Budapest, 1975. (13. évfolyam)

1. szám január - Testnevelés és sport

geket kibővíteni; bevezetni a programozott oktatást. A legfon­tosabb feladat, hogy az itt tanu­lók az iskolából kikerülve, meg­állják a helyüket a munkában, s hogy minél jobban beilleszked­jenek a látók társadalmába. De nem keltenek a gyerekekben megalapozatlan reményeket! Felvétel az intézetbe Felvételre a gyermek nevében jelentkezhet a szülő, illetve ajánl­hatja a felvételt a normál iskola vagy óvoda pedagógusa és a sze­mészorvos. A jelentkezési lapot a helyi gyermekorvos és a szem­orvos tölti ki. Ennek alapján hív­ják be a gyermeket ellenőrző vizsgálatra. A szemorvosi véle­mény a döntő. Minden esetben nemcsak a távol-látást, hanem a közei-látást is vizsgálják, mivel a két teljesítmény eltérése szintén befolyásolja a felvételt. A felvé­telre javasolt gyereket — aki már járt általános iskolába — pe­dagógiai szempontból is meg­vizsgálják, hogy vajon ismeretei ténylegesen megfelelnek-e az elő­írt követelményeknek. Az általá­nos iskola ugyanis sok esetben részvétből magasabb osztályba engedi a tanulót, akkor is, ha meglevő ismeretei ezt nem indo­kolják. Az intelligencia mérésére alkalmas teszteket is alkalmaz­nak, mivel csak az általános iskola anyagát elsajátítani képes, ép értelmű gyereket vesznek föl az intézetbe. Az intézményhálózat tovább­fejlesztésének célja: a kettős fo­gyatékosok — látási és értelmi fogyatékosok — számára kisegítő iskola létesítése. Hiszen elsősor­ban azok keresik meg az intéze­tet, akiknél a látás gyengesége mellett értelmi fogyatékosság vagy idegrendszeri károsodás, magatartási rendellenesség áll fenn. A gyengénlátásnak nem szük­ségszerű velejárója az idegrend­szeri sérülés. A gyengénlátó, de ép értelmű tanulók képesek az általános iskola elvégzésére, olyan intézménytípusban, amely mód­szerével alkalmazkodik a gyen­génlátó gyermek adottságaihoz. Korszerű technikai berendezé­sekkel, szemléltető és optikai segédeszközökkel csökkenteni le­het a látási fogyatékosság hátrá­nyait, s ilyen körülmények kö­zött e gyermekek meglevő látását optimálisan kímélni lehet. A gyengénlátók pontos számá­ról Magyarországon eddig nem készült felmérés. Nemzetközi adatok szerint a tanulóifjúság egy ezreléke gyengénlátó. Esze­rint nálunk 1500 gyerek szorulna speciális oktatásra; jelenleg csak 16 230-at iskoláztatnak be. Ha min­den rászorult jelentkezne, az igé­nyeket nem is tudnák kielégíteni; de legalább kiválaszthatnák közü­lük azokat, akiknek a legnagyobb szükségük lenne e különleges iskolatípusba való felvételre. An­nak, hogy a jelentkezők száma meg sem közelíti az 1500 főt, két oka van: egyrészt a szülők, a pedagógusok, de a szemészorvo­sok sincsenek tájékoztatva a gyen­génlátók iskolájának létezéséről; másrészt a normál iskola meg­tartja a jó képességű és jó maga­tartású gyerekeket, a látási ne­hézségek és a terhelés miatti károsodás veszélye ellenére is. Fővárosunkban így is 250 gyer­mek várja a felvételt. Közöttük szerepelnek kettős fogyatékosok is, akiknek száma 120—150 lehet. Eszerint a rászorulóknak mind­össze 15 százaléka vesz részt szakszerű nevelésben, oktatás­ban. Ezzel az arányszámmal ha­zánk és fővárosunk messze el­marad más államok beiskolázási arányszámától, hazai viszonylat­ban pedig a másféle fogyatékosok beiskolázási lehetőségeitől. Arra is van példa, hogy a tanköteles látási fogyatékos gyermekeket a szülők nem engedik el az inté­zetbe. S előfordul, hogy az iskola­érettséget vizsgáló bizottságok nem is tudnak az intézeti képzés lehetőségéről. A gondozóknak, pedagógusoknak, tanácsi alkal­mazottaknak lelkiismeretesebben kellene