Budapest, 1974. (12. évfolyam)

8. szám augusztus - Csorna Antal: Mi lesz a Ludovika kerttel?

centenáriumi év jegyében — a Bács megyeiekkel közösen gyermekjátszóteret épített. Társadalmi munka is kezdődött, de csak kerületi szinten, a rendelkezésre álló anyagiakkal párhuzamosan mérsékelt erővel és csak részleges eredménnyel. Mi a Ludovika kertet mint egységes üdülő- és zöldterületet tudjuk csak elképzelni, a közeli és a távolabbi környék egészségvédelmének érdekében. Mint városi, nyilvános jellegű parkot, amelyet a Főkert kezel a szokásos és bevált módon. Az újjáépítés milliókba kerül, megérdemli, hogy több szempontból foglalkozzunk vele. Mert felvetődik egy régen kísértő gondolat: helyes-e, ha — akár a napközis tábor legnemesebb céljából is — ebből a mindenki által igényelt parkból a lakosság tetemes részét kizárják? Amikor a Ludovika kert belterületi fekvése miatt úgysem adhatja meg az ifjúságnak a levegő- és környezetváltozás teljes értékét; amikor a főváros hegy- és erdővidékén minden bizonnyal lehet találni egészségesebb és szebb megoldást! Ilyen meggondolások alapján aligha javasolható a Ludovika kert foglalkoztató táborrá alakítása. Legyen az a környék lakosságáé: a körülményesebben utaztatható kicsinyeké és általáben a pihenést keresőké. Tudjuk, hogy a parkot nem lehet az eredeti, a Petri Bernhard-féle XVIII. századi terv alapján helyreállítani. Orczy László, a kert alapítója és tulajdonosa a sivár homokon vállalkozott egy romantikus tájkert létrehozására; az 1794. évi száraz nyár után 300 000 csemetét pótoltak. De a park megvalósult és Petri a századforduló idején színes leírással számolt be kertművészeti szempontból is kiváló munkájáról. A park egyik ékessége a másfél holdas tó, mely vízutánpótlását a szomszédos Festetich-parkból, a mai Füvészkertben fakadó jóvízű Éliás-forrásból kapta. (Sajnos, az ismételt klinikai építkezések miatt a Botanikus kert minimálisra csökkent, a forrás elapadt.) Schams Ferenc 1821-ben megjelent leírásában elragadtatással emlékezik meg a kertről. „Az Üllői út végén, a Kecskeméti kaputól fél órányira van a szabad bejárású Orczy-kert. A forró főúttól leágazva árnyas fasor fogad, meglepően üde dísz-és virágoskert. Változatos táj, széles pázsitmezők, élénkzöld domboldal; sötét lombkoronájú fák között megbúvó kerti házak, tóparti sétány. Az ide varázsolt romantikus természet és a képzőművészeti alkotások összhangja fogad. A tó melletti dombról remek kilátás nyílik Pestre és Budára. Különleges értékű kerti motívumok sorakoznak: szikla, barlang és az útvesztő kanyargói. A látogató joggal csodálja a virágoskert felsorakozó gazdagságát ... A közel 70 m-es üvegház a hazai és külföldi dísznövények gazdag bemutatója. A növényházzal csak a híres kismartoni kastélykertészet versenyezhet." Alt Rudolf 1845-ös metszete híven beszámol az időközben felépült kétemeletes palota előtti pázsitos térségről, a tóról és a naggyá nőtt fákról. A kertről Petz Armin főkertész értékes adatszolgáltatást közölt 1848-'ban: a fákról és a növényekről, a fácánosról, a lóval hajtott öntözőgépről, a korábban divatos gyümölcs- és spárga-hajtatóról, az ananászházról és a melegágyakról. Heufler még 1854-ben is dicséri a kertet, de szidja ,,az Üllői út homokjának csontig ható, porfelhős útját". Az út rendeződött, a város nőtt és fejlődött, megnyílt végre az Akadémia — de a kert bezárult a látogatók előtt. Az eredetileg parkkal együtt tervezett kastély sohasem épült meg; helyette felépült a régóta tervezett magyar Katonai Akadémia, Pollack Mihály klasszicista alkotása (1830—36). Az Akadémia létrehozását már az 1808-as országgyűlés szorgalmazta. Az Orczy-család átadta birtokát az intézmény céljára, de az előkészületek és az érthető politikai nehézségek miatt csak nagy sokára, 1872-ben nyílt meg a magyar tiszt képzés önálló főiskolája. Most ismét felvetődik a végleges rendezés kérdése. Szeretnénk, ha a tervek az öszszes érdekeltek szempontját figyelembe vennék. Ehhez nem kell kommentár Csigó László felvételei