Budapest, 1974. (12. évfolyam)

9. szám szeptember - Vizy László: Utolsó lehetőség egy műemlék megmentésére

temetőjébe. Iratok katakombáiba. A filmünk számára készített interjúból idézek: „Mit rejt a Bazilika padlása? A Találmányi Hivatal Szabadalmi Tárának külső raktára van a torony egyik helyiségében. Mintegy 1,5 millió szabadalmi leírás. A Bazilika raktárát még 1965-ben bérelte ki a Szabadalmi Tár régebbi gazdája, az Országos Műszaki Könyvtár. Milyen jellegű találmányok vannak itt? Újak? Régebbiek? Szigorúan csak régebbiek. 40—50—60 éves norvég, amerikai, svéd, svájci leírások. Azért olyan nehéz a találmányok elbírálása, mert nagyon rossz körülmények között dolgozik a Találmányi Hivatal? Ebben sok igazság van. A Szabadalmi Tár például hat külső raktárban tárolja anyagát. A központi helyiségünkben, a Perczel Mór utcában mindössze 2—2,5 millió leírás fér el, ami semmiképp nem elegendő egy minden igényt kielégítő vizsgálathoz. Ha ezek régi szabadalmak, akkor naponta nemigen kell átforgatni őket, hogy egy találmány újdonságértékét megállapíthassák. Mikor, milyen célból keresik fel ezt a helyiséget? Ezt a raktárat csak akkor tudjuk használni, ha olvasóink ismerik az itt tárolt anyag lajstromszámát. Ha nem ismerik, akkor nem tudunk mit tenni. Tehát osztályok, témák szerinti kutatást az így elhelyezett anyagban nem lehet végezni." GyőrfFy Miklós riportja Ottovai Gáborral, a Találmányi Hivatal munkatársával a szabadban, az oldalbejárat előtt készült. Csak utóbb másztuk meg a lámpákkal, a kamerával a tornyot. Az iratpolcok között a por, a száraz, porladó papír nehéz szaga. Itt dolgozni, kutatni. .. Menekültünk vissza, a szabad levegőre. Legalább addig, amíg átértünk egy másik oldalajtóhoz. Ahonnan nem föl-, hanem lefelé haladtunk tovább. Most már valóban a Bazilika pincéibe. Ságvári Ágneshez, a Fővárosi Levéltár igazgatójához. „Tulajdonképpen Budapest történetének mindenfajta iratát megtaláljuk ebben a raktárban. Hány teremben őrzik e nagy kincseket? Hiszen azok . . . 23 teremben őrizzük ezeket a nagy kincseket. És én már annyi helyen elmondtam, hogy nagy kincsek . .. 1943 óta vannak itt. Kik jönnek ide, kik a vendégei a levéltárnak? Két kutatószolgálatunk van, itt és a Városházán. Kiknek kell az anyag ? Elsősorban történészeknek, kutatóknak, muzeológusoknak. És most nagyon fellendült az érdeklődés a várostörténet minden területe iránt. Dolgozunk a Fővárosi Tanács ügyosztályainak, a kereskedelminek éppúgy, mint az iparinak. Rengeteg bírósági anyag is van nálunk. A harmadik réteg: az ügyfelek. Akiknek ezerféle gondja-baja csapódik le minálunk ... Budapest összes iskoláinak anyaga itt van, ami akár a szakképzettség, akár a nyugdíj igazolásához, akár pedig bármiféle iparvállaláshoz szükséges. A nagy építkezések korát éljük Budapesten . . . Minden új építkezéshez kötelező az eredeti tervrajzok, tervek bemérése. Most például szimbiózisban élünk itt a metróval. Egyrészt, mert alattunk húzódik. Másrészt, mert ahogy én tudom, 80 cm-t keresnek valahol, ennyi eltérés van bizonyos tervek között. Harmadrészt, mert itt mérik be a földrezgést. Negyedrészt, mert Ybl mester terveit nézik és egyeztetik a mai felmérésekkel. A metró alagútja miatt nem süllyed a Bazilika? Azt hiszem, süllyed. De én ezt már nem merem mondani, mert azt hiszik, ezzel zsarolok, hogy elszabaduljunk innen. És mikor tudnak innen elköltözni? Mert most már — nem akarom elkiabálni — rövidesen elmennek . . ." Kérdés után, válasz előtt szakítom itt meg az interjút. Folytatását későbbre ígérem. Kitűnik majd, hogy milyen okból. Csak a helyét, térbeli, városképi helyzetét indultunk vizsgálni — és a Bazilika tornyában és pincéiben kötöttünk ki. Fent és lent: dolgok és sorsok temetője. Iratok hekatombája. Középen az Isten. És persze azok, akik a Bazilikába a Bazilikáért jönnek, nem másért. A hivők. És a turisták. A hivők számára a Bazilika: az a templom, ahová misét hallgatni, imádkozni járnak. Csupán néhány