Budapest, 1975. (13. évfolyam)

6. szám június - Fekete Gábor: Kaposvár

Urbanizálódó ország IV. Fekete Gábor KAPOSVÁR A Kalinyin lakótelep. A megye, amelynek székhelyén jártunk, egyedülálló elnevezést visel: Somogyország. Egyedülálló, elvégre ki hallott volna például Szolnokországról, Fejérországról vagy Bácsországról. A titulus minden esetre jónéhány olyan megkülönböztető vonásnak is köszönhető, amellyel Somogy „különcködhet" más országrészekkel folytatott vetélkedőjében. Ilyen vonás például az, hogy a Dunántúl legnagyobb megyéje, ennek ellenére még alig hat évvel ezelőtt csupán egyetlen városa volt: a megyeszékhely. Ma is csak Siófok és Nagyatád iratkozott fel a kurta városnévsorba. Az oly jellegzetesen aprófalvas Somogyország 360 ezer lakosának háromnegyede, függetlenül a munkahelyétől, ma is falusi. Mellesleg az ország leggyérebben lakott megyéje is, mert amíg az egy négyzetkilométerre jutó lakosok országos átlaga meghaladja a 111-et, Somogyban a 60-at sem éri el. Elmondhatja továbbá magáról az országrész azt a ritkaságot is, hogy egyik határa, amely egyúttal országhatár is, folyó: a Dráva. Továbbá — ha másodmagával is — közigazgatásilag a Balaton tulajdonosa. Ipari üzemeiben mintegy 50 ezren dolgoznak, de az idegenforgalom is igényt tart a somogyi munkáskezekre; a Balaton jóvoltából nyaranta 8—10 ezren dolgoznak a tó déli partján. Rebellis lakosok Somogyország e kurta leírása után mutatkozzék be fővárosa, Kaposvár, amely egyrészt még csak nem is szőhet álmokat arról, hogy belátható időn belül százezer lakosú önálló megyei jogú város lesz; másrészt igencsak fiatalkorú az ezer éves Székesfehérvárhoz, a 900 éves Szolnokhoz és a többi régi magyar városhoz képest: 1972-ben várossá avatásának csupán századik évfordulóját ünnepelte. Történelme persze sokkal régibb. Moldova György találóan utal az ország más tájáról írott könyvében arra, hogy hazánkban bárki bárhol néhány méterre a földbe ás, legalább 50 százalékos esélye van római kori emlék, lelet megpillantására. Kaposvárott az ólaki dűlőben talált Vénusz-szoborból következtetnek arra, hogy a második században alighanem a Kapós vizén hajózva érkezhettek a rómaiak e területre, amely vagy 1200 évvel később, Mátyás jóvoltából indult először fejlődésnek. Akkor el is nyerte a „Kaposwywar", azaz a Kaposújvár nevet. Aztán jött a török, a német. .. Háromszáz évvel ezelőtt az Eszterházy uradalomhoz tartozó település mindössze 120 embert és 30 házat számlált. Ami a somogyi illetőleg a kaposvári embert illeti, rebellis mivolta a jelek szerint nemzedékről nemzedékre öröklődő tulajdonsága volt. Nem véletlen, hogy az 1700-as évek közepén, amikor Kaposvár megyei központtá vált, a középületek közül a legelső, amit külhoni és hazai népnyúzók nagy egyetértésben felhúztak — a börtön volt. A kaposvári uradalom jobbágyai magához Mária Teréziához címezték soraikat:,,. . . meg kell vallanunk, oly nagy ínségre és nyomorúságra jutottunk, hogy koldulással kölletik életünket táplálnunk..." A reformkortól a szabadságharc bukásáig, de azután is a leghaladóbbak közé tartozott Somogyország és fővárosa. Amikor a Napóleon elleni hadjárathoz erőszakkal toborzott a vármegye egy gyalogzászlóaljat és lovasszázadot, a mundérba bújtatottak fellázadtak, ezért a császáriak megtizedelték őket. 1832-ben — a dátum nem tévedés— Somogyban már sztrájkról ad hírt a krónika: a Kapós partján ásáshoz kirendelt emberek a rossz munkakörülmények miatt megtagadták a munkát. 1848 tavaszán a megrettent alispán katonai karhatalmat kért „a fenyegető communismus miatt". A Bachkorszakban jobb eszköz híján a kaposvári gimnazisták „köhögőkórussal" fojtották bele a császárért mondott imát a nagytemplom lelkészébe. Alig két évvel a kiegyezés után pedig Kossuth Lajost választotta képviselőjévé a város. (A Turinból érkező vá-Egy régi utca Csigó László felvételei