Budapest, 1974. (12. évfolyam)

1. szám január - Csorba Csaba: Középkori budai mesterjegyek I.

Bakos Ágnes felvételei

Régi határkövek a budai erdőkben

Még a XIX. században is élt az a szokás, hogy nemcsak a települések, hanem a magánbirtokok határát is kövekkel jelölték, amelyekre rávésték a nevet és a felállítás évszámát. A jánoshegyi út mentén végig láthatók Budapest 1883-ban állított határkövei (a Jánoshegyi és Konkoly Thege út mentén húzódó régi határ csak később, a budakeszi erdő megvásárlása után tolódott át nyugatra, mai vonalára).

De az erdőben több helyen láthatni más, kisebb, a földbe mélyen besüppedt határköveket, amelyeket magán birtokosok állíttattak, a XVIII. században vagy a XIX. sz. első felében. A reájuk vésett monogram megfejtése nem mindig lehetséges; ehhez levéltári kutatásokat kell folytatni az egykorú telekkönyvekben.

Az itt közölt fényképeken a János-hegyi erdőben álló legrégibb határkövek láthatók: 1723-ból Johann Stettneré (ST monogrammal), 1765-ből fiáé, Johann Stettner őrnagyé (I. ST. M. [Major] monogrammal), és 1773-ból Franz Zilliché. Valamennyiüknek a Zugligetből majdnem a hegygerincig felnyúló erdő- és rétbirtokuk volt. A budai hegyekben másutt is vannak régi határkövek, amelyek monogramja még megfejtésre vár.

Ezek a határkövek becses helytörténeti emlékek, mégpedig lehetőleg azon a helyen, ahol eredetileg felállították őket. De ha építkezés miatt vagy más okból kikerülnek a földből, megérdemlik, hogy ne dobják szemétre őket, hanem múzeumba vagy helytörténeti gyűjteménybe kerüljenek. G. É.