Budapest, 1974. (12. évfolyam)

1. szám január - Fekete Gábor: Kerület — inkognitóban

Fővárosi őrjárat XX. Fekete Gábor Kerület - inkognitóban Miből derül ki azonnyomban, hogy valaki nem ismeri a főváros XVI. kerületét? Abból, hogy ha megkérdik, mi jut eszébe a kerület részeiről, tüstént tlpusválaszokat ad: Cinkotáról — a nagyicce. Mátyásföldről — az Ikarus-gyár. Sashalomról — hogy Gellérthegymagasságban fekszik. Árpádföldről — a kertnegyed. Rákosszentmihályról — a Körvasútsor, a Szilas- és Rákos-patak. Ezenkívül— a gödöllői HÉV. S mert nem kevés — a kerületen kívül élő és dolgozó — budapesti lakos akad, aki más, tartalmasabb válaszokon összeráncolt homlokkal töprengene, kíséreljük meg felfedni előttük a kerület inkognitóját. Elöljáróban csak annyit, hogy a XVI. kerület 62 ezer ember szűkebb hazája, a népsűrűség a budapesti átlagnak alig a fele. öt hajdani községének összevonásával 1950-ben csatlakozott a fővároshoz, amelynek ma ötödik legnagyobb kiterjedésű kerülete. A lakosság egyharmada fizikai munkás, másik harmada iskolás- és kisgyermek. A nyugdíjasok száma megközelíti a kilenc és félezret. A lakásállománynak éppen a fele komfort nélküli, egyszobás. Török, tatár, hajdú Cinkota legrégibb emléke nem Mátyás király látogatásához fűződik, hanem egy véres csatához. Épp az idén lesz ezer éve annak, hogy lezajlott, mégpedig Salamon király, valamint Árpád-házi László és Géza hercegek között, az akkor inkább pusztaságnak beillő vidéken. (A cinkotai Nagyicce fogadó egyébként valóban állt ezen a környéken, méghozzá Mátyás vadaskertjének útjában, s tekintve, hogy az igazságos király és a kántor, illetve a plébános találkozásáról körülbelül 70 féle formában maradt fönn a szájhagyomány, fogadjuk el az anekdotát és színhelyét.) Mellesleg IV. Béla nevéhez is fűződik,, Scyingata" területe, ö adományozta domonkosrendi apácáknak. A XVI. század közepén a török adókönyvek tanúsága szerint mintegy száz lakos lakta a települést. Aztán az adókönyveknek jó időre nyoma vész, biztos jeleként az adófizetők eltűnésének; erről sorrendben a 15 éves háború tatár segédcsapatai, a XVII. század elején a kóbor hajdúk, majd a Buda alól menekülő török csapatok gondoskodnak. Cinkota 1700 táján népesedik be újra, nem kis részben szlovák és német ajkú telepesek jóvoltából. A meglehetősen forgalmas évszázadok után jó szerencse, no meg a helybeliek fejlett közegészségügyi érzéke segíti hozzá a települést a fennmaradáshoz: 1739-ben a környék összes falujában ámokfutást rendez a pestis, Cinkotára azonban nem jut be a szörnyű vendég. A krónikások szerint a falu határán vont kordont nagyon szigorúan vették a cinkotaiak, s még a kisdedek is csak úgy részesültek keresztségben, hogy a keresztszülőknek a távolból kellett figyelniök, amint a lelkész — tisztes messziségből — locsolja a gyerekre a szenteltvizet. 1848-ban a falu jobbágyainak e kezdő szavakkal adják tudtára minden hűbéri terhektől való felmentésüket: „Czinkota helység becsületes lakosi!" Még néhány szót e mini-történelemből. A XIX. század vége felé jól művelt földek, rendezett utcákkal ellátott községi belterület, a budapesti piacolásra termesztett zöldbab, uborka, burgonya, dinnye, néhány takács, bognár és kerékgyártó képviselik Cinkotát. Aztán Beniczky, a település földbirtokosa eladósodik, parcellázással kíván enyhíteni anyagi gondjain. A parcellázások helyén születik meg Sashalom és Mátyásföld. 1888-ban nyílik meg a HÉV első vonala a Keleti pályaudvar és Cinkota között. Egyszóval — sok egyéb között — ez is belefér a cinkotai Nagyiccébe. Ádám József tanácselnököt kérjük, jellemezné egy mondatban a mai Cinkotát. — A leginkább elüt a másik négy helységtől, mezőgazdasági jellegű, nemzetiségek lakta terület — mondja. Rákosszentmihály múltja már kissé „odább" kezdődik. Legalábbis ezt jelzik az errefelé talált kőkorszakbeli csiszolt kőeszközök, nyilcsúcsok. Maga a Rákos elnevezés vitatott, feltehetően a 40 kilométeren át vonuló patak rákjairól kapta. „Scentmichal" — ahogyan a korabeli királyi okirat nevezi —, a XV. században itt élő Szentmihályi családról kapta nevét. (Valószínűleg ezért is őrizhette meg teljes nevét a kerületrész, ellentétben például Pesterzsébettel, Pestlőrinccel.) A település sem maradt mentes a töröktől, a tatártól, az éhínségtől, az elnéptelenedéstől, a történelem cinkotai szinten ismételgette magát itt is. Egy ugrás 1900-ba: Pusztaszentmihály elválik Csömörtől, és telepei egyesülése révén 703 lakóházból álló önálló községgé, Rákosszentmihállyá alakul. 