Budapest, 1974. (12. évfolyam)

2. szám február - Fekete Gábor: Terézvárosi mozaik

frVil lyet járdajavítás címszó alatt tartanak nyilván a tanácsnál. Nagyjából kivihetetlennek látszik az a törekvés, hogy a Munkácsy Mihály utca, a Hajós utca, a Mozsár utca, a Paulay Ede utca, a Lovag utca járdajavításaihoz évente szükséges milliókat áthárítsák a vétkes vállalatokra, amelyek végtére, nem is vétkesek; az élelmiszert, iparcikkeket végül is el kell fuvarozni az üzletekhez. Néhány általános, tipikus budapesti problémaként ismert jelenségben is képes egyedit „produkálni" a VI. kerület. Például a levegőszennyezettség tekintetében a Nyugati pályaudvar fűtőházának és gőzmozdonyainak füstjével külön is „kérkedhet" a Terézváros. A házak, közutak itt is felfalták a zöld területet. De az elmúlt ősszel mégiscsak sikerült eredeti eszközökkel kiskaput nyitni a beépítettség falán. követendő példát állítva az egész főváros elé: a Benczúr utca egyik lakóháza mögött, elrejtve a terézvárosi világ zajától, kismama-liget, nyilvános pihenőpark nyílt pázsittal, nyugszékekkel. A lakóházak állapota és az ingatlankezelés helyzete a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben megindult — s jobbára azóta is érintetlen — építkezések következményeként épp oly kevéssé irigylésre méltó, mint a budapesti kerületek többségében. A kuriózum mégsem hiányzik: a józsefvárosi, az óbudai és az újpesti területek mellett a Terézváros is feliratkozott a rekonstrukciós programba, méghozzá egyetlen utcával, a Szív utcával. A tanuló fiatalság testedzési feltételei éppúgy kívánni valót hagynak maguk után a VI. kerületben, mint a fővárosi tanintézményeknél általában; de azért a Bajza utcai általános iskola udvarán a közelmúltban adtak át egy olyan tanuszodát, amelyhez hasonló alig-alig akad Budapesten. S ha már az iskoláknál tartunk, né-Óvoda a Munkácsy Mihály utcában hány hangsúlyos szót megérdemelnek. Először azért, mert szép számmal sorakoznak a kerületben: kilenc általános, ugyanannyi közép-, és két főiskola van a Terézvárosban. Másodszor azért, mert a tanintézmények közül több matuzsálemi életkort ért meg, „Felső-Külvárosi anyakönyvet" vallhat magáénak. A Karikás Frigyes általános iskola a legrégibb pesti polgári fiúiskola: „született" 1870-ben. Négy évvel öregebb a Hegedűs utcai általános iskola és kilenccel a Szív utcai, eredeti nevén „Községi Népi Elemi Iskola". A korelnök a Labda utcai általános iskola, amelynek elődje — még a Nagymező utcában — 1791-ben nyílt meg. Ehhez képest ifjúnak számít a Lovag utcai, amelyet 1855-ben létesítettek. A középiskolák is a XIX. század szülöttei; a mai Varga Katalin szakközépiskola és gimnázium például két év híján száz esztendős. Ezek után teljesen érthető, hogy miért indított offenzívát a tanács az iskolatatarozások frontján. Szinte valamennyi tanintézmény kisebb-nagyobb renoválására sor került az elmúlt három évben; gyáripar híján a vállalatok — a Volán tröszttől a MÁV Vezérigazgatóságig, a MÉH-től a Hídépítőkig — dicséretes energiával segítették az iskolák fiatalítását, pénzzel és fizikai munkával egyaránt. Szerződések egész sorát kötötték a tatarozók és a tatarozottak; a vállalatok az iskolai szakköri munka, a pályaválasztás, a fiatalok nyári foglalkoztatása érdekében is tettek egy s mást; cserébe a pedagógusok és a szülők a patronálók gyermekeinek korrepetálásáról, gyermeknevelési tanácsadásokról gondoskodtak. Nincs híján egyedi jelenségeknek a kerület az ipari szolgáltatás terén sem. A szocialista szektor kapacitása a legutóbbi három-négy évben alig változott, a magánkisipari szolgáltatások volumene pedig csökkent. Ilyen körülmények között a kerületfejlesztésiterv ez irányú, kevés megvalósult programja között kissé bizarrnak tűnik, hogy az első helyen szerepel egy Révay utcai nadrágszabóság megnyitása. Mellesleg a VI. kerületben az elsők között bukott meg a híradástechnikai és háztartási gépek folyamatos javítását célzó, átalánydíjas szerződési rendszer, mégpedig azon, hogy a szerződéskötésekkel megbízott házfelügyelők vajmi keveset törődtek effajta funkciójukkal. Sorolhatnánk még a „különcségeket", ehelyett csupán azt említjük még meg, hogy a Terézváros büszkélkedhet az egy főre jutó eszpresszók, cukrászdák, grill-üzletek, éttermek, bárok, sörkertek számával. Meg kell jegyezni, hogy egy eléggé rossz hagyományt — a födetlen kanálisok egykori városrészének hagyományát — bizonyos mértékig, sajnos, ma éppen a vendéglátóhelyek jó része őrzi. A helyszíni tapasztalatokat — a Népköztársaság útján éppúgy, minta Bajcsy-Zsilinszky úton vagy a Lenin körút terézvárosi oldalán, a mellékutcai vendéglátó helyekről nem is beszélve — csak megerősíti az idei esztendő tervjavaslatának egyik passzusa: „ ... a vendéglátó egységekben törekedni kell a konyhák, a funkcionális- és mellékhelyiségek nagyobb tisztaságára..." A nappali lakosság számát — ellentétben más kerületekével — a Terézvárosban nem jegyzik. A kibernetika eszközeire lenne szükség ahhoz, hogy valamiféle adat napvilágra kerüljön a terézvárosi népvándorlásról, amelynek oka itt éppenséggel nem az iparban keresendő: a kerület az összes városrész közül alighanem a legszegényebb iparban, amelyet összesen három nyomda, és fél tucatnyi kisipari szövetkezet alkot. Ellenben szól a tranzitforgalom a főútvonalakon s a kereskedelmen kívül a színházi negyednek (kilenc színházával vívja ki e rangot a Terézváros), a követségi negyednek (15 ország külképviseleteinek ad otthont a kerület), a szakszervezeti negyednek (13 szakszervezeti központ található itt), ezenkívül épp egy tucat országos jellegű intézmény, három mozi, három művelődési otthon, s egy fő-pályaudvar tartja nyitva kapuit a kerületen kívül élő budapestieknek és a vidékieknek. A „közületi" szektor terjedelme a terézvárosi népsűrűséggel párosulva magyarázza, hogy miért érdemelne a Terézváros igazságosabb elosztást az urbanizációtól. Példaként felhozhatjuk, hogy ennyi, egymástól homlokegyenest különböző jellegű, beépítésű és hangulatú utca, út, ennyi kontraszt, mint amennyi ezen a belterületen, afőváros harmadik legkisebb kerületében található, önmagában véve is kuriózum. Mégpedig nem mindig pozitív előjellel. A Majakovszkij utca a körút két oldalán — két külön világ; csakúgy, mint a moszkvai méretekkel versenyző Dózsa György út, vagy a londoni Soho szűk utcáit is megszégyenítő Vasvári utca: a csendes Gorkij fasor és a zörgő Váci út egy része; a villákkal szegélyezett Délibáb utca és a barátságtalanul kietlen Csengery utca; a méltó-A Bajza utcai iskola uszodája