Budapest, 1975. (13. évfolyam)

4. szám április - Zolrtay László: A budai gótikus szoborgaléria divattörténete I.

Lovag, turbánszerű fátylas kalappal (Szemenyei Tivadar felvételei) Lovag, nemezkalappal Méret (életnagyság, háromnegyed-, fél-életnagyság), nem (férfi, nő), a modelleknek, az ábrázolt személyeknek jellege (szentek, apostolok, próféták, királyok, püspökök, lovagok, heroldok) szerint osztályozhatjuk őket. Mivel a középkor szobrászai az apostolokat, prófétákat, szenteket évszázadokon át szokásos kánonok szerint öltöztetik — és a Madonnáknak, a női szentednek ruházatai sem igazodnak múló divatokhoz —, viselettörténeti szempontból elsősorban világi alakjaink — királyok, lovagok, heroldok (sőt még ezeken világi embereken belül is elsősorban a férfiak) — jöhetnek számításba. De ide számíthatjuk még a két püspökünknek szobrát is. Meg két építészeti elemnek, két gyámkőnek, konzolnak egy-egy figuráját. Ez a két utóbbi szobrocska, a két gyámkő alakja egyébiránt talán még a királyoknál s a lovagoknál is jelentősebb lelet lehet. Meglehet, hogy gyámköveinknek sipkás, csuklyás kis alakjai, ezek az épületnek, illetve a gótikus galéria két szobrának súlyát hordozó atlaszok: maguk a „kűrakók", a kőfaragók, a képírók, a szobrászok-festők! Igen: festők is. Hiszen alig volt egyetlen szobrunk is, amelyen nyomát ne látnók annak, hogy valamennyi tetőtől talpig festett volt. Kezdjük hát meg évszázados divatbemutatónkat. És e seregszemle során nézzük meg tüzetesen szobrainkat. Tetőtől talpig. A „tető": a süveg, a hajzat. A kalap és a frizura. A „talp": a lábbeli, a cipellő, Csuklyás apostol (Schopper Tibor felvétele) Csuklyás apostol