Budapest, 1975. (13. évfolyam)

3. szám március - Fekete Gábor: A 900 éves Szolnok

Urbanizálódó ország I. Fekete Gábor II900 éves Szolnok A Tisza-híd Lakótelep a Zagyva-parton Új sorozatot indítunk útjára: vidéki városaink közül mutatunk be néhányat. Sok olvasónk részéről merült fel erre vonatkozó kívánság, s úgy érezzük, teljes joggal — mondhatni: egyenjoggal — kér helyet a főváros folyóiratában ez a téma. Ismerjük be, a budapesti közgondolkodásban mindmáig meglelni a nyomait annak a szemléletnek, amely a „vidék"fogalmához önkéntelenül is másodrendüséget társít, s egyetlen várost hajlandó elismerni: a fővárost. Ha évtizedekkel ezelőtt volt is alapja az ilyesfajta megkülönböztetésnek, ma — semmi. Száz és százezernyi — korábban vidéki, ma budapesti — lakos, aki rendszeresen felkeresi szülővárosát, a büszkeség hangján szól annak anyagi és szellemi fejlődéséről, gyarapodásáról. „Tősgyökeres" budapesti lakosok népes tábora rokoni, munkahelyi kapcsolatok révén pillant be egy-egy napra városainkba, ismét másokat a kíváncsiság, a szülőhaza megismerésének vágya ösztönöz arra, hogy felfedezze magának a 30 esztendeje szabad ország egy-egy darabkáját. Nem valamiféle útikalauzzal kívánunk szolgálni e sorozat révén. I)e erősíteni szeretnénk azokat a szálakat, amelyek napjainkban Budapestet a vidékkel összefűzik; szólunk a városépítés, a kommunális fejlődés, a közművelődés, a tervezés közös gondjairól és közös örömeiről, azokról a szálakról, amelyek gyorsan közelítik egymáshoz s emelik mindinkább azonos rangra a vidéki városokat Budapesttel. Hozzátehetjük: az eltérő történelmi és természeti sajátosságok nem a városok közötti rangsort jelentik, hanem az összkép gazdagságát — hazánkról. Sorozatunk egy jubileumot ünneplő város, Szolnok bemutatásával indul. Ehhez, bevezetőként, álljon irt néhány sor Illyés Gyulától. „Idézd föl, nyájas olvasó, mit tudott csinálni egy város folyójával — Róma a Tiberisszel, Firenez az A rnovai, Szolnok a Tiszával — s előtted a kép, mi fiizi ezeket még lelkileg is a földhöz, amelyen állnak. A néphez, amelynek létük köszönhetik. „Zounok" születése Szolnoknak oka és joga van az ünneplésre. Nem elsősorban azért, mert a garamszentbenedeki apátság latin nyelvű okirata 900 évvel ezelőtt mint szervezett településről ad hírt róla, s az ilyen tekintélyes évforduló mindenképp említésre és ünneplésre méltó. Hanem történelme miatt. Amiatt, hogy fennállása óta tizenhatszor pusztult el csaknem teljesen, és mindannyiszor sikerült megújhodnia. Meg azért, hogy hányatott korszakaival együtt is a magyar történelemnek sok progresszív emlékével dicsekedhet. Legfőképp pedig azért, mert jelenét és jövőjét látványosan, érzékelhetően példázza a gyors fejlődés, az okos városiasodás. Csigó László felvételei