Budapest, 1974. (12. évfolyam)

11. szám november - Koltai Tamás: Beszélgetés Farkasinszky Lajossal a Budapesti Művészeti Hetekről

Budapesti Művészeti Hetek Beszélgetés Farkasinszky Lajossal, a Fővárosi Tanács elnökhelyettesével A Budapesti Művészeti Hetek a Budapesti Zenei Hetek jogutódjaként jött létre, azzal a céllal, hogy a zeneművészeten kivül más művészeti ágakról is fesztiválszerű áttekintést adjon, viszonylag rövid időszakra sűrítve a bemutatók, vidéki és külföldi vendégegyüttesek, hangversenyek, kiállítások, filmek, televízió- és rádióműsorok programját. Idén szeptember 25. és október 22. között került sor a Budapesti Művészeti Hetekre. Harmincnál több hangversenyt, négy operaelőadást, tizenegy balettet, ötvenhét színházi bemutatót (tíz egyetemi színházi, tizenkilenc bábszínházi, tizenkét gyermekszínházi és tizenhat „egyéb" előadást), kilenc filmet, tizenhárom televízióműsort, huszonöt rádióadást és tizennyolc kiállítást kínált a hatalmas program. Hogyan készült ? Mi a rendező elv, amely kialakította ? Erről beszélgettünk Farkasinszky Lajossal, a Fővárosi Tanács elnökhelyettesével. — A Művészeti Tanács 1969-ben alakította ki a Budapesti Művészeti Hetek hosszú távra szóló irányelveit, két fő gondolat jegyében. Az egyik az, hogy minden évben pillanatnyi helyzetképet adjunk művészeti életünk állapotáról, az alkotók és alkotóműhelyek legjobb törekvéseiről: egy év művészi terméséről. A másik alapvető cél az, hogy a különféle bemutatók, előadások, vendégszereplések egy központi gondolat köré csoportosuljanak. Ilyen gondolat volt 1972-ben a Kodály-évforduló, illetve ebből kiindulva Kodály művészete és a folklór, tavaly pedig a főváros centenáriumi ünnepsége. Idén, az MSZMP Központi Bizottsága, majd a kormány állásfoglalása az ifjúságpolitikai tevékenységről kézenfekvővé tette számunkra, hogy az ifjúság és a művészet kapcsolatát állítsuk a Művészeti Hetek középpontjába. — A Művészeti Tanács nemcsak az átfogó rendező elvre tett javaslatot, hanem megvitatta az e célra létrehozott operatív bizottság előterjesztéseit is. Ebben részt vettek az érdekelt szervek : az Országos Filharmónia, a Szabadtéri Színpadok Igazgatósága (amelynek egyik feladata a BMH előkészítése), az illetékes minisztériumok, színházak, filmforgalmazó vállalatok, művészeti szövetségek stb. A Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága 1969-ben fogadta el egy ötéves ciklus témavázlatát, így megadva az előregondolkodás lehetőségét. A tervek részletes kidolgozása mindig egy-két évvel korábban kezdődik. Májusban már nagy vonalakban kialakul a következő év műsora. — Hogyan valósult meg idén a „művészet és ifjúság" vezérgondolat? Nem volt-e nehéz minden rendezvényt fölfűzni erre a gondolatra? — Nem törekedtünk arra, hogy minden eseményre ráerőszakoljuk az alapvető rendezői elvet. Ez lehetetlen is lett volna. Három szempontot tartottunk szem előtt. Az első az, hogy nagyobb teret adtunk a fiatal alkotóknak és előadóművészeknek. A második ehhez kapcsolódott: szaporítottuk azoknak a műveknek a bemutatóját, amelyek, ha nem is föltétlenül első művek, de szerzőik alkotó munkásságának első szakaszából valók. Úgy gondolom, hogy a művészetben a fiatalság nem anyakönyvi bejegyzés kérdése. Nem egy bizonyos életkorig, mondjuk harminc éves koráig fiatal egy művész, hanem addig, amíg frissen, érzékenyen tud reagálni a valóságra, keresve az új gondolatokat és az új kifejezési módokat. Harmadik fő törekvésünket így tudnám legjobban megfogalmazni: fiatalokról — fiataloknak. — Az idei központi gondolat mintha megoldott volna két korábbi gondot: a filmművészet bekapcsolását és az amatőrök szereplését. Mindkettő eddig is jelen volt, de kicsit a perifériára szorult. — Valóban, a fiatal rendezőkből álló Balázs Béla Stúdió rövidfilmjeinek sorozatos bemutatása az egyik legérdekesebb esemény lett. A színház területén még gazdagabb volt a műsor. A Budapesti Gyermekszínházban megrendezett gyermekszínielőadások és a bábfesztivál mellett az egyetemi színházak bemutatói a legjobb európai együtteseket sorakoztatták föl. Az amatőrök szereplését gyakran viták kísérik, és mivel idén nagyobb súlyt kaptak, ez a vita föltehetően még erőteljesebb lesz. Nekem az a véleményem, hogy a legjobb amatőr együtteseknek mindenképpen helyük van a Művészeti Hetek műsorában. Nagyon nagy az érdeklődés irántuk, elsősorban a fiatalok között. Az a tény, hogy a hivatalos programban léptek föl, emeli a rangjukat, és ez remélhetően hozzájárul ahhoz, hogy megszűnjék a hivatásos és amatőr művészet merev szétválasztása. — A jövőben is megmarad ez a „békés együttélés" a Művészeti Hetek