Budapest, 1974. (12. évfolyam)

12. szám december - Barkoczi Péter: Séta a Rákóczi út páros oldalán

mi forradalmi tribun. Délután elsompolyogtam a népgyűlésre is. Tömérdek ismerősökkel találkoztam, kik engem nem kis meglepetésemre — csaknem testvéri szívélyességgel üdvözöltek. Dicsérték politikai eszélyemet s különösen azt, hogy nemzeti cocardát s vörös tollat viselek. Ezek képezték akkor a forradalmi hitvallás jelvényeit. „Felejtsünk a múltból mindent barátom — mondták, — a forradalom elmos minden régi visszaemlékezést mint az özönvíz; a jövő a forradalomé, s reád a mi forradalmunknak szüksége van. Szádat és tolladat egyképen igénybe veendjük. Aztán összecsókoltak. Ez volt a fölavatás. Mialatt ez végbement, Vasváry Pál, a fővárosi ifjúság vezérszónoka s kedvencze föllépett a múzeumi oszlop kőpárkányára. Hatalmas beszédet tartott a ráczok és horvátok ellen, azután közadakozásra hívta föl a roppant hallgatóságot. Határozatba ment, hogy a hadviselés költségeinek fedezése végett az egész ország fölszólíttassék önkéntes adományozásokra. Vasváryról meg kell említenem, hogy ez egy gör. kath. ifjú jogász volt (alig húsz éves), valódi nevén Fejér Pál, a hajdú-böszörményi orosz pap fia, kit gyermekkorában szavalásra tanítottam . .. Journalistává lettem megint, de e mozgalmas időszak nagyon ösztönzött a cselekvőség pályájára is. Láttam, hogy egy nagy forradalom küszöbéhez jutottam s azon törtem fejemet, hogy mikép vergődhetném abban valami cselekvő szerepre? az ifjúkor nagyravágyása nem hagyott nyugodni. S erre csakhamar nyílott is alkalom. Történetesen, ugyan azon udvarban, ahol én szállásoltam (Hatvan-utcza, az orvosi egyetemépület mellett), az én közvetlen szomszédságomban, egy külön helyiségbe mindennap száz meg száz fiatalember kezdett bejárni s ott zajos tanácskozásokat tartani. Kérdezvén a házmestert, hogy kifélék e fiatal urak s mit művelnek ott? „Ezek a communisták" — mondá vala nekem. No, ha ezek valóban „communisták" — gondolám magamban, szabad lesz nekem is közéjök bemenni. S bementem. Épen az alapszabályok kidolgozásáról vitatkoztak. Oroszhegyi Józsa (író, orvosnövendék s később guerilla-vezér) vezette az elnökséget, Plathy István, később honvédőrnagy s ungvári lakos, a jegyzői tollat. Mindkettő jó ismerősöm volt, s bemutattatván általuk, a társaság nagy szívélyességgel fogadott. S fölkért, hogy én is szólanék a dologhoz. Én, ki a mi 1848-diki forradalmunkban különben sem láttam egyebet, mint a franczia forradalmak utánzását, s ki a St. Simon, Fourier, Cabet, Proudhon, Louis Blanc s a Travailleurs égalitaires-ek rendszerét már teljesen ismertem, szólván a dologhoz, beszédemmel köztetszést vivtam ki, s fölszólíttattam, hogy dolgoznám ki egy tervet, a társaság szervezéséhez. A megbízást nagy lelki örömmel fogadtam. A társulat szervezéséről nagyszerű eszméim támadtak s óhajtottam annak nem csak szilárd alapot vetni, hanem fiók-intézeteivel az egész országot behálózni. Azonban nem tetszett a társulat czime, melyet sokan nem is értettek, s mely alatt legtöbben a hóbortos föld- és vagyonosztók társaságát látták. Hogy tehát minél alaposabb munkát nyújthassak be, közlém eszméimet Nádaskay Lajos a ,,Reform", s Zerffy Gusztáv, a „Pesther Zeitung" szerkesztőjével. Az ő tanácsukra újabb gyűlést hivattam össze s indítványoztam, hogy a társaság „Egyenlőségi Társulat" nevet vegyen föl. Indítványom s indokaim helyesléssel találkozván, újólag megbízattam az alapszabályok kidolgozásával ... Midőn az „Egyenlőségi Társulat" alapszabályai fogalmazásával készen lettem, a nemzetgyűlés népképviseleti alapon Pestre már össze volt híva (júl. 1.), s a képviselők közül többen már június vége felé megjelentek ... A journalistikában is nagy mozgás keletkezett. Mérey Mór és Rosty Zsigmond „Radical lap", — a két Madarász pedig „Népelem" czímű politicai napilapot indítottak. Engem a „Radical lap"-hoz fogadtak föl főmunkatársnak, s e lapban én írtam minden országgyűlési tudósítást és fő czikket... Később a „Radical lap" és Népelem" összeolvadtak, s ekkor én négy gazda alá jutottam, s állásom még nehezebbé vált, mivel a Madarászok nagyon dühös politikusok voltak, de oly borzasztóan rosszul, nyelvtan elleniesen s minden logika nélkül irkafirkáltak, hogy kézirataikat alig bírtam naponkint kijavítani ... Az említett hírlapok szerkesztése által összeköttetésbe jővén ekkép Madarászékkal sáltalukazellenzéki követekkel, az ,,Egyenlőségi Társulat" általam kidolgozott alapszabályait szintén bemutattam nekik, melyeket midőn ők nagyonis helyeseknek találtak volna, én alakuló közgyűlésre híván meg a főváros lakóit, — e roppant