Budapest, 1975. (13. évfolyam)

3. szám március - Hajdú Tibor: Károlyi Mihály hazatérése

Adalékok a szabadságharc történetéhez - egy 120 éves levél kapcsán OCTOBED-DEICMBER. Előfizetési hirdetés A CZ1MÜ POLITIKAI LAPRA. Megjelenik a Pesti Napló vasárnapot és ünnepnapot kivéve mindennap, délutáni érákban. A szerkesztőség ezután is mindent elkövetftnd e lap érdekességének növelésére, hogy az mind politikai részét, mind a lap mfitárát illetőleg az előfizetők várakozásának megfeleljen. Előfizetési föltételek az B8TCSIB, B0VSH8BB, B188S81B1 FOLYAJTRA: ' Vidcken, postán küldve . . 5 ft p. p. Buda-Pesten, házhozhordással 4 „ „ Előfizethetni Pesten, a Pesti' Napid kiadóhivatalában , úri-utezai Laffert házban 449. sz. a. és EMIC1I GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigtjó-ulcza szögletén. Vidéken, minden cs. k. postahivatalnál. Az előfizetési, leveleket és pénzeket bérmentesittetni kérjük. TARTAL03: TtlssraB tüáósltások. a r •kíiCtt. III-f Italos. (11: .-vrn>sz?M ítéletek. UétS rérzfy. Po-T^íemrcgiben érdekes levél bukkant elő rég elhunyt családok hátramaradt irataiból. Hogy kinek szólt a levél, ma már nem tudjuk megállapítani, hiszen ezek az iratok, melyek között a levél megbújt, egy erdélyi család kiterjedt rokonságában családról családra vándoroltak, hogy az utódok kegyelettel átmentsék őket. Akik e levél eredetét ismernék vagy a címzettről tudnának valamit mondani, azok már régen nem élnek, titkukat magukkal vitték a sírba. A levél aláírója Lenkey, a dátum pedig 1851. szeptember 22. Pesten írta Lenkey, de hogy melyik Lenkey, azt sem sikerült megállapítani. A Lenkey név 1848 —49-ben közismert volt, népszerű volt. Jól emlékszem gyermekkoromból egy Petőfi versre, melynek címe: Lenkei százada — és ezt 1848 augusztusában Pesten írta Petőfi. Nagy örömmel ír Lenkey századosról, aki az akkori császári és királyi hadseregbeli Württemberg-huszárok kapitánya volt és Kossuth hívó szavára otthagyta Mariampolt, Galíciát és századával együtt hazajött a haza védelmére. Ez a Lenkey János a honvédségnél tábornok volt és a világosi katasztrófa után az aradi börtönbe hurcolták, ahol megőrült és meghalt. Ez mentette meg a kivégzéstől. Halála 1850-ben következett be, tehát nem írhatta meg az említett levelet 1851. szeptember 22-én. Bátyja, Károly, aki szintén honvédtiszt volt, 1874-ben halt meg, de 1854-ig sínylődött az aradi várbörtönben, ahol a kötél általi halálra szóló büntetését királyi kegyelem folytán, 16 éves fogságra változtatták, majd 1854-ben további büntetését elengedték és kiszabadult a kazamatából. Ilyen módon nem lehetett ott ő sem 1851-ben a levélben leírt eseménynél. A Széchényi könyvtár kézirattárában sem találtunk a Lenkey iratok között hasonló jellegű írást vagy aláírást. El kell tehát fogadni, hogy egyelőre nem tudjuk, ki írta a levelet. De miről is ír az ismeretlen címzettnek az ismeretlen Lenkey? íme a levél: Kedves Pajtás! Pest, 851. Sept. 22. Az újépület megetti térről jövök. Non es peregrinus in Israel, — tehát fogod tudni micsoda tér az. Pest városa lakossainak tettemes része ott bámészkodik, — azon bámészkodók közepette én is legeltettem Isten adta szemeimet, — A tér közepén egy fa oszlop emelkedik, 's azon fa oszlopon egy fekete tábla függ, 's azon a fekete táblán fehér betűkkel a következő nevek olvashatók: Almássy Pál, Andrássy Gyula, Balogh, Csernátoni, Irányi, Kossuth, tő szomszédságában pedig Ludvigh János, Mészáros, Battyány Kázmér, Szemere, Vetter, Sárosy Gyula, Vukovics s a. t. — egyszóval betű rend szerint 36 név szemlélhető. Mai napon mind azok „ex contumacia" felmagasztaltattak — akasztófára, — in Ephigieü! Dixi. De tulajdonképpen más indokból intézem hozzád e soraimat. Metszett pecsétgyűrűd t. i. én nálam levén, 's miután maiglan hijába lesve lestem a biztos alkalmat, hogy azt neked elküldhessem, felszóllitlak, hogy annak átküldéséről intézkedjél, különben nálam meg is rosdásodik, — jeléül e levelen belül szemlélheted lenyomatát. Elvárom parancsaidat. 