Budapest, 1975. (13. évfolyam)

3. szám március - Munkával a kongresszusért

Budapest Főváros Levéltára anyagából Kenyér érkezett . . . Az ország népe A Budapesti Nemzeti Bizottság 1945. február 26-i ülésén elfogadott felhívás Budapest megsegítésére szólította fel a vidék dolgozóit, s hatására megindult a segítség áradata az ország fővárosa felé. E munkában döntő szerepet vállaltak a vidéki kommunista pártszervezetek és az állami posztokon dolgozó kommu­nista funkcionáriusok. Elismerésre mél­tó munkát végeztek az alakuló paraszt­párti szervezetek is. Az újjászerveződő közigazgatás de­mokratikus tisztségviselői is segítőkezet nyújtottak; gyorsan és öntevékenyen szervezték a gyűjtést és a szállítást. A felhívás azonban több, mint a segítség­kérés dokumentuma. Dokumentuma an­nak az eltökéltségnek, mellyel Budapest dolgozói vállalták, hogy maguk is ro­mot takarítanak, egészségügyi óvintéz­kedéseket hoznak, biztosítják az élel­miszerszállítást, egyszóval a maguk erejéből mindent elkövetnek az új élet kibontakoztatására. A mezőgazdasági termelés fellendítésére is gondoltak: kö­telezték magukat arra, hogy a lehető leggyorsabban mezőgazdasági munka­eszközöket állítanak elő. A felhívás do­kumentuma annak az elszántságnak is, mellyel a Budapesti Nemzeti Bizottság harcba hívott és harcot szervezett a re­akció ellen, az új népi demokratikus rend megteremtéséért. A Budapesti Nem­zeti Bizottság — a Magyar Kommunista Párt programját magáévá téve — hirdeti a főváros és a vidék dolgozói egységének szükségességét a földért, a kenyérért és a szabadságért vívott harcban. * MAGYARORSZÁG NÉPÉHEZ! Az ország összes nemzeti bizottsá­gaihoz ! A Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontban egyesült demokratikus pár­tokhoz! Budapest népe végszükségbe került. Romok közt, víz és világítás nélkül, ablaktalan házakban tengődünk. Teg­nap a háború , ma az éhínség, holnap a járvány tizedeli meg sorainkat. Nők és gyermekek halnak éhen, férfiak esnek össze munkahelyükön. A fasisz­ta gyilkosok hagyatéka ez. Nem tud­ták hosszú időre megkaparintani a várost, de arra telt erejükből, hogy el­rabolják gépeinket, téli élelmünket, lerombolják házainkat. Azt akarták, hogy uralmukat ne a szabadság, ha­nem a halál váltsa fel. A fasiszták ka­tonai megsemmisítése után tcvábbra is előttünk a kérdés: szabadság vagy halál. Budapest népe élni akar. Mindent 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom