Budapest, 1975. (13. évfolyam)

4. szám április - H. Boros Vilma: Rózsadombi gyermekkor a század elején

Szerkezet-tartó —— íedölap éra hátlapja Rugóház Kúpos lánckerék Járat csapágya Csapágyak Szerkezet-felnyitó Kerék-maradvány ok •MHHHHHMHMHMHMHMHEMIHHBHMHI Az óra megmentett elemei restaurálás után (Bach Melitta éí Bakos Ágnes felvételei) dapor hullott ki, az egykori acélrugók és egyéb acél alkatrészek rozsdává vált maradványai. Az óra illetve a szerkezet szétszedése után a következő tartozékokat és szerkezeti maradványokat tudtunk leltárba venni: Aranytok, alsó és felső rész, fültartóval. Aranyfül. Két db arany óramutató. Az arany összsúlyát 15,6 g-nak mértük. A restaurálás során, a törmelék gondos átvizsgálásakor kiderült, hogy a fedélnyitó gomb rugóját tartó kis csavar is aranyból készült. A szerkezeti elemek kiemelése és azok első mechanikai tisztítása után a következő nem arany — zömében bronz — szerkezeti elemek maradtak meg: csonka számlap, zománc részletekkel, 2 db szerkezeti zárólap, rugóház tengelymaradványokkal, kúpos lánckerék foghiánnyal, 4 db foghiányos fogaskerék, 1 db oldalfogazású fogaskerékrész, a járat csapágyait összefogó díszes bronz elem, valamint a szerkezet-felnyitó. A felnyitás után sikerült megállapítanunk, hogy az óra láncos szerkezetű zsebóra volt. Erre a megmaradt kúpos lánckerék utalt. Az acél lánc sajnos nem maradt meg; az összes acélrugóval együtt teljes mértékben megette a rozsda. Az a tény, hogy az óra XVIII. századi rétegből került elő, valamint a XVIII. századi technológiáról tanúskodó láncos szerkezet együttesen igazolják, hogy az óra XVIII. századi. Már a restaurálás előtt is felismerhető volt, hogy az aranytokon faragással, illetve véséssel készített mitológiai jelenet látható. Az első feltevésünk az volt, hogy Hektor búcsúját látjuk Andromachétól. Ezt a feltételezést azóta sem vetettük el teljesen, de igazolásához a XVIII. századi francia mestermunkákkal való egyeztetése szükséges, s ezt még nem végeztük el. (Véleményünk szerint a véset Salamon királyt és Sába királynőjét ábrázolja, nem Hektort és Andromachét. A szerk. megj.) A francia mestermunkákkal való egyeztetésre azért gondoltunk, mert a restaurálás során az alsó, szerkezetzáró lapról a következő felirat bukkant elő: „Podin, Paris". Persze az is lehetséges, hogy csak a szerkezet francia, s az aranytok másutt készült. Szalmay János restaurátor az aranytokot oxálsawal, erősen hígított sósavval és szódabikarbónával kezelte. A két évszázados törmelék és piszok eltávolítása után vettük észre, hogy az aranytokon foglalat nélküli fekete porcelánt alkalmaztak díszítő elemül. A fekete porcelán már töredezett volt. A kihullott részeket fekete porcelánnal pótoltuk. Ugyancsak a tisztítás után derült ki, hogy a tok hátsó részén levő művészi munka elkészítéséhez 3 féle aranyat alkalmaztak: vörös, sárga és zöld aranyat. Tehát a művészi hatás elérésére nemcsak a gondos kézimunkával törekedtek, hanem az alkalmazott négy szín összjátékával is. A sárga arany alapon a levelek zöldek, a díszítő elemek vörösek és feketék. A számlap zománca nem volt ráégetve a fémlapra; különálló papírvékony zománcréteg volt, mely ragasztással tapadt a fémlemezre. Az órát lehetetlen üzemképessé tenni, hiszen minden acél alkatrész megsemmisült. Ha ezeket újakkal pótolnánk, akkor meghamisítanánk az egész óra jellegét, s csak a tok maradna eredeti. Tehát a szerkezeti elemeket kiszedtük a tokból s azokat plexi lapra szereltük. A lezárt tok természetesen zsebóra benyomását kelti, de nincs benne szerkezet. A megmaradt alkatrészeket a plexi lapon minden illetékes érdekelt, vagy kutató tanulmányozhatja. A megmaradt bronz darabkákról sokáig azt hittük, hogy az órától független lelet tartozékai. Nagyon nehezen tudtuk az íveket egymás mellé illeszteni, mert 3 féle ív darabjai keveredtek öszsze. Csak az összerakás után jöttünk rá, hogy a megsemmisült óratok díszítő eleme fekszik előttünk. A magyarországi gyűjteményekben elég kevés a XVIII. századi zsebóra. Ezért is örülünk ennek a leletnek. Tudjuk, hogy a XIX. század elején is sok pesti órásmester úgy dolgozott, hogy a szerkezeti elemeket Bécsből hozatta, s azokat a sajátjából kiegészítve végezte el az összeszerelést. A szerkezeti részen levő francia utalás arra vall, hogy a szerkezet Párizsból származik. A tok készítése és az összeszerelés helye pillanatnyilag megoldhatatlan rejtélynek tűnik. Lehetséges, hogy az óra Párizsból származik. De elképzelhető az is, hogy a Bécsben vásárolt" francia eredetű szerkezetet pesti vagy budai mester szerelte be saját készítésű, vagy másutt készíttetett tokba. Az órát 74 204 szám alatt a várostörténeti osztály ipari tárgyak leltárkönyvébe bevezettük. Dr. Tóth Imre 39