább az okozza a nehézséget, hogy már első munkáiban is érett alkotóként mutatkozott be. Korai műveiben mai szemmel sincs nyoma a hang mutálásának. Ha azóta letagadhatatlanul változott, fejlődött is. A tiszta ritmus szeretete maradt; a burjánzó kompozíciómindig áttekinthető. Újabban azonban a formák leegyszerűsödnek; hogy azt ne mondjam: szögletesednek. De ami érdekesebb : volt bátorsága és mert szakítani a gobelinnel. Legalább néhány munka erejéig. így születtek hímzései, amelyeknek rusztikus ábráin egyszerre érződik a modern plasztika elvont szemlélete és a középkori miseruhák ájtatos fennköltsége. Ha úgy adódik, profán is tud lenni. Utolsó kiállításán hatalmas kötött zoknit mutatott be a közönségnek. Hajnal Gabriella a régi művészet szeretetével csinálja mai művészetét. Vadas József Vakok (1968) Petrás István felvétele Len-kender (1969) Petrás István felvétele