1918: a gyerekek 80 százaléka mezítláb kénytelen iskolába járni. 1938: a község 17 közkútjából csupán négynek a vize nem fertőzött. Aztán egy könnyen megjegyezhető dátum 1945-ből: január 1-én értek ide a szovjet csapatok. A tanácselnök: — A legsűrűbben lakott kerületrészünk, 31 ezer lakossal. A mi „munkásvárosunk", a kelleténél több kommunális problémával. A barakkvárostól a villatelepig Egy Lipcsében készült korabeli térképen — vagy másfél évszázaddal ezelőtt — a környék már Sashalomdomb néven jegyeztetett be. A Cinkotáról levált, s 1923-ban önállósult nagyközség parcelláinak első vásárlói kispénzű munkások, vasutasok, postások, iparosok voltak. A helység a századforduló táján épült be. Az épltésztörténet bizonyára feljegyzi, hogy egy merész ember az akkor nálunk még újdonságszámba menő cementből építtetett itt magának házat. Az elöljáróság életveszélyesnek minősítette az építményt, megtagadta a lakhatási engedélyt, s csak négy év elteltével oldotta fel a beköltözési tilalmat, elismerve a cement minden jó tulajdonságát Sashalom nem jó levegőjének köszönhette rendkívül gyors benépesedését, hanem hírhedt barakkvárosának. Trianon után az elcsatolt területekről sok volt a menekülő, ezrével találtak a község peremén levő katonai hadifogoly tábor épületeiben szállást. Egy részük telket vásárolt és építkezni kezdett, más részük az időközben állami lakótelepnek nyilvánított barakkokban maradt. A 20-as évek végére a barakkváros „hírneve" felnőtt a Mária-Valériáéhoz. A favázas épületekben, ahol két deszkafal között hamu szolgált szigetelőanyagként, három és félezren éltek 771 „szobában". Közülük kétezer volt a munkanélküli, az ellátatlan, s számuk a gyakori öngyilkosságok ellenére sem csökkent; a Budapestről bármi okból kitoloncolt lakosokat Sashalom határában, az erdőszélen rakta le a tolonckocsi. Szervezett munkásoknak és kétes elemeknek egyaránt otthonául szolgáltak a barakkok, s ez elég volt ahhoz, hogy a községi polgárok valamiféle messziről elkerülendő gettónak nyilvánítsák a környéket. Mellesleg a barakkokon kívüli Sashalomnak sem volt sok oka dicsekvésre. 1930-ban a csaknem kétezer lakóházból mindössze négynek volt vízvezetéke, s még 900-nak sem villanyvilágítása. A II. világháború néhány mozzanatát is hadd idézzük fel: a házakhoz tartozó kertekből a krumpli száműzte a virágokat, a Pesttel határos erdőt a lakosok teljesen kivágták és elfűtötték. Budapest közigazgatási határa és vámja Nagyiccénél volt, s mert a főváros vámot vetett ki élelmiszerre, terményre, az alkalmi csempészek tömegének útja a főútvonal helyett a sashalmi mellékutcákon keresztül vezetett — könnyítve valamelyest a község közellátási gondjain. Mátyásföldnek nincs történelmi múltja, a település 85 esztendős. Bölcsőjénél a dualisztikus ország földbirtokosai, gyárosai, bankárai, nagyvállalkozói, politikusai, katonatisztjei, főtisztviselői álltak. A múlt század végén belőlük alakult meg a helyi Nyaralótulajdonosok Egyesülete, amely pazar villatelep építésébe fogott. A vízvezetékkel, villanyvilágítással ellátott nyaralók mellett vasúti megálló, széles, fásltott, aszfaltozott utcák, parkerdő, heti egyszeri éjszakai színházi vonatjárat, emeletes vendégfogadó, klubház, süllyesztett teniszpálya, úszómedence, repülőtér, magas telekár — íme, Mátyásföld két világháború közötti jellemzői. Nem volt viszont sertésól, marhaistálló, kocsma, üzlet, gyár, munkáslakás. A nyaralótelep körül lassan azért mégiscsak kialakult az Új-Mátyásföld néven ismert település, miután a repülőtér, a haditermelés munkáskezeket követelt. 1943-ban megkezdődött az Ikarus-gyár építése is. A felszabadulás óta a nyaralótelep — arisztokratikus jellegének megszűntével — él tovább. Árpádföld a legifjabb település az öt közül. Első házai a századfordulón épültek. Munkások, nyomdászok, vas-