jelesebb ünnepen jönnek tágabb körből a vallásos katolikusok — sőt ilyenkor, emberi kíváncsisággal, bármiféle vallásúak vagy felekezethez nem tartozók is — az itteni ünnepélyesebb szertartásokra. Főként karácsony éjjelén és Szent István napján. Az a réteg, akik számára a Bazilikába menni „sikk" volt, társadalmi kötelezettség és divatbemutató, igencsak elfogyott, elkopott. A turisták áradata úgy özönli el a Bazilikát és környékét, ahogyan a szervezett idegenforgalom a világ nagy templomaihoz — ha nem mint kegyhelyekhez, akkor mint építészeti és muzeális emlékhelyekhez — a világ minden nagyvárosában odatereli mozgósítottak. Megérdemli a Bazilika, architektúrájának és díszítésének művészi kvalitásaival, ezt a rohamot ? A roham: tény. Nézzük tehát pusztán a „térséget", ahová a különböző felségjelű buszok és gépkocsik besorakoznak; ahol azután a többnyire csak néhány perces belső tiszteletkört követően az idetereltek — évente sokezer hazánkfia és idegen — gyakran kívül is kört tesznek, körültekintenek. Elsősorban a főhomlokzattal szemközti, szűk téren. Melyet hiába tágított ki az idő és a háború pusztítása. Most ismét szűkebb lesz. A környező épületek mind szorosabban fonj ák körül a templomot. Jellegtelen modernségével rontva eddig nagyjából egységes romantikus-szecessziós környezetét, könyököl be durván a térbe a Magyar Kereskedelmi Bank RT új székháza. Elhelyezése itt, ahol tere, levegője, még kellő parkírozóhelye sincsen, eleve városrendezési fiaskó. Mellette otrombán bekerített, betonvassal, törmelékkel, vedlett felvonulási bódékkal csúf terület. Hinnénk, hogy előbbi vagy folyó építkezés maradéka. Pedig éppen hogy kezdet: a Vámhivatal építendő irodaháza még beljebb tolakszik majd, csonkítja a teret, már-már elviselhetetlenné növelve a zsúfoltságot. Az ember nézi, és elképed a „szakértelem" e rövidzárlatain. S hogy nekünk még sikerül ráduplázni a telekspekulációs évtizedek jóvátehetetlen várostervezési hibáira. Búcsúzóul, mini-körkép a Szent István térről. A Bazilika déli frontjával szemben a Divatáru Nagyker helyiségei, komor, lehúzott vasredőnyök mögött. A Kultúrterem tábla mögött a viaszosvászonnal takart asztalok inkább üzemi ebédlőt sejtetnek. Közbül egy gumijavító kisiparos, bőven felcégtáblázva; a negyedrangú mázoló festette, megkopott táblákon ortopéd autógumik. A délkeleti sarokkal szemben MODI divatárut hirdet a neon. A felirat második fele mögött a nemrég kivésett, csak gipsszel helyrehozott vakolat mintha arról árulkodna, hogy előbb Modi Butik vagy egyenesen Boutique volt itt. És csak a nemrégi „drákói" belker-rendelet után igazítottak a néven. Gyanúnk jogos. A bejárat mellett a kis üvegtáblán még a régi, Butik felirat. A főhomlokzattal majdnem szemben — minő iróniája a dolgoknak: éppen itt, a torony és a pincék irat-temetőjének tőszomszédságában — Nyomtatványbolt. Űrlapok, számlák, ívek, nyugtatömbök, összesítők és a többi rubrikás papír utánpótlási bázisa. És szabványboltok. No persze, ezek nem a főtemplom, hanem a főhivatalok közelségéből prosperálnak itt . .. Filmünket tavaly forgattuk. Hogy 74 nyarán ismét elmentem a Bazilikához, amit e mini-körképben említek, nekem is csak ekkor szúrt szemet. A torony, a pincék a múlt nyáron túlságosan rabul ejtettek. Én sem láttam hát (eléggé) Budapestet nappal... Utolsó kör az épület körül. Az északi front közepén eddig soha észre nem vett ajtó. Olyan ajtó, amelyen se be, se ki. Vasrácsos, súlyos, üveges. Azaz, üveges csak volt, valaha. A táblák mind kitörve, csorbán. Mintha robbanás után. A vasrács vastagon rozsdás. És az ajtón belül, arasznyira, meztelen téglafal. Ahogyan az ostrom után, hevenyészve rakták, amíg majd kerül üveg. A kitüremlő, lecsorduló malteren évtizedek sötét pora, korma. A főbejárattól pár méternyire, valami csatorna, kábelalagút vagy más üreg fölött, a járdába süllyesztve, kerek, öntöttvas fedőlap. Közepén ősi jel: hatágú Dávid-csillag. Hol öntötték, nem árulja el cégjelzés, felirat. 38