Budapest, 1974. (12. évfolyam)

11. szám november - Román Kálmán: A régi pesti bulvársajtó

Roman Kaiman n regi pesti Budapest múlt század végi erő­teljes fellendülése, a nagyváro­siasodás igénye teremtette meg — a külföldi metropolisokéhoz hasonlóan — a reggeli politikai napilapoktól eltérő hangvételű, lehetőleg szenzációs tényeket közlő, napközben megjelenő új­ságtípust, az úgynevezett bul­vársajtót. Nélküle a huszadik századi Budapest el sem kép­zelhető. Néhány vállalkozó kedvű fia­talabb újságíró már a múlt szá­zad utolsó évtizedének elején kezdeményezett bulvárlap ala­pítást, de a terv keresztülvitelét a hatóságok meggátolták. Mesterkedés az utcai terjesztés engedélyével 1894-ben a kormányzat már nem tudott kitérni a ránehezedő nyomás alól, s egy mindenkép­pen megbízható, ügybuzgó fő­városi törvényhatósági bizott­sági tag, dr. Szalay Mihály felelős szerkesztői minőségben enge­délyt kapott délutáni politikai napilap megjelentetésére. Vég­leges utcai árusítási engedélyt azonban még ő sem kapott; azt napról-napra kérelmeznie kel­lett. A hatalom ezzel az eszköz­zel szerzett magának biztosíté­kot, hogy a szerkesztőség egyet­len lapszámban se vesse el a sulykot. 1894. március 15-én délután 3 órakor a budapesti körutak, forgalmasabb utcák, terek járó­kelői, a nyilvános helyiségek, kávéházak, kocsmák vendégei egyszerre hármas szenzációnak lehettek tanúi: mozgó lapáru­sok, rikkancsok jelentek meg mindenfelé, egy új napilap, s benne a fájdalmas hír, amit a rikkancsok fennhangon kiál­tottak: „Magyar Esti Lap! Hal­doklik Kossuth Lajos! Magyar Esti Lap! Haldoklik Kossuth Lajos!" Csakhamar közkézen forgott a 2 krajcáros, négyol­dalas, nyomdafestéktől még illa­tozó újság, első oldalán a fáj­dalmas torinói tudósítással. A lapban több budapesti, belföldi és külföldi jelentést és hírt kö­zöltek, a negyedik oldalon szép­számban hirdetést. Köztük egy, sajátos módon, hatóságilag en­gedélyezett végeladásra hívta fel a figyelmet: „Ékszerek, drá­gakövek, arany- és ezüstnemű mélyen leszállított áron!" Két esztendővel később a kor­mányzat és a főváros vezetősége már nem halogathatta a végleges utcai lapterjesztésre szóló en­gedélyt. Elsőként Esti Újság címmel kormánypárti délutáni lap indítását és utcai árusítását hagyták jóvá. Az 1896-október 13-án megjelent első lapszám­ban— 8 oldal, 1 krajcár! — ezt olvassuk: „Ezen újsággal napon­kint délután 4 és 5 óra közt a közönség kezébe egy olyan esti újságot adunk, amelyhez hason­lóval a nyomdai kiállítás, zsur­nalisztikái feldolgozás és olcsó­ság dolgában csak a nagy világ­városokban találkozunk. A nagy­városi ember megkívánja, hogy amikor napzártakor leteszi a szerszámot, becsukja üzletét, hazajön hivatalából, vagy mi­előtt elmenne zsúrra, klubba, színházba, mulatságba, röviden tájékozva legyen a záródó nap eseményeiről, hogy azután an­nál nagyobb érdeklődéssel várja reggeli újságja kimerítő jelen­téseit. Törekvéseinket lelkiis­meretesen fogjuk venni, tá­maszkodva a Budapesti Hírlap­vállalat szellemi és anyagi erőire, amelyeknek teljességéről, meg­állapodottságáról talán szükség­telen e helyen szótanunk." „Mielőtt zsúrra megy a pesti polgár" Mit tartalmaz az Esti Újság első száma? Őfelsége, a király az 1896. évi millenniumi kiállítás érdekében kifejtett eredményes munkássága elismeréséül töb-Csigó László reprodukciói

Next

/
Oldalképek
Tartalom