12. Irányi, előbb Halbschuh Dániel, toporczi születésű , Kpcrjcs mellett, Szepes megyében , mintegy dO éves, ovang. vallású, váltd-s törvényszéki ügyvéd, ki 1850. jan. 1-én felségsértési váci folytán rendeletileg megidéztetett, de nem jelent meg, — mint Pest város követe, e minőségét még az 1848. oet. 3-ki legfelsőbb nyllatkozvány után is megtartotta, - a felső vidék kormánybiztosává 1848. oct. 14-én történt kineveztetését elfogadta, a mint olyan a forradalom szellemében, 1848. dec. végéig ply mődon működött, hogy a Galicziáből Magyarorsiágba indult cs. katonaságnak, még a népfölkelés kirendelésével is, fegyveresen lehető leghatásosabban cllcntállott, s az élolemszcrek szállítását annak számára legkeményebben megtiltotta; több személyeket, a törvényes kormányhozi megpróbált hűségükért befogatott s vagyonukat lezároltatta; továbbá a népet emissarlusok által a forradalom érdekében föllazítani s ennek pártliiveit szaporítani igyekezett; a cs. kir. katonaságot hitszegésre Indítani törekedett, s a hitszegőket mindenkép elősegítette; a cs. k. katonaság előnyomulását az útak eltorlaszolása, s a nemzetőrség, a honvédek s szervezett népfölkelés kiállítása által gátolta; továbbá ugyanő 1849. jan. 13-tól apr. 20-ig a debreczeni convent-tanáeskozásokban munkás részt vett, s különösen az apr. 14-dikl.elhirUU ültben, Hogy megy dolgod? mit csinálsz? meg lesz-e egyhamar laxid? Köszöntsd édes apámat, kinek legközelebben fogok írni. — Köszöntsd többi ismerőseimet 's jóakaróimat. Tisztellek, csókollak Lenkey s. k. Eszerint Pesten 1851. szeptember 22-én az Újépület mögötti téren a levél írója is szemtanúja volt a lejátszódó jelenetnek. A tér közepén egy bitófát állítottak fel és ezen egy fekete tábla lógott. A táblán fehér betűkkel 36 ismert 48-as szabadsághős neve volt olvasható, akiket távollétükben jelképesen felakasztásra ítélt a szabadságharc leverését követően létrehozott vésztörvényszék. A levélben leírt esemény keresése közben bukkantam rá a Pesti Napló 1851. évi szeptember 23-i (462.) számában a „Levelek a birodalmi székvárosból (LXIV) Bécs, szeptember 21." című cikkre, melynek egyes mondatai jól tükrözik az akkori bécsi udvarból áradó reakciós és álszenteskedő szellemet: „. . . hogy pedig a múltnak sebjei végképpeni behegedésnek induljanak, s új meg új emlékeztetés által mindig újra ne vérezzenek, a még hátralevő elítéltetések is nemsoká be fognak következni, s ez alkalommal in contumacia m = ítélet is mondatni azokra, akik szökés által a törvény keze alól menekültek. Akkor a bíró hivatása teljesítve leend, az igazságnak elég lesz téve, ennek helyébe, a hol az megérdemeltetett, kegyelmet s bocsánatot léptetni . . ." De az említett hadbírósági ítéletek is előkerültek. Ezeket a napilapok (Pesti Napló és Magyar Hírlap) 1851. szeptember 23-i és 24-i számaiban teljes egészükben közölték. A Lenkey-féle levélben említett és a napilapokban közölt haditörvényszéki ítéletek 36 emberre vonatkoztak. Ezek névsora és az elítélés fontosabb indokai a következők: Almásy Pál, 31 éves, volt alispán, a 48-as időkben a képviselőház elnöke, aki mindenben támogatta Kossuthot, a függetlenségi nyilatkozat kiadását, majd a szabadságharc leverése után külföldre menekült. Gróf Andrássy Gyula, 26 éves, volt főispán, igyekezett a szerbeket rábeszélni arra, hogy forduljanak szembe a Habsburgokkal. Ugyanazt igyekezett megvalósítani a törököknél is. Balogh János, 55 éves, volt táblaíró, felvidéki kormánybiztos, gerillacsapatot szervezett az osztrákok ellen, később őrnagy, majd alezredes a honvédségben. Török földre menekült. Gróf Batthyány Kázmér, 43 éves, volt főispán, majd elfoglalta Eszéket, kormánybiztosként újoncokat verbuvált a Délvidéken, később Kossuth kormányában külügy- és kereskedelmi miniszter volt. 31