Budapest, 1975. (13. évfolyam)

4. szám április - Urbanizálódó ország II. Fekete Gábor: Székesfehérvár

A Szent Anna kápolna, az előtérben: Kálmáncsehi Domonkos szobra Régi utca-részlet rendezkedhetnek tartós itt-tartózkodásra. A lakásépítés mértéke és irama kifejezi, hogy az ipar Fehérvárott is megköveteli a magáét. Az ország iparosítási térképének megrajzolásakor a városba egyszerre három is jutott kiemelt kormányprogramból: a számítástechnikai program a Videoton, az alumínium-program a Könnyűfémmű, a jármű-program pedig a budapesti Ikarus fehérvári ipartelepe révén valósul meg. Ezeken kívül is üzemek tucatjai kapcsoltak nagyobb tempóra az elmúlt években a városban vagy a város határán. Ennek megfelelően — immár hetedik esztendeje — évente kétezerrel nő a lakosok száma, s jelenleg éppen 5 ezer lakáskérvény fekszik a tanácsházán. Fehérvár 90 ezer lakosát tekintve ez már budapesti arány! A székesfehérvári üzemek vonzáskörzete sem sokkal kisebb a fővárosénál: 30—35 kilométerre tehető. Naponta 15—16 ezer dolgozó ingázik, noha a várost környező községekben, Pákozdon, Iszkán, Szabadbatytyánban is volna munkahely. így hát a fehérvári albérleti árak sem maradnak a budapestieké alatt, egy szobáért 800—900 forintot is elkérnek a városban. Ahol egyébként nemrégiben épült fel a harmadik „albérlők háza". A győri és a dunaújvárosi házgyárak ontják a panelt Fehérvárra, ahol az elmúlt négy esztendőben 6 ezer családi otthon épült fel. Az iparvállalatok is megpróbálják a versenyfutást az igényekkel; olyan munkásszállásokat létesítenek, ahol a dolgozók két éven át családostól lakhatnak. A tanács az új lakásokra koncentrál, csakúgy, mint az 1972-es jubileumi évben született „ezer év — ezer lakás" mozgalom, vagy az „ezer perc Székesfehérvárért" társadalmi munkamozgalom. Igaz, már a rákövetkező évben jelentkeztek a beruházások előkészítetlenségének következményei: a pénzügyi gondok, a fejlesztési tervek zökkenői. Abban az évben 300 lakással épült kevesebb a tervezettnél, és sem a programban szerepelt bölcsőde, sem a tanterem, sem az orvosi rendelő nem készült el. Ráadásu I tavaly éreztetn i kezdte hatását a fővárosban sem ismeretlen gond: a lakás- és lakóházkarbantartás sok pénzt fölemésztő gondja. Kemény tízmillió forintokért nyúlt zsebébe emiatt a tanács, s a járulékos létesítményekre mind kevesebb pénze maradt. A pénzhiányon szerencsére a legkövetelőzőbb lakásigénylő, az ipar segit: a gyermekintézményeket részben maguk az üzemek építik fel és működtetik, részben pedig nyereségük nem is jelentéktelen részét utalják át a tanácsnak. A másik erőforrás: évente egyszer a város vállalatainál dolgozó munkások kommunista szombatja, amelynek munkabérét — ez tavaly meghaladta a 2 és félmillió forintot — óvodaépítés költségeire ajánlják fel. így hát az új családi otthonokra szánt pénz megmaradhat. Mindezt ki kell egészíteni azzal, hogy a 60-as évek végén a fehérváriak azt jövendölték: az ezredfordulóra a százezer lakosú városok közé kerülnek. Tévedtek; minden jel arra mutat, hogy ez a népességszám már ennek az évtizednek a végén valóság lesz. Egyúttal szinte biztosra lehet venni, hogy 1980-ra megszűnik a városban a mennyiségi lakáshiány, azzal egyidőben, hogy a régi centrumot, az óvárost, körös-körül koszorúba fonják majd az új, összkomfortos lakónegyedek. A Videotontól az áruházig Egy gondolat erejéig még érdemes visszatérni Alba Regia fejlődésének hajtóerejére, az új iparra. A Videoton példája egy kicsit jelkép is, mégpedig országos: miből lett és miből fejlődött a magyar ipar, hogyan ráz fel álmos kisvárosokat a tudományos és technikai forradalom A Videoton néhány évtizeddel ezelőtt, afelszabadulás közvetlenül megelőző és követő időkben, Vadásztölténygyár néven igen-A Rákóczi-lakótelep csak változatos gyártmányskálát vallhatott magáénak. Idézzünk fel egy bekezdést a kisipari vegyeskereskedésre emlékeztető cikklistából: lópatkó és disznóorr-karika, rendőrsisaktaréj és ágyrugó, futballpumpa és ruhaakasztó, ajtópánt és rézgálic. Ennek az üzemi bazárnak a helyén ma országos jelentőségű ipartelep működik, amely jelentékeny részt vállal a számítógép-program végrehajtásából s nevezetessé vált fekete-fehér és színes tévékészülékeiről. A munkaképes fehérváriak csaknem 40 százalékának a „Vidi" ad kenyeret. Tegyük hozzá: Székesfehérvár már egy évtizede az ország ipari városai között az ötödik helyet foglalja el, hiszen a Videoton mellett még ott az 5 ezres munkáslétszámot meghaladó Könnyűfémmű, a budapesti Szerszámgépipari Művek 3 ezer dolgozót foglalkoztató gyáregysége, a Hűtőház, a Ruhagyár és a Kolorit gyár, ezer-ezer körüli létszámmal. A lendületes ipartelepítés arra is utal, hogy a 60 kilométer, ami a várost Budapesttől elválasztja, inkább nevezhető közelségnek, mint távolságnak. És ha már a távolságról esik szó: olykor fonák helyzetet teremt az urbanizáció. Amennyivel megrövidítette az utazási időt a főváros és Fehérvár között az M—7-es sztráda, annyival el is távolította őket egymástól. A Balatonra, Dél- és Nyugat-Dunántúlra menet, onnét jövet, a régi műúton a pesti ember keresztezte Fehérvár útjait s kedvet kapott rövid pihenőre, sétára, városnézésre, üldögélésre a parkokban,