Budapest, 1974. (12. évfolyam)

12. szám december - Dr. Zoltán Zoltán: Pest-környék fejlesztésének lehetséges irányai

A tornyokat egymással összekötő alacsonyabb épületrészek védelmi célt szolgáltak. Felül pártázatos oromdísz zárta ezeket az összekötő szárnyakat, belsejükben teremnyi szélességű folyosók húzódtak. Az erőd északi oldalához külső védőfal simult. Ez a várfal a Malomtótól a Dunáig húzódott. Csak ennek a falnak kapuján át közlekedhetett az az utas, aki Budáról Óbuda felé indult, vagy Óbuda felől igyekezett Budára. A tornyokat összekötő védőfolyosókat — úgy véli Gerő László — alighanem a török bontatta le, s helyükbe ,,L" alakban a nyugati és az északi oldalon szélesebb épületszárnyakat emelt. Az így kialakított újkori épületek közül a nyugati szárny egy-, az északi kétemeletes volt. 1865-ben Kimnach Vilmos még csak kisebb átalakításokat végeztetett itt. 1884-ben azonban ütött a hajdani királyi lőpormalom, a „Császármalom" végórája. Palotai Fülöp, a Lukács fürdő megalapítója lebontatta az ódon, ekkor már több mint három százados épületet, és helyébe a mai fürdőt építtette fel. Középkori faln<aradványok a mai Lukács fürdő vakolata alatt Feljegyezték azonban, hogy a régi Császármalom egyik — állítólag délkeleti — oldaltornyának megkegyelmezett a bontócsákány. A régi írás szerint e torony földszinti részét meghagyták s benne az új épület egyik fürdőmedencéjét helyezték el. Ezzel eltűnt a keletebbre álló szabadtéri fürdő, amelyről ezt jegyezték fel: a Császármalom udvarán működött a fürdő, „melynek felette csekély számú kádjai leginkább a vidékről érkező földmívelők által szoktak gyógyul használtatni". Palotai Fülöp, a Lukács fürdő tulajdonosa — minekutána egyik legszebb középkori műemlékünket megsemmisítette — tetszetős név után nézett. A környék magyarjai e hévizeket azokról a hévizes tölcsérekről, amelyek a források alján voltak. Lukasfürdőnek nevezték. Ők már századok óta mosásra s mosdásra-fürdésre használták ezeket az elfolyó vizeket. (Az egyik utazó a nyakig vízben ülő budai atyafiak láttán meg is jegyezte: úgy ülnek azok nyakig a füstölgő vizekben, mint az utolsó ítélet-ábrázolásokban a sírjaikból feltámadók.) Palotai figyelmét nem kerülte el a Kaisermühle-nek ez a népies, magyar neve. A Lukasból Lukácsot csinált. S ha már Lukács lett a fürdő névadója, megtette Szent Lukácsnak. így került Lukács evangelista — az egyházi hagyomány szerint festők égi pártfogója — a budai fürdő cégéréül. Azt, hogy derekas védője lett a betegeknek is, máig hirdeti a fürdő falán az a temérdek márványtábla, amely a magyar s külföldi gyógyultaknak nevét s hálás sorait őrzi. De nem feledkezett meg Lukács a festőkről s írókról sem! A Lukács fürdő törzsvendégei között máig annyi a festő, író. tudós és művész, mint legfeljebb a Fészek-klubban. Most, amikor híre jár, hogy a Lukács fürdő immáron újra-ódon épületének átépítése a tervezés stádiumába jutott, kötelességünk felhívni — idejekorán — a figyelmet arra: ne ismételjük meg Palotai Fülöp kilencven esztendő előtti barbarizmusát! Ne semmisítsük meg a Lukács fürdő alapfalaiban rejtező Mátyás-kori lőportörőnek, négysaroktornyos erődjének utolsó maradványait. A műemlékhelyreállítások gyakorlata mutatja: az idejekorán elvégzett falfeltárások, vakolat-leverések, kisebb ásatások nagy történeti értékeket mentenek meg. S mennyivel szebb lenne a Lukács tervezett modern köntöse alatt itt-ott felvillantani a középkori épület falszöveteinek egy-egy részletét! És a Szentlélek-ispotály ? Éppen ezen a kis beszámolómon dolgoztam, amikor eszembe jutott: mint a Lukács hűséges zarándoka, nyaranta, évek óta nézek egy kőből rakott nagyobb falmaradványt a Lukács fürdő második emeleti napozó-teraszáról. A nyaktörően meredek hegyoldalon, a Lukács fürdő hajdani szállodája, a nemesen ódon — 1856-ban épített, klasszicizáló stílusú — Frankel Leó utca 46. sz. ház felett helyezkedik el ez a fal. Egy esős napon, október 4-én Tóth Attila munkatársammal megkíséreltem e rom megközelítését a rózsadombi SZOT-üdülő kertje felől. Lehetetlen volt. Megpróbáltuk elérni a Tó eszpresszó felől is. Onnan megmászhatatlan a hegy. A Gül baba utcai házoldalak felől kerítések tömkelege zárja el a megközelítést. Végül bementünk a Frankel Leó utca 46. sz. házba. (Itt már csak egy, az első emeleten rozsdásodó harangocska emlékeztet arra: a múlt században e szállóban — ma lakóház — laktak a Lukács fürdő hajdani zarándokai.) E házon át meredek utat találtunk a fürdő-teraszról látott romhoz. S legnagyobb meglepetésemre egy össz-hosszában harminc méter hosszú, helyenként két, két és félméter magas, félre nem érthetően középkori falszövetű nagy épületnek keleti zárófalát találtuk meg. Oldalát három támpillér erősíti, máig. Elővettem Kubinyi dolgozatát s megszemléltem abban Domenico Fontana hadmérnöknek 1686-ban Budáról felvett madártávlati rajzát. Kubinyi 1960-ban a következőket írja: nagyjából pontosan meg tudjuk határozni az ispotály helyét. Az adatok egybehangzóan a hévízfőnél, a Malomtó felett, ott, ahol a meleg vizek előtörnek, helyezik el. Ezek szerint csak a Malomtó oldalában épülhetett fel, részben a hegyoldalra támaszkodva." Aztán pedig megnéztem a Fontana-metszetet. És íme, rajta jól kivehető Gül baba türbéje, a Malomtó, az ekkor még négysaroktornyos várként jelzett mai Lukács fürdő (ettől északabbra a Császár fürdő területén máig álló törökfürdő). És a Gül baba türbéje, meg a Malomtó közötti részen — pontosan ott, ahol a most megtalált és hitelesített középkori rom van — egy hatalmas romterület! Fontana képén még jól látni: a hegy lejtője felé nagy kiterjedésben egy hosszú épület áll (ennek keleti oldalát találtuk meg); kiégett fedélszékéből kémény magasodik ki. A keleti oldalon álló hosszházhoz két nagyobb, ekkor még emeletmagason álló rom — alighanem az 1330-ban épített Szentlélek-templom — csatlakozik. A törökök ezt a középkori építésű Szentlélek kolostort alakították át dervis-kolostorrá. Eszerint ez az épület lehetett Güí baba otthona is. A Fontana-metszet részlete, 1868. Molnár János reprodukciója