Budapest, 1974. (12. évfolyam)

1. szám január - Csorba Csaba: Középkori budai mesterjegyek I.

Német és spanyol kardkovács jelek (Kuczogi Zsuzsanna rajzai) 40 — az edények fenekén helyezték el. A későbbi századokban, a gyorsan forgó korongon ez a hely már nem állt rendelkezésre, ezért az edények szájának peremét választották általában jelölési helyül. Budára is sok import agyagáru került, főleg Ausztriából és Cseh-Morvaországból. A jellegzetes ún. bécsi grafitos szürke edények szájperemén találjuk a jeleket. Az alsó-ausztriai mesterek városuk jelét használták, a jelet pontokkal, bemetszésekkel variálva, egyénítve. Nem minden árut bélyegeztek, csak a finomabb kidolgozású, főleg külföldre kerülő darabokat. Bécsben először 1431-ben kötelezte rendelkezés a fazekasokat áruik mesterjeggyel való ellátására. A fazekas mesterség az egyik legfontosabb iparág volt a középkorban. Ma már a cserépedény inkább csak szobadísz, a paraszti háztartásokból is lassan teljesen kiszorul. De a középkorban a háztartás edénykészlete csaknem teljes egészében agyagedényekből állt, mind városon, mind falun. Használtak mesterjegyeket a kovácsok is, de nem minden készítményükön. Az agyag mellett a vas, a fa, a bőr, a növényi rostok (szövet) és. az állati szőr (gyapjú) voltak a középkori mesterségek legfontosabb nyersanyagai. A kovács készített sokáig minden vasmunkát: patkolást, rácsokat, szögeket, szerszámokat. Csak a XIV—XV. századra alakultak ki nálunk olyan elkülönülő iparágak, mint a lakatos, a fegyverkovács stb. A kisebb és gyorsan készülő, tömegesen piacra kerülő tárgyakon a kovácsok nem tüntették fel mesterjegyüket (szögeken, patkókon). Olyan fontos szerszámokon, mint a balták, bárdok, gyaluk és egyéb faragó- és vágószerszámok, meg a fokosokon, ollókon is megtaláljuk a mesterjegyeket. Buda városa és a királyi vár ásatásakor rengeteg vastárgy került elő, s nagyon sokon látható a restaurátorok által gondosan letisztított rozsda alól feltűnő mesterjegy. A kovácsok „elitjét" a fegyverkovácsok képezték. A csillogó páncélok, éles kardok, meredező alabárdok, csákányok, buzogányok és más ölő szerszámok mindig keresettek voltak, nem kellett munkátlanságtól tartani, hiszen a magyar királyság fennállása alatt alig akadt békés évtized. Vagy minket támadtak meg, vagy mi rontottunk másokra. Egyéb elfoglaltság híján a szomszéd birtokosok pusztították egymás birtokát, jobbágyait. Mindez a feudalizmus természetes velejárója volt. Középkori budai kútból előkerült esztergályozott faedények mesterjegyei Középkori osztrák fazekasok mesterjegyei (Bakos Margit felvételei)