Budapest, 1974. (12. évfolyam)

10. szám október - Devecseri Lászlóné: „Anya Városunk” történetírásának kezdetei

ellenben váll vonitva engedek által" szemük fényét, az „egész Országnak fő Városát", amely így csaknem egészen idegenek városává vált. A lakosok házai szaporodtak, a fejlődést az 1723-as veszedelmes tűzvész sem tudta megakasztani. A professzor, aki a kor szokása szerint elkészített ajánlásában József nádor legalázatosabb és legkisebb szolgájának írja alá magát, elragadtatással dicsőíti Mária Terézia és II. József Buda érdekében tett intézkedéseit. Felsorolja az 1790-es évek Budájának nevezetes építményeit: a Vár négy kapuját, a hat templomot, az oskolákat, számos várbeli hivatali épületet, az Ország házát, a Város házát, a Posta házát, a két patikát, a vendégfogadó házakat, ajóvízű kutakat, a fürdőket; a Vízivárost, az Országutat, a Ráczvárost és a Krisztinavárost külön is leírja. Vályi András Buda története a saját korára vonatkozó leírásoknál forrásértékű a XVIII. századi várostörténet számára. Az egész mű — Magyarország földrajzi és történeti ismertetése — nyilván a külföldön ebben az időben már elterjedt, hasonló munkák nyomán jött létre. A XVIII. század eszmevilága átsüt a sorokon, a történeti események és leírások tálalásán, értékelésén. Vályi András Pestről szólva azt írja, hogy 1724 után gyorsan emelkedett mind a híre, mind a szerencséje, mivel kebelében felállíttattak a legfőbb bíróságok, és „ide gyülekeztek mind a Törvényt és Igazságot kiszolgáltató Uraságok, mind a sok Ügyészek és Perlekedők: melly sokasodás a Városnak napról napra ujj elevenedést és virágzó hirt szolgáltatott". Bámulást szerzett a városnak az egyetemek, kórházak, szerzetesházak építése által fellendült forgalom, amely a kereskedés következtében amúgyis nevezetes volt. Pest szünet nélkül szaporodott újabb és újabb épületekkel; s szaporodtak a Pesttel foglalkozó leírások és történeti munkák is, jelezve, hogy a bal parti város ebben is megelőzte régi riválisát, Budát. Schams Ferenc 1821-ben kiadott munkája: Vollständige Beschreibung der königlichen Freystadt Pest in Ungern — mint címében is jelzi — elsősorban korának Pestjén akar kalauzolni, nem pedig várostörténetet írni. A következő évben megjelenik Buda leírását tartalmazó könyve is. A két német nyelvű mű olyan alapossággal veszi számba a két város életének minden mozzanatát (Pestről szóló könyve több, mint 500 oldalas), olyan pótolhatatlan forrása a napóleoni háborúk utáni időszaknak, hogy nem maradhat ki a várostörténet kezdeteit bemutató felsorolásból. Schams tekintélytisztelete — Vályihoz viszonyítva — ha lehet még növekedett; reménykedik a Szent Szövetség égisze alatt eljövendő Aranykorban. Áradozva beszél Pest szépségéről, fényes jövőjéről. A 47 pontonon álló hajóhídról tekint szét Pest és Buda felé és a kilátást a legszebbnek minősíti a nap alatt. Schams, aki csehországi származású szőlész és borász, leírásaiban érezteti, hogy a pesti élet elevensége, a hajók árbocai, melyek valóságos erdőt alkotnak, a dunai vízimalmok, az áruval megrakott uszályok, deszkák, épületfák, hordók piramisai — egyszóval a kereskedelem nyüzsgő forgalma mennyire elbűvöli! Sorai olvasásakor szinte tapintható a folyamat: hogyan lesz az ország életének központjává Pest, hogyan válik igazi fővárossá. Már túlnőtte a hajdani városfalakat, a Belvárost a Lipót-, Teréz-, József-és Ferencváros övezi. Az elővárosokat három sugárszerűen befutó országút választja el, amelyek Vác, Eger, Kassa, Erdély és Törökország felé vezetnek. Schams lelkesen magyarázza, hogy húsz éve ismeri Pestet, s jólélekkel állíthatja: alig van európai város, amely ezalatt annyit épült és szépült volna, mint Pest. Értesít a terek, utcák, házak, templomok, középületek számáról. Sőt az érdekesebb magán palotákat is leírja. Különösen elnyeri tetszését a Párizsi utcai Brudern-féle üvegtetős ház 32 üzletével, valamint az Orczy-ház a Király utca és az Országút (Tanács krt.) sarkán. Pest 58 000-en felüli népessége hallatlan növekedést jelent az 1810-es 33 000 főhöz képest. Buda ismertetése ugyanilyen apró részletekig menő, ezért tudja a két város élete, hangulata és jövője közti különbséget is ábrázolni. Mindkét városleírás oly életszerű, színes és szórakoztató, hogy az ő Beschreibung-ját követő, magyar nyelvű várostörténetek írói nemigen tudnak hatása alól szabadulni, tőle veszik át az adatokat, igyekeznek utánozni, lemásolni. Még a jóval későbbiek is őt idézik, rá hivatkoznak. Schams műve után tíz évvel érkezik a következő híradás, ugyancsak izgalmas képet nyújtva Pest lendületes fejlődéséről Patacsich Jósef Sz. K. Pest Városa írnoki Hivatal Expeditora által: „Szabad Királyi Pest városának leírása. Pesten, Füskuti Landerer betűivel, 1831." Micsoda változást tükröz Patacsich könyve, ha az előző városleírással összehasonlítjuk? Az ajánlás most nem valamelyik főméltóságú királyi hivatalnoknak szól, hanem Pest Nemes Tanácsának. Jellemző, hogy milyen célt jelöl meg a kis művecske létrehozásának okául: ,,Minthogy Szabad Királyi Pest városának leírása honni nyelvünkön mindeddig kiadva nem volna." A reformkor kezdetén vagyunk, a magyar nemzeti érzés, a nyelv ápolása és terjesztése egyre erőteljesebben áthatja a politika iránt érdeklődő rétegeket. Á szerző szerint szükségessé tette az új városleírást az is, hogy a „több esztendők előtt Német nyelven kiadott Pest Városa leírásában pedig (mivel ezen Városban az óta sok hasznos és jótévő intézetek felállítattak... de a lakosok száma is nevezetesen szaporodott) némű héjánoságok találtatnának." Patacsich könyvecskéje alig több mint 100 oldalas, de a reformkor mozgalmassága hatással van a késői olvasóra is. A tenniakarás érződik a leírásokból; elégedetlen a meglevő új intézmények számával (Ludoviceum, Lövöldöző ház, Magyar Tudós Társaság, Lóverseny, Vakok Intézete stb.) és újakat sürget. „Köz óhajtása a két szomszéd Város, sött egész Magyar Országnak, hogy valahára a két fő város között... egy állandó Híd építtessen." 41