Budapest, 1975. (13. évfolyam)

1. szám január - Testnevelés és sport

Siklós Péter felvétele Adalékok a Népszínház utcai Technológia történetéhez Wartha Vince, Pilch Ágoston és Schneider János egyetemi tanárok 1877-ben — Trefort Ágoston kultusz- és közoktatási miniszter megbízásából — tervezetet készítettek egy „Középiskolai Tanoda" szervezésére. A múlt század második felében, amikor az ipar fejlődése felgyorsult és a manufaktúrától a gépesítés egyre több területet hódított el, olyan „középkáderek" nevelésére volt szükség, akik a technológiai mesterségbeli ismerete mellett elméleti tudással is rendelkeznek, a tervező mérnök és a szakmunkás közötti transzmissziót teljesítik. Ilyen szakemberek képzését szolgálta a Népszínház utca 8. sz. alatt létesített iskola. A tanítás 1879-ben, a Főherceg Sándor tér 4. sz. alatti épületben kezdődött meg (ma: Gutenberg tér). Majd 1889-ben áttelepítették az iskolát a Népszínház utca és a Csokonai utca által határolt telken Hauszmann Alajos által tervezett új, kétemeletes épületbe, mely az iparoktatás és a leendő iparmúzeum céljára készült. Az iskola tanárai és oktatói belföldi ipartelepeken az igényeket, külföldön a hasonló feladatú intézményeket tanulmányozták, hogy minél korszerűbben taníthassanak. Az 1891. évi miniszteri utasításban kapott szervezeti és tantervi irányelvek szerint a fogalmazás, az elektrotechnika és az építészeti rajz oktatásával bővültek az addigi gépészeti lakatosipari és faipari tárgyak. Az iskola az 1889. évi párizsi világkiállításon bemutatott oktatói munkáért nagydíjat, az 1896. évi millenniumi kiállításon oklevelet kapott. 1899-től az intézmény a „Magyar Királyi Felsőipariskola" címet viselte. A felvételre jelentkezőknek egyéves szakmai gyakorlatot kellett igazolniok. Az évenkénti záróvizsgán pedig gyakorlati, elméleti és rajztudásukról kellett beszámolniok, s vizsgadarabot készíteniük. Az első világháború tragikus emlékét 1952-ig őrizte az előcsarnok márványtáblája, melyen 90 hősi halott tanulójuk neve sorakozott. Az iskola a háború alatt lövedékek gyártására is berendezkedett; utána pedig művégtagokat gyártott a háborús rokkantak részére. A Tanácsköztársaság Vörös Hadseregébe közel 100 tanuló és tanár jelentkezett. Az ellenforradalom alatt megtorlásul 37 tanulót, majd egy újabb vizsgálatnál 62 növendéket zártak ki. A Technológia néven ismert intézet iránti érdeklődést mutatja, hogy a felvételre jelentkezők száma egyre növekedett; 1921-ben 177 helyre már 854-én pályáztak. A felszabadulást követő iskolareform során a Felsőipariskolát Technikummá szervezték. Ez az iskolatípus a szakmai középfokú képesítés országos és jól bevált formája lett. Négyéves képzés után érettségi bizonyítványt • adott, az egyetemi továbbtanuláshoz is feljogosított. A fejlődés követelményeinek megfelelően az intézmény egy újabb reform után, 1962-ben Felsőfokú Technikummá lépett elő, végül, kilencedik évtizedében, 1969-ben főiskolai rangra emelkedett. A középfokú oktatás ebben az épületben tehát megszűnt; az ország más technikumaiban folyik jelenleg a szakközépiskolai képzés. Az intézmény egész fennállása alatt bővelkedett jeles szakemberekben és pedagógusokban. Hegedűs Sándor (1879 — 1914), Dömötör Pál (1914 —1927), Nagy Győző (1927 —1932), Jech László, majd Nádas László vezették a Felsőipariskolát, 1950-től Szabó Albert a Technikumot. A Technológia jeles szakemberei közül is hadd említsünk néhányat: Jalschovitzky Géza mérnök, kiváló szakkönyvíró, a Műszaki Akadémia egyik szervezője, a mezőgazdasági gépek fejlesztésében szerzett érdemeket és saját szabadalmai is ismertté váltak; Arany Dániel, az ismert pedagógus és matematikus; Edvy Illés Aladár, a Ganz Gyár mérnöke, az ezredéves kiállítás egyik szervezője; Szinyei Ferenc nyelvész; Petrik Lajos kémikus; Pattantyús Ábrahám Jenő műegyetemi tanár, számos tankönyv írója; Tompa József nyelvész, jelenleg az Akadémia levelező tagja, számos nyelvészeti munka szerzője; Gyalmos János, történelem- és nyelvszakos tanár, később a Fővárosi Tanács elnökhelyettese és a Történeti Múzeum h. vezetője; Darvassy István és Kövesdy Géza festőművészek (utóbbi az Operaház nagy művészeiről készített portrésorozatot), mely most is a páholysor folyosóján van), Sashegyi Ede és Sárádi Kálmán mérnökök, akik évtizedeken át neveltek iparunk részére szakembereket, Till Gyula, a kiváló faipari szakember és Bartos Lajos műlakatos, főművezetők, mindketten szakmai kitüntetettek — és még sok kiváló oktató segítette elő az ország ipari izmosodását. Az 1969 óta főiskolává előlépett intézményben — mai neve: Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskola — üzemmérnöki állás betöltésére jogosító oklevéllel végeznek a hallgatók. Bélay István 20