Budapest, 1974. (12. évfolyam)

12. szám december - Megay László: Kőbánya jeles ipara

jelölt helység felé, fölösleges és megtévesztő az -i képzős helységnév alkalmazása. Ilyen például a XIV. kerületben található Gödöllői, Bonyhádi, Füredi, vagy a Csepelen levő Aggteleki, Füredi, Gyimesi, Móri, Nyitrai, Poprádi stb. utcanév. A földrajzi nevek közül nagy számban találhatók még tájak, megyék, hegyek, vizek nevei a budapesti utcanevekben. Ilyen az Erdély, Bácska, Hortobágy, Muraköz, Sárrét, Nyírség, Göcsej, Kalotaszeg, Ormánság, Rétköz, Sárköz, Szepesség; Avas, Bakony, Börzsöny, Dobogókő, Fátra, Fogaras, Gerecse, Karancs, Kárpátok, Kemenes, Királyhágó; Aranyos, Aranypatak, Balaton, Berettyó, Bodrog, Bodva, Csele, Csorba-tó, Dráva, Duna, Élőpatak, Érpatak, Fertő, Garam, Hejő, Hernád, Ipoly, Jolsva, Kászon, Körös, Külpa, Küküllő, Labore, Lajta, Latorca, Maros, Mura, Nyárád, Nyitra, Olt stb. utcanév. Azonban nem csupán földrajzi tulajdonnevek, hanem földrajzi köznevek is szép számmal szerepelnek a budapesti utcanévkincsben, mint például az Árok, Arokhát, Árokpart, Ároktő, Barlang, Bérc, Berek, Bucka, Csalit, Csermely, Domb, Dombhát, Domboldal, Fennsík, Forrás, Hágó, Hajlat, Halom, Hant, Hegy, Hegyalja, Hegycsúcs, Hegyfok, Hegyhát, Hegyoldal, Hegytető stb. Az utcanevek első tagjait sokszor alkotják egyéb köznevek; a budapestieknek közel a fele ilyen típusú. Az ember testrészeitől a legelvontabb filozófiai fogalmakig szinte minden szerepelhet utcanévként, és elég sok szerepel is. Régi, azóta már megváltozott alakú szót őriz a Bonc utcanév, amelyben a comb testrésznév ősi formája található. Egyéb hasonló típusú, ma is használatos szavakról kapta nevét a Borda, Csont, Derék, Garat, Könyök, Ököl és Szív utca. Rokonsági megnevezéseket találunk a Család, Testvér, Fivér, Nővér, Iker, Gyermek, Kedves, Mátka, Menyasszony Menyecske, Vőlegény stb. utcanévben. A társadalmi helyzetre utaló szavak egy részét szerencsére ma már csak az utcanevek őrzik: Jobbágy, Zsellér, Sommás, Részes, Árendás, Nemes, Kisasszony, Apród, Lovag stb. Jelentős számban van nagyon értékes, hagyományőrző jellegű utcanevünk. Sok mesterségnek, ruhadarabnak, szerszámnak az eltűnése, kihalása következtében ezeknek a neveit, szakszavait az utcanevek teszik még valamennyire ismertté, elevenné. Ilyen a Bábos (mézeskalácssütő), Borotvás (borbély, vagy ma inkább már: fodrász), Csapó (szűrposztókészítő), Csárdás (vendéglős), Drótos (cserépedény avító), Égető (téglagyártó), Gombkötő (bőrből vagy fonalból font gombokat készítő), Köteles (kötélverő vagy kötelekkel kereskedő), Pintér (faedénykészítő, kádár) stb. utcanév. Az ősi halászatra, vadászatra utal a Hurok, Madarász, Solymár; pásztorkodásra a Bojtár, Csikós, Csordás, Gulyás, Ihász, Juhász, Juhos, Ökrös, Pásztor, Számadó, Delelő, Csordakút, Pányva, Tülök stb. név. A növénytermesztéssel kapcsolatos utcaneveknek se szeri, se száma: