Budapest, 1974. (12. évfolyam)
10. szám október - Szilágyi János György: Antik művészet (Kiállítás a Szépművészeti Múzeumban)
ŰVÉSZET is gyűjtemények anyagából dék képviseli; a terrakotta kisplasztika legérdekesebb korai darabja egy korinthoszi lószobrocska. Az 5—4. századi klasszikus görög művészet anyagának középpontjában egy márvány ifjúfej áll: Praxitelészt, a 4. századi görög szobrászat egyik legnagyobb mesterét mutatja be, az ö Bort töltő szatírjának bronz eredetijéről készült művészileg hiteles másolat, amelyet egy késői görög mester római megrendelésre faragott. A korszak terrakotta kisplasztikáját főleg a közép-görögországi Boiótiában és Magna Graeciában, vagyis Itália görög-lakta déli részén készült művek képviselik. Magna Graeciából származik egy épületdíszitő terrakottalap is, domborműves Szilénosz-fejjel; a 4. századi itáliai görög plasztika mesterműve. A klasszikus kor uralkodó vörösalakos technikájával festett vázák közül töredékessége ellenére a legérdekesebb egy ritka formájú karcsú kétfülű edény, ún. loutrophoros, amelyet a nász-szertartásnál a menyasszony fürdetésére használtak. Ugyancsak kultikus rendeltetésűek a játszó gyermekeket ábrázoló kis kancsók; ezeket egy athéni Dionüszosz-ünnepen ajándékozták a gyerekeknek. A dél-itáliai műhelyek durvább rajzú és rikítóbb színű vázáinak gazdag sorozatából egy két istennőfejjel díszített keverőedény (kratér) és a paestumi műhely jól ismert mestereitől festett darabok a legfontosabbak. Csak egy-két darab vet fényt az itáliai etruszkok művészetére; mindenekelőtt egy későarchaikus feketealakos váza madarakkal, korinthoszi edények etruszk utánzatai Veiiből és egy bronztükör, hátán két harcos finoman bekarcolt alakjával. Kevés érdemleges emlékét ismerjük a római hódítás előtt önálló életet élt többi itáliai nép művészetének. Ezek közül való egy bekarcolt geometrikus mintákkal díszített mellvédő bronzkorong az Adriaitenger partvidékén fekvő Picenumból és egy kétfülű agyagedény, ma használatos nevén torzella, az apuliai messapusok egyik fazekasműhelyéből. A hellénisztikus kor, az i. e. 3—1. század görög művészetének két fődarabja egy korinthoszi terrakotta a tengerből születő Aphrodité alakjával és egy márvány oltár, oldalán ökörfejektől tartott girlandokkal. A római császárkor 1—4. századi anyagából a néhány kiállított bronzszobrocska, az üvegek és mécsesek, a bronz-és agyagedények — köztük egy groteszk arc alakú urna töredéke — csak a már-BALLA DEMETER felvételei iiiíííli Tarentumi görög épületzáró terrakottadísz Szilénosz-fej alakjában (i. e. 4. sz.)
