Budapest, 1975. (13. évfolyam)

3. szám március - A címlapon: A Moszkva téri metróállomás épülete (Csigó László felvétele)

Csigó László felvétele Abudapesti kommunisták az Irányelveknek a társadalmi viszonyok továbbfejlesztésére vonatkozó fejezetével, a termelési viszonyok alakulásával, az elosztási viszonyok, az állami élet és a szocialista demokrácia kérdéskörével foglalkoztak a legbehatóbban, elemzően és kritikusan. A szocialista tulajdonformák — mind az össznépi, mind a szövetkezeti tulajdon — problémakörét vizsgálva három szempont kapott különleges hangsúlyt. Az egyik: a közérdek elsőbbségének biztosítása a csoportérdekkel szemben, illetve a kettőnek eredményes összehangolása. A másik: a központi irányítás hatékonyságának és a helyi vezetés kezdeményező készségének és felelősségének növelése, az önállóság és az országos érdek harmonikus összehangolása, az irányítás és szervezettség magasabbfokú biztosítása. Végül pedig: a nemzeti jövedelemnek munka-arányos, vagyis szocialista elosztása. A tanácskozásokon igen sok szó esett az üzemi demokrácia fejlesztéséről. Éspedig nem általánosságban, hanem mint a hatalom gyakorlásának konkrét lehetőségéről. Az üzemi demokrácia keretei között, ha megfelelő tartalommal töltjük meg őket, a munkás közvetlenül vehet részt a vezetésben, a döntések kialakításában és végrehajtásuk ellenőrzésében. A párttagság a viták során megértette, hogy a szövetkezeti tulajdon fejlesztése a termelőerők további fejlődésének, hatékonyabb felhasználásának alapját képező 2 folyamat. A termelőerők és a termelési viszonyok fejlődése során mindkét szocialista tulajdonforma fejlődik, s ennek révén alakul majd ki egy távolabbi időpontban az egységes kommunista köztulajdon. Támogatjuk a mezőgazdasági szövetkezetekben az új• vonásokat, de figyelembe kell venni, hogy például a háztáji gazdaságok ma még nagy szerepet játszanak az áruellátásban. Az osztályviszonyok alakulásával kapcsolatban sokan elemezték, hogy mivel az osztályok és osztálykülönbségek nálunk még nem szűntek meg, a politikában e ténynyel reálisan számolni kell. Vagyis a belőle következő érdek-differenciáltsággal, az érdekek részleges eltérésével, esetenként érdekellentétekkel is. A politika nem állhat meg az érdekviszonyok regisztrálásánál: orientálnia kell a szocialista fejlődést elősegítő valódi érdekek felismerésében, tudatos támogatásában. A dolgozó ember igazságérzetét sértő — ha mégoly periférikus — jelenségek is úgyszólván mindenütt szóba kerültek. Nem volt olyan taggyűlés, ahol ne fejezték volna ki egyetértésüket az Irányelveknek azzal a megfogalmazásával, hogy „államunk törvényeivel is elismeri, támogatja a munkával szerzett személyi tulajdont, a népgazdasági és egyéni szempontból hasznos lakásépítési akciókat, a személyi tulajdonú lakások építését. A családi szükségleteket meghaladó, spekulációs jellegű ingatlanszerzési törekvéseket törvényes eszközökkel visszaszorítja. Érvényt szerez törvényeinknek, s olyan irányba fejleszti őket tovább, hogy gátat vessenek a nem munkából származó, a szocialista elveket sértő jövedelemfelhalmozásnak." Okos megértéssel fogadták a gazdasági munka feladataira vonatkozó megállapításokat és terveket. Egybehangzóan úgy értelmezték az V. ötéves terv-időszak felhalmozási és fogyasztási számarányait, mint amelyek szavatolják a termelés bővítéséhez szükséges beruházásokat és minden nemzetközi és belső probléma ellenére, az életszínvonal egyenletes emelkedését. Kiváltképp az üzemi taggyűléseken fogalmazták meg sokan: elérkezett az ideje, hogy most, amikor bizonyos anyagi jólétet már megteremtettünk, választ adjunk magunknak rá: hogyan lesz az életünk szocialista? Azzal is, hogy gazdagabb. De mit értünk gazdagságon? Csak az anyagi jólétet, vagy az életmód, a kultúra, a tanulási lehetőségek, a szocialista együttélési viszonyok fejlettségét? Nyilván mindezt együtt! Ezért is szükséges a közösségi eszményt szolgáló művészetek pártolása és terjesztése, az iskolai oktatás javítása, általában a világnézeti nevelés hatékonyabbá tétele. A főváros 200 000- kommunista párttagja a budapesti munkásmozgalom szerepéhez, jelentőségéhez és legjobb tradícióihoz méltó módon képviselte a főváros közvéleményét. Magasfokú patrióta és internacionalista felelősséggel hallatták szavukat és fejezték ki cselekvőkészségüket.