ezekkel a gyermekekkel törődniök. Mert úgy tűnik, messze van még az az idő, ami­kor a pedagógusok, a szemészek és a szülők a jó magatartású, jól tanuló gyermekek felvételét is igénylik az intézetbe; holott a rossz iskolai feltételek további látásromlást okozhatnak. Intézeti élet A gyengénlátó gyermekek a nevelőotthonnal egybekötött in­tézetben a normál általános iskolai tanterv szerint tanulnak, s teljes értékű bizonyítványt kapnak. Tantárgyaik anyagban, heti óra­számban és követelményben azo­nosak a normál általános iskoláé­val. A tantervben szerepelnek speciális tárgyak is: az első osz­tálytól a nyolcadik osztályig heti két-két órában csoportos korrek­ció; az első osztálytól a negyedik osztályig heti két-két órában egyéni korrekció; a hatodik osz­tálytól a nyolcadikig heti két-két órában gépírás szerepel. Mód­szertani elveik azonosak az általá­nos pedagógiai alapelvekkel és eljárásokkal, azonban a tanuló látáscsökkenését minden téren figyelembe veszik. Á normál általános iskolai kö­vetelményekhez képest nehézsé­geik vannak az első és második osztályban az olvasás és írás oktatásával. Ezekből a tantár­gyakból a tanulók általában csak a negyedik osztály végére érik utói normál általános iskolás társaikat. A szemész és az ortopéd orvos egyaránt szükségesnek tartja a speciális testnevelés-oktatást. A gyógytestnevelő tanárnak gyak­ran egymással ellentétes követel­ményeket kell kielégítenie. Az állandó görnyedés miatt kiala­kult gerinc-deformálódás erőtel­jes javítását esetleg akadályozza a szem állapota miatt szükséges mozgáskorlátozás. Ezért öt kü­lönböző tananyagú csoportban, heti három órában folyik gyógy­testnevelés. Intenzív úszásokta­tást is tartanak. Az új budapesti intézetben úszómedence is épül majd. Rehabilitáció A Vakok és Csökkentlátók Szövetségének egyik legfonto­sabb feladata a rehabilitáció, az, hogy tagjait munkához, kereset­hez juttassa. Ez a megfelelő szín­vonalú szakmai képzéstől is függ. A szakmunkásképzés a MüM 5. számú Dési Huber István Szak­munkásképző Intézet kihelyezett tagozatában történik. A hagyo­mányos szakmákra történő gya­korlati képzés (kefe- és seprű­kötés) a Fővárosi Kefe- és Seprű­gyártó Vállalatnál, kielégítő fel­tételek mellett folyik; még mun­kaerő-gondjaik is vannak. De ma már könyvkötő és kárpitos tanfolyamokon is részt vehetnek a vakok és a gyengénlátók; való­színűleg ezeket a szakmákat is tökéletesen el tudják sajátítani. A Vakok Szövetsége az állami szervekkel együttműködve, fel­adatának tekinti, hogy még több olyan szakmát és munkaalkalmat kutasson fel a vakok és a gyen­génlátók számára, ahol a látókkal egyenértékűen dolgozhatnak. A Fővárosi Tanács és az érde­kelt intézetek nemrégiben fel­mérést végeztek a Vakok Intéze­tében és a gyengénlátók iskolájá­ban végzettek között. A kérdő­íven aziránt tudakozódtak, hogy miként sikerült beilleszkedniük a látók életébe. Csaknem minden­kitől pozitív választ kaptak. A legtöbben családot alapítottak, munkájukkal, munkahelyükkel elégedettek. Rendszeresen műve­lődnek, színházba, moziba, ki­rándulni járnak. Más a helyezt a kiemelkedő képességű, értelmiségi pályát vá­lasztó vakokkal. Az egyetemi ta­nulmányokhoz a Vakok Szövet­sége sok segítséget nyújt. A ta­nulótársak és a tanárok is igye­keznek könnyíteni helyzetükön. A szakemberek támogatják a normál intézetbe történő elhe­lyezésüket, ahol szobatársaik is sokat segíthetnek nekik. A Vakok Intézete magnóval, felolvasási le­hetőséggel áll rendelkezésükre. Többségük jó eredménnyel el is végzi az egyetemet. Sokan tanári szakot, illetve jogot végez­nek. Az elhelyezésük azonban

Next

/
Oldalképek
Tartalom