műsorán? — Ezen még gondolkodunk. Lehet, hogy az eredeti elképzelésen valamelyest módosítani kell. — Évek óta visszatérő kérdés, hogy túlságosan zsúfolt a Művészeti Hetek programja. Hogyan lehet egyáltalán áttekinteni az egymás sarkát taposó eseményeket? Milyen eszközökkel — mondjuk így: propagandával — próbálták irányítani a közönség figyelmét ? — Kétségtelen, hogy tavaly is, tavalyelőtt is kaptunk bírálatokat a bőség zavara miatt. Ami az idei eseménynaptárt illeti, áttekintése valóban nehéz volt. Úgy gondolom azonban, hogy a propagandának, amely a maga munkájához fölhasználja a rádiót, a televíziót, a sajtót, a szórólapokat és a plakátokat, a válogatásban kell segítenie a nézőt. Egyes bemutatók például különösen a fiatalok körében, mások inkább a szakma számára jelentenek eseményt. Néha találkoznak a célok. A Rusztavi Grúz Drámai Színház Bánk bánja, azt hiszem, a színházi szakmát és a fiatalokat egyaránt érdekelte. Az a törekvésünk, hogy célzatos figyelemfelkeltéssel segítsük a nézők tájékozódását. A fiataloknál a látszatát is el akartuk kerülni annak, hogy külön az ő számukra agyaltunk ki produkciókat, amelyeket „kötelező" megnézniük. Ezzel ellenkező hatást értünk volna el. Ugyanakkor felhívtuk a figyelmüket az őket különösen érdeklő témákra. A Nyugtalan ifjúság című szovjet dokumentumfilm például a tőkés országok fiataljainak a hatvanas évek végén tapasztalt mozgolódásait mutatja be. Még jobb lett volna, ha korábban készül el, vagy korábban jut el hozzánk, de még most sem volt késő a bemutatása. Izgalmas tájékoztatást adott a nyugati fiatalság közérzetéről egy adott történelmi periódusban. — A hangversenymüsorban neves külföldi karmesterek és szólisták — Peter Maag, Hiroyuki liuaki, Amadeus Webersinke, Lamberto Gardelli — léptek föl. Itt volt a kölni opera, a külföld színházművészetének képviseletében többek között a már említett grúzok és Tovsztonogov világhírű leningrádi Gorkij Színháza, kubai és román balett, angol bábegyüttes és így tovább. Hogyan illeszkedtek be a hazai programba? Tulajdonképpen kinek szól a Művészeti Hetek? Van-e idegenforgalmi célja is? — Az utolsó kérdésre határozott nemmel felelek. A BMH elsősorban a hazai közönséghez szól. Vagy másképpen fogalmazva: elsősorban a budapesti, másrészt a Budapesten vendégeskedő vidéki és külföldi nézőknek. Nem célunk vagyont kérő sztárművészeket szerződtetni felemelt helyárak mellett, csak azért, hogy a nyugati turisták még így is háromszor-négyszer olcsóbban nézhessék meg őket, mint otthon. Vendégművészek egyébként egész évben jönnek hozzánk, a legkiválóbbak közül. A Művészeti Hetek föladata mindenekelőtt a mi hazai művészetünk, szocialista kultúránk bemutatása a hazai nézőnek. Az sem baj persze, ha a nálunk megforduló külföldi újságírók és kritikusok jó hírünket keltik szerte a világon. — Engedjen meg egy személyes kérdést. Ön — nem mint elnökhelyettes, hanem mint néző — hogyan válogatott a műsorban ? Mit szemelt ki magának ? — Többet, mint amennyire az időmből tellett. Kijelöltem magamnak a hangversenyprogramból a Bartók vonósnégyesek-sorozat egyik zeneakadémiai estjét és a prágai szimfonikusokat; a kölni opera Trisztán és /zoMa-előadását; a színházak közül a grúzok Bánk bánját és a leningrádi Gorkij Színház Viharos alkonyat-e lőadását, illetve a Tóték-at, — utóbbit már csak az összehasonlítás kedvéért is. Az egyetemi színházak bemutatóiból a spanyol emigráns diákok, a puccs óta Párizsban dolgozó chileiek és a portugál együttes föllépése érdekelt. A BMH keretei közé először beillesztett Varsói Kulturális Napok rendezvénye: a varsói galéria kortársfestészet-kiállítása és a Varsói szvit című előadás szerepelt előjegyzési naptáramban. És - természetesen - a Pécsi Balett, amely régóta a szívemhez nőtt, és ha tehetem, minden évben elmegyek legalább egy előadásukra. — Befejezésül hadd tegyem föl a szokásos kérdést: melyek a jövő évi Művészeti Hetek előzetes tervei ? — 1975-ben hazánk felszabadulásának 30. évfordulója adja a központi gondolatot. Ebből az alkalomból a testvéri szociálist^ országok elmúlt harminc esztendejének művészetéről szeretnénk körképet adni. Ez természetesen ismét óriási anyagot kínál, amelyből szelektálnunk kell. Mintegy előzetesként februárban megrendezzük a Moszkvai Kulturális Napokat, amely szovjet barátaink képzőművészeti, zenei, színházi alkotásaiból fog összegyűjteni néhányat. Készül az 1975-től 1980-ig tartó következő ötéves szakasz keretprogramja. Ezek a tervek ma még képlékenyek, de 1975-ben a Művészeti Tanács javaslatait döntés végett letesszük a Végrehajtó Bizottság asztalára. — Köszönöm a beszélgetést. Koltai Tamás. 20