Arató, Cséplő, Földműves, Kapás, Kaszás, Kévekötő, Kévevágó, Magvető, Marokszedő; Csűr, Magtár, Pajta, Szérű, Asztag, Kazal, Boglya, Petrence; Borona, Eke, Kasza, Kaszakő, Sarló, Tárcsa, Traktor stb. A modern gyáripar munkásai, részmunkáinak végzői és eszközei is utcanevet kaptak: Csévéző, Csővonó, Darus, Hegesztő, Hengerész, Martinász, Sajtoló; Csörlő, Dinamó, Dugattyú, Fék, Gép, Huzal, Kábel, Kazán, Kohó, Kokilla, Martin stb. Nagyon sok utcanév keletkezett az utazás, közlekedés, szállítás szakszókincséből. A primitív közlekedést képviseli az Utas, Vándor, Szekeres, Kocsis, Bérkocsis, Fuvaros, Lovas, Batár, Szekér, Hintó, Bérkocsi, Teherkocsi, Postakocsi utca. A XIV. kerületben pedig a lóhátas ember fölszereléseiről nevezték el a Heveder, Kantár, Kápa, Kengyel, Nyereg, Sabrák, Sarkantyú és Tarsoly utcákat. Bizony ma már nem csupán a pesti ember számára ismeretlen ezeknek a szavaknak nagy része, hanem a falusi lótartók is értetlenül állnak némelyik régi szó előtt, amit — reméljük, hogy még sokáig — az utcanév őriz számunkra. A vasúti közlekedésre utal a Fűtő, Mozdonyfűtő, Mozdonyvezető, Váltóőr, Vasútőr; Vágány, Vonal, Pálya, Vaspálya, Talpfa, Sin, Jelző, Mozdony, Vonat, Hajtány, Sorompó stb. utcanév. A víziközlekedés szakszavai ról elnevezett utcák (a halászat és vízisport szavaival alakultakkal együtt) általában a Duna két partján, elsősorban a XXI. kerületben találhatók. Ilyen a Bárka, Csónak, Dereglye, Gálya, Hajó, Komp, Ladik; Búvár, Hajós, Kormányos, Tutajos; Gázló, Meder, Kikötő, Gát, Apály, Dagály, Sodrás, örvény, Rianás stb. utca. Sok utca a benne vagy a közelében levő épületről, építményről kapott nevet: Akadémia, Városház, Kultúrház, Kastélymúzeum, Népstadion, Amfiteátrum, Bécsi kapu, Alagút, Lánchíd, Vigadó, Vígszínház stb. Sokszor az épület már nincs meg, vagy nem ugyanazt a célt szolgálja, de a régi utcanév őrzi emlékét: Népszínház, Országház stb. Kevésbé jelentős épületek is névadóvá válhattak. ígv például kocsmák, éttermek: Aranykéz, Kaszinó, Kékgolyó, Malomcsárda, Pilvax, Szarvascsárda, Szépjuhászné stb.; fürdők: Császárfürdő, Dunafürdő, Népfürdő stb.; vagy egyebek: Csarnok, Kápolna, Kilátó, Kórház, Lovarda, Lőpormalom, Lőportár, Lövölde, Lövőház, Magasház, Hosszúház, Munkásház, Toronyház stb. A ház fajai, anyaga és berendezési tárgyai nevét viseli a Sátor, Kunyhó, Hajlék, Szállás, Tanya, Tégla, Vályog, Cserép, Pala, Mész, Cement, Zsindely, Gerenda, Palló, Katlan, Perem, Párkány, Eresz, Erkély, Gádor, Pitvar, Padka, Lóca, Fésűs, Tálas, Zsámoly, Bölcső, Mécses, Csöbör, Kas, Kosár, Zsombor stb. utca. Közülük néhánynak a nevét ma már leginkább csak a néprajzosok és a nyelvészek ismerik. Ugyanez vonatkozik a ruhadarabokra vagy azok anyagára utaló utcanevekre, mint például a Rokolya, Suba, Ködmön, Dolmány, Kacagány, Bekecs, Zeke, Süveg, Keszkenő, Párta, Saru, Topánka; Gyolcs, Bagaria, Karmazsin stb. A tudománynak szinte minden területéről kerültek be szakszavak a budapesti utcanévkincsbe. A matematika (Fertály, Negyed), geometria (Kör, ív, Delta, Hasáb, Gúla, Kúp, Gömb), csillagászat (Észak, Kelet, Dél) és pedagógia (Óvónő, Nevelő, Mester, Tanító, Tanár, Tanuló, Diák; Lecke, Kréta, Betű, írás) szakszókincse egyaránt sok-sok utcának adott nevet. A művészeti élet sok mai vagy már elfelejtett művelője (Dalnok, Énekes, Igric, Hegedűs, Költő, Regélő, Regős, Sipos, Trombitás, Táncos, Rajzoló, Képíró, Festő stb.), eszköze vagy eredménye (Cimbalom, Citera, Dob, Duda, Fuvola, Gitár, Gordonka, Hárfa, Harmonika, Koboz. Tambura, Muzsika, Nyitány; Alkotás; Album, Kép, Tájkép, Mozaik, Szobor stb.) és szinte valamennyi irodalmi műfaj utcanevet kapott (Vers, Rigmus, Dal, Óda, Ballada, Mese, Monda, Rege, Legenda, Napló stb.). Természetesen a sportvilág sem maradt ki az utcanévadásból. Sportolók, sportágak, sportlétesítmények és sporteszközök nevei szép számmal szerepelnek a főváros utcaneveiben: Atléta, Futó, Gátfutó, Evezős, Vadevezős, Labdarúgó, Turista, Hegymászó, Edző; Golfpálya, Akadály, Gerely, Kajak, Labda; Döntő, Győztes, Iram, Verseny, Sport stb. Igen színes választékot kínált az embert körülvevő természet, s ezzel éltek is a névadók: 738 utcát neveztek el növényekről (fákról, bokrokról, virágokról), állatokról (emlősökről, madarakról, rovarokról), felhasználták az élettelen természet szókincsét (átványok, kövek) valamint a természeti jelenségek szavait. Nem is gondolnánk, hogy majdnem háromszáz olyan utca van Budapesten, amelyiket sorszámnév jelöl. Az alacsonyabb sorrendűeket római számjegyekkel, a nagyobbakat pedig arab számokkal írják. Sajnos, az előbbiek között sok a többször is fölhasznált számnév. Különös értéke utcaneveinknek, hogy nemcsak régi, ma már kihalt vagy kihalóban levő szavakat őriznek és használtatnak szélesebb néptömegekkel, hanem az ország különböző területein élő nyelvjárási szavakat is. Ugyanazon fogalomnak két, három, sőt néha több neve, névformája is megtalálható. így például egyik bokron termő gyümölcsünknek négy különböző nyelvjárásban élő neve is utcanévvé lett: Egres, Köszméte, Piszke és Pöszméte. Ugyanígy van még Fürt és Gerezd; Réce, Ruca és Kacsa-, Iharos és Juharos; Ihász, Juhász és Juhos-, Tövis és Tüske, valamint Szeg és Szög utca is. Azon lehetne és kell is vitatkozni, hogy a sok azonos utcanevet egyszerre vagy fokozatosan ésszerű-e fölszámolni; vagy maradjon meg mindegyik, és különböző kiegészítésekkel (kerület, városrész, postai irányítószám) töltsék csak be funkciójukat: a pontos helymegjelölést. Azon is érdemes gondolkodni, hogy a túl hosszú (Kossuth Lajos üdülőpart, Kiss János altábornagy utca stb.) és a hanghatásában hibáztatható (Belgrád rakpa •:), valamint a már említett, indokolatlanul -i képzős helynévi eredetű utcaneveket v ki kell-e küszöbölni, vagy mert megszokottak, hagyományosnak tekinthetők, tehát megtartandók. Azon viszont nem lehet vita, hogy értékes, hangulatos, változatos, jó hagyományokat őrző utcaneveinket védeni és szaporítani kell. Csak helyeselhető, hogy ilyen védett utcanevek már nagy számban vannak fővárosunkban.