Budapest, 1975. (13. évfolyam)

4. szám április - Dr. Fodor László: Az agglomerációról támadt vitához

ból adódik, hogy a budapesti ipar szerkezete, a belső kooperációs kapcsolatok, a tovagyűrűző hatások az ipari koncentráció volumenéből eredően belső törvényszerűségek alapján változik. Ez pedig nem „fából vaskarika"! Következésképpen Zoltán Zoltán idevonatkozó megjegyzései a növekedési pólus elméletének hiányos megértéséből fakadtak. Nem tudom elfogadni azt a véleményt sem — és a köztünk levő szemléleti ellentét ebből fakad —, hogy az agglomeráción belül a környéknek valamiféle sajátos szerepet kell tulajdonítani és „az agglomeráció fejlesztését csak a főváros adottságainak" egyoldalú eredőjeként lehet elképzelni. Szerintem helyes koncepció csak az agglomeráció egésze adottságainak messzemenő figyelembevételével alakítható ki; a budapesti agglomeráción belül az ésszerű területi munkamegosztás is csak ennek alapján fejleszthető tovább a megfelelő irányban. Messzemenően egyetértek viszont azzal a négy tényezővel, amelyeknek figyelembevételétele mindenféle koncepció megalkotásánál nélkülözhetetlen. Ezek: az ember; Budapest politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális stb. szerepe; a természeti adottságok; végül a város műszaki, funkcionális és esztétikai értéke. Úgy vélem, ezeket a tényezőket még továbbiakkal kell bővíteni: mint pl. az a gazdasági környezet, amelyben a budapesti agglomeráció fejlődése zajlik; az ország gazdasági növekedése; az ország társadalmi, gazdasági szerkezetének változása; az életszinvonalpolitika stb. Ezek részletes kifejtése túlnő e cikk keretein. Meggyőződésem azonban, hogy csak olyan koncepció lehet alkalmas a fejlesztésre, amely egyrészt a lehetőségek és adottságok figyelembevételére épül, másrészt képes felülemelkedni a rövid-, illetőleg középtávon ható korlátozó tényezőkön. Csak így kerülhető el, hogy a budapesti agglomeráció ne sematikusan, adottságaitól, meglevő értékeitől független elképzelések alapján fejlődjék. Ezért is megnyugtató számomra az, hogy a budapesti agglomeráció területrendezési terve keretében kialakított és az 1974 szeptemberében benyújtott „Tervkoncepció — településszerkezet" című tanulmányterv (amelynek kidolgozásában Preisich Gábor és Szűcs István is részt vettek) már figyelembe veszi a fejlesztési tengelyek kialakításának szükségességét. E gondolat továbbérlelése magában hordja egy olyan koncepció csíráját, amely nagy távlatban keretéül szolgálhat a budapesti agglomeráció fejlődésének.