Budapest, 1974. (12. évfolyam)

3. szám március - Dr. Zoltán Zoltán: Pest-környék településszerkezetéről

letfa- és anyagraktárai alapított. Herbacsek nemcsak jó üzletember, hanem jó kispesti polgár is volt, aki a község fejlődését, társadalmának problémáit szívén viselte. Az egyik ilyen megnyilvánulása (bár nem volt minden önzéstől mentes) az az 50 forintos adomány volt, mellyel a tüzoltótorony építéséhez járult hozzá. Az 1890-ben létesült Kispesti önkéntes Tűzoltó Egyesület választmányi tagja, illetve pénztárosa volt. Szociális segítőkészségét bizonyítja, hogy házában, illetőleg fatelepén a Felvidékről érkező idénymunkásoknak otthont adott, míg azok aközségben vagy a fővárosban dolgoztak. Igaz hazafiúi — ellenzéki — érzelmeit bizonyítja, hogy 1901. március elsején a Kispesti Polgári Körben javasolta: Kossuth Lajosnak, „a haza atyjának" emeljenek ércbeöntött emlékszobrot. Nemcsak anyagi áldozatokat hozott a szobor felállításáért, hanem vállalta a gyűjtési akció irányítását is. így valósult meg a ceglédi Kossuth-szobor után az országban másodikként Kispest főterén — Hybl József kispesti szobrász alkotása — a Kossuth-szobor. A község polgárai közül többen a Függetlenségi Párt baloldalával, személyesen Justh Gyulával is szorosabb kapcsolatban voltak. Herbacsek a munkások mozgalmát is támogatta, mint a munkásotthon-építő szövetkezet tagja. Idővel Herbacsek üzeme bővült, telephelyein nemcsak épületanyagot, hanem tüzelőanyagot is árult, sőt fióktelepet nyitott a Sárkány utca 81. alatt (ma Ady Endre út). 1901-től a községi képviselőtestületnek, illetve több bizottságnak tagja (pl. a gazdasági, közlekedési és világosítási, ill. a lóosztályozási bizottságnak). Az 1918-19-es forradalom idején nem sokat hallunk róla, bár 1919 januárjában még az új gazdasági bizottság tagja. 1921-ben vállalatát részvénytársasággá alakította. Az alapító Herbacsek halála után, 1934-től özvegye, majd fia vette át az üzlet vezetését. Az özvegy, mint a község egyik legtöbb adót fizető polgára, 1936-tól a képviselőtestület tagja. A fatelep 1948-tól fővárosi építőipari tatarozó vállalattá alakult. 1963-tól a 4. sz. Építőipari Vállalat raktárai vannak a telepen, ill. asztalosműhelye és munkásszállása. 32 munkás és 25 faipari tanuló kap itt otthont. A szemközti házban a vállalat kultúrtermet létesített dolgozóinak. A kispesti lakosok — kisiparosok, építkező kishivatalnokok — korán igénylik a hitellehetőséget nyújtó intézményt. Az 1872-től Soroksáron működő Soroksár-Haraszti-Taksonyi Takarékpénztár fiókjaként megnyílt a helyi takarékpénztár a Hunyadi utca 1. szám alatt. Ebben az épületben kapott még helyet a M. Kir. Államvasutak Alkalmazottainak Fogyasztási Szövetkezete is. Ez utóbbi intézmény létesítését az tette szükségessé, hogy Kispesten igen sok államvasúti alkalmazott telepedett le. 1939-től ugyancsak itt működik a Fonciére Általános Biztosító Társulat Főügynöksége. A kispénzű kisiparos, ill. munkáslakosság azon része, mely a hitelszövetkezetet hiába ostromolná kölcsönök nyújtásáért, „támogatóra" talált özv. Korbuly Emilnében, aki 1927-ben részükre alapította „hitelintézetét", a Kispesti Államilag Engedélyezett Magánzálogházat (Hunyadi utca 1.). A 20-as évek végétől Korbulyné nevével sűrűn találkozhatunk a helyi lapok hasábjain, amint egyre-másra jelzi, hogy a lejárt és ki nem váltott zálogtárgyakat áruba bocsátja. A Herbacsek-fatelepen túl egymás után létesültek a kisebb-nagyobb ipari üzemek. Sok munkást dolgoztatott Wassermann Adolf kefe- és seprűgyártással foglalkozó üzeme, a Dobó Katica utca 8-10. sz. (ma Vörösmarty u.) telken. Wassermann rövidesen az első virilisták közé került, városi képviselőtestületi tag lett. A 20-as évek végén az üzemben dolgozó 80-100 munkás bérharcai, sztrájkjai jelzik, hogy a Wassermann által fizetett bérekkel — bánásmóddal! — nincsenek megelégedve. A kispesti famunkások 1924-ben nemcsak tagjai a Famunkások Országos Szövetségének, hanem külön otthont is létesítettek, dalárdájuk is van. Bérharcaik 1927-28-ban (elsősorban Wassermann üzemében) hónapokon át tartottak, s bár Wassermann igyekszik sztrájktörőket szerezni, a Famunkások Szaklapja arról ad hírt, hogy az üzem szervezett dolgozói szigorúan betartják a sztrájk szabályait: „A Wassermann üzemben a harc változatlanul tovább tart. Kefekötők, fúrósok, esztergályosok és gépmunkások a harc tartama alatt a nevezett üzemben nem vállalhatnak munkát." Követeléseik: a nem szakmunkások eltávolítása, heti 48 órai munkaidő, a munkaközvetítés bevezetése, a heti 3 óra ingyenmunka megszüntetése s a munkásokkal — különösen a nőkkel szemben tisztességes magatartás. Az üzem egyik sztrájkmozgalma 1927 augusztusában kezdődött, de — megszakításokkal — még 1928 márciusában is tartott. Az 1929-33-as gazdasági válság éveiben Wassermann komoly anyagi zavarokkal küzdött. 1939-ben üzemét a Magyar-Olasz Bank Rt. árverésen vásárolta meg. Az árverés után az épületben újabb ipari üzem létesült. Később lakásokká alakították át. Az Ullmann vendéglő közelében, a Rákóczi utca másik oldalán 1921-ben Schubert Boldizsár és neje nyitott vendéglőt. Itt alakult meg 1929-ben a „Jóbarátok" Asztaltársasága, mely tulajdonképpen „spór"egyesület, — afféle takarékpénztár. A 30-as évektől az asztaltársaság tagjaiból és a baloldali érzelmű törzsvendégekből szervezik meg a Szociáldemokrata Párt 2. sz. körzeti pártszervezetét, mely a két munkáspárt egyesüléséig itt működött. 1966-68-ban, amikor a Vörös Csillag Traktorgyár Művelődési Házát átépítették, e régi vendéglő helyiségeiben tartotta dalóráit az Erkel Ferenc kórus, a Kispesti Szervezett Munkások Dalkarának jogutódja. Itt voltak a Vasas Szakszervezet nyugdíjasainak hivatalos helyiségei is. A Művelődési Központ elkészülte után a HORIZONT Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet Fonalfeldolgozó üzemága költözött a házba. A ház lebontásáig ez az üzem 7-800 kispesti és vidéki bedolgozónőt foglalkoztatott. íme, néhány lebontásra ítélt kispesti ház rövid története — s némi ízelítő a régi lakosok hétköznapjaiból... Tömöry Márta — Benyó Márta