Budapest, 1974. (12. évfolyam)

12. szám december - Vargha Balázs: Németh László változataia Budapest témára 3.

Jó Péter egyeteme Csigó László felvétele Irodalmi városképek Vargha Balázs Németh László változatai a Budapest témára 3. Valóságos egyetemi éveiről, medikusságáról azt mondja Németh László, hogy visszatekintve álomköd borulatát látja rajta. ,,Orvostanhallgató voltam: ott baktattam katonaposztóból szabott bekecsemben a klinika, a menza, az egyetemi könyvtár és a múzeumkert közt; boncoltam és betegeket kopogtattam, volt két tanítványom, este barátommal, a szocialista nőiszabóval vitatkoztam, akinek a háború utáni tisztviselő-szegénységben lakásunk nagyobb felét kiadtuk. Hogy anyám mosogatás közben ne zsörtölődjék, én törölgettem. Helyette egyszer-móskor a varrodabeli lányok álltak a dézsa mellé s munkaidő után kiszöktünk a Városligetbe. Nagyon is konkrét környezet volt ez — mégis, ha összehasonlítom azzal, ami utána jött, ennek a korszakomnak, érzem, más a világítása, hiányzik fölüle a valóság fénye." „Ami utána jött" — a nekirugaszkodás az írói pályának, meg a szerelem, házasság, gyerekek. Az előtte történtekre viszont könynyű helyen áll a magyarázat: céljukat, kivezető útjukat nem találó szellemi és fiziológiai energiák nyomá;a okozta ezeknek az éveknek furcsa, fényes homályát. Éppen ez a mitológiás fénytörés ingerelte arra az írót, hogy többféle irányból nézve megmutassa ezt az időszakot, élmény-elemeit képzelt helyzetekbe is beleillessze. Nem teljes névsora az életműben szereplő egyetemistáknak: Jó Péter bölcsész. Kertész Ágnes orvostanhallgató és Németh László, a bölcsészetet otthagyó orvostanhallgató. Jó Péter olyan komolyan vette történész hivatását, hogy már falujában a középkori Európa nagy alkotásait rakta ki maga köré. Fanyar, kényes utazóként szemléli aztán új lakóhelyét, a fővárost, mikor naponkénti útját rója, be az egyetemre, vagy a könyvtárba. A költött nevű Gránátfa utcát valahol a külső Józsefvárosba kell képzelnünk. Zajos, mozgalmas regénybeli képe alig különbözik attól, amit valódi lakásuk környékéről, a Bajnok utcáról vázolt fel később. „A körutakkal betörő főváros közelében inkább egy zsúfolt kisváros utcája, stráfkocsik, targoncák, lakatosinasok, borbély és kávéscégérek, sütőműhelyek... Még a zaja is más volt ennek a népes utcának, mint például a kőrútoknak: emberibb, tagoltabb, vidorabb, csaknem olaszos; inkább ricsaj, mint zaj. Mialatt végigment rajta: Péter fejében is jókedv és kábulat kevergeti. A délelőtti biflózás ó-olasz s építész szavai (mint a zöldséges pince unatkozó zsidója vagy a homályos ablakú ház munkátlan hölgyei) mór csak úgy ácsorogni kukkantok föl a tudatába, az pedig, amire készült: mint mellékutcákból besüvítő muraközivágta, asszonyveszekedés, házalóvonitás csördült még csak belé." A körúton belül érve a (szintén költött nevű) báró Kemény Zsigmond utcában más levegő ütötte meg: ,.Konzulátusok rúdja s címerei, bérházak közé ékelt magánpaloták, kétlovas «gumirádlik» voltak láthatók ebben az utcában. Az ablakokon bepillantva, nagy vásznakat, könyvállványokat vagy sokkarú csillárokat látott — a gyér járókelők közt is feltűnően sok széptartósú öreg 22