számú közgyűlésen, a megyeház nagy teremében Madarász László a társulat elnökévé, én pedig ugyanannak jegyzőjévé választattam. A társulat tagjai csakhamar mintegy 2—3000 tagra szaporodtak, s minden héten közgyűlést tartottak... Madarász belépvén a kormányba, a társulat elnöki székére Perczel Mórt, a később oly híressé vált forradalmi tábornokot ültettük, ki társulatunk tagjaiul még több képviselőket toborzott be az országgyűlés férfiai közül. Társulatunk hivatalos közlönye a Madarászék „Népeleme" lőn, s mi, midőn Jellacsics Horvátországból a hazára rohant, gyűléseinket permanensekké tettük, s azonnal mindannyian fegyvergyakorlásra adtuk magunkat, mi annál könnyebb volt, minthogy különben is többnyire nemzetőrök valánk s pompás belga fegyverekkel voltunk ellátva. Kossuth, ki a legveszélyesb pillanatokban is mindig bizton számított támogatásunkra, Perczel közbenjárására alattomban, — különösen Batthyány Lajos ministerelnök lemondása s gr. Lamberg meggyilkoltatása alkalmával — még nagyobb számú fegyverekkel ellátott bennünket, annyira, hogy csaknem 2000-en minden órán csatakészen állhattunk. A francia egalitairesek szerint mi is gyakran tartottunk banketteket, gyűléseztünk éjjel nappal s az országgyűlést tömeges megjelenéseinkkel forradalmi merényletekre nógattuk. E vakmerő viselkedésünk azt okozá aztán, hogy a városi hatóság több ízben szét akart bennünket kergetni; de minthogy viszont mi is bíztunk a kormányban, nem engedelmeskedtünk senkinek. Azon napon, midőn báró Récsey lőn Batthyány helyett egy új ministerium megalakításával megbízva, s midőn gr. Lamberg, mint teljhatalmú fejedelmi biztos az országgyűlést szétüzendő vala: Kossuth magához hivatott bennünket s azon nyilatkozatot tevé, hogy valamint az országgyűlés, úgy önnön személyét is a mi oltalmunk alá helyezi. Ő azután eltűnt, s a délibábos alföldön mint valami lángoló üstökös nemzeti fölkelést s forradalmat hirdetett mindenfelé, vérig, halálig. Mindezen körülmények nagyon kedvezőleg hatottak Perczel Mór magasratörő czéljaira nézve. Ő minden áron hadvezér kívánván lenni, egy szabad csapat alakítására a horvátok ellen, engedélyt eszközölt ki magának. Az engedélyt megnyerve, az Egyenlőségi Társulat tagjai közöl ujonczozott magának, elcsábítván nehányszáz gránátérost Budáról is. Engem ekkor a társulat századosi ranggal tisztelt meg; de én, szépen megköszöntem eme kitüntetést, s maradtam mint voltam, egyszerű honpolgár. De nem; valamivel több is. Az egyenlőségi eszméknek minden irányban diadalt akarván szerezni: Ábrányi Emil, Horárik János, Nyiry Józsa s Pompéry János elvtársaimmal közösen, „Jövő" czím alatt egy új politikai lapot alapítottunk .. . (Nagyszombatnál a honvédseregek vereséget szenvedtek, s az elesettek tiszteletére az Egyenlőségi Társulat is gyászünnepélyt rendezett.) ... A társulat közgyűlése engem és Ábrányi Emil barátomat bízott meg, hogy e gyászünnepélyen emlékbeszédet tartsunk ... (a beszéd) nagyonis vörös köztársasági szellemben volt tartva, s minthogy rendkívüli tetszést nyert, mi azokat valamint a „Jövőben", úgy külön levonatban is kinyomtatván, több ezer példányban terjesztettük s áruitattuk. Ezen beszédem volt főoka annak, hogy három év múlva, mint törvényszéki ülnök, hivatalos állásomtól megfosztattam, s reá egy évvel, még az ügyvédkedéstől is eltiltattam ... (A kormány nemsokára Debrecenbe menekült. Mészáros követte, s ott újjászervezte az Egyenlőségi Társulatot, melynek elnöke Madarász József lett.) * Ennyi az, ami Mészáros Károly Önéletrajz-ából pesti vonatkozású; a jelentéktelenebb, személyes jellegű részeket mellőztem. Elsősorban az Egyenlőségi Társulot, ill. a Gyülde vonatkozásai jelentősek a történettudomány szempontjából, mert ezekről eddig igen csekély ismereteink voltak. Mészáros Károlyról még a szakmunkák sem tudták, hogy egyáltalán tagja volt az Egyenlőségi Társulatnak, s azt sem, hogy korábban a Gyülde egyik vezéralakja volt. A leírásból nyilvánvaló, hogy gyüldei tevékenységét megbánta, s amikor véglegesen választania kellett, a haladús oldalára állt. Jól bizonyítják ezt az említett lapokban irt cikkei is, melyekben a munkásság bérköveteléseit és egyéb célkitűzéseit támogatta. Jókai mondja (a Kőszívű ember fiaiban, Baradlayné szavaival): lélekcserélő idők járnak . .. Az önéletrajz eredeti példánya Mészáros Károly leszármazottainak birtokában van. Szívességükből hozzájuthattam a kézirathoz, melyet teljes egészében lemásoltam, s egy rövid bevezető szöveggel kiadásra előkészítettem. Ezúttal összegyűjtöttem Mészáros Károly életműve monografikus feldolgozására is a nagyon szétszórt forrásanyagot. 43