Budapest, 1974. (12. évfolyam)

7. szám július - H. Boros Vilma: Karinthy Frigyes iskolája III.

Karinthy Frigyes iskolája III. A Tanár úr kérem... Karinthy első nagy sikerű könyve, az „így írtok ti" 1912-ben jelent meg, a „Tanár úr kérem" 1916-ban. E könyv illusztrátorait — és később a sikerületlen film rendezőit — nem érdekelte a régi, a valóságos iskola épülete, és nem kutatták, ki volt a szereplők közül élő alak, ki nem. De számunkra — ennyi idő után — talán érdekes volt bepillantani az iskola történetébe. S most az író műhelyébe: hogyan alakítja át a valóságot és vegyíti költészettel, s mindezzel hogyan vall önmagáról. Karinthy „A vésztanács" című fejezetben azt írja, hogy 1899-ben iratkozott be a reáliskola első osztályába. Ám a Markó utcai reáliskola nyomtatott Értesítője szerint az 1898/99. tanévben itt a II. osztályba járt, s a következő tanévben is ugyanitt találjuk, a III.-ban. A IV. és V. osztályban nem szerepel, csak a VI.-ban bukkan fel újra a neve. S itt a Markó utcai reálban érettségizik 1905-ben. Karinthy egyébként nem B. osztályba járt, hanem Á-ba. Büchner, aki mellé óvatosan letelepszik, régi iskolájába besurranva, csakugyan osztálytársa volt három éven át. (Valódi nevén Bückler Frigyes.) Az iskolát, a régi tanárokat már ismerjük. Karinthy idejében a hajdani szellemből és a régi tanárokból alig van már valaki. Új tanárok jöttek, köztük sok fiatal és tapasztalatlan is. Hófer Károly igazgató betegsége alatt, majd halála után (1902—1903) a tanárikar egyhangú kérésére az iskolát Nagyapám, Müller József vezette, ő hosszú évek óta volt már helyettes igazgató s az iskola anyagi ügyeinek intézője. Arra azonban nem vállalkozott, hogy az iskola igazgatását egészen átvegye. Ezért Brassóból Rombauer Emilt hívták meg az iskola élére. Az új igazgató érdeklődése már nem annyira a tanítás szelleme felé fordul — mint láttuk ezt az iskola alapításakor —; őt az új eszmények foglalkoztatják: a sport, a higiéné. Új tornatermet építtet az iskolához, az udvaron jégpályát készíttet. Mindez jó és kitűnő dolog —, de hová lesznek az iskola hagyományai, a tanárok atyai viszonya a tanítványokhoz ? Az ifjúságba, a régi iskolába visszavágyó „Bevezetés"-ben Karinthy Lenkei Henrik nevét említi, és „az élet iskolájára" utaló szavát. Lenkei Karinthynak a VI. és VII. osztályban német, a VIII.-ban magyar tanára volt, ismert nevű író. Mint idézett intelme is mutatja, kissé patetikus hangú. 1920-ban Karinthy a Nyugat-ban egy novelláját vállveregető hangon ismertette. Aztán váratlanul összetalálkozott volt tanárával a New York kávéházban és zavarba jött. De Lenkei engesztelően nyújtott neki kezet, mert büszke volt hajdani tanítványára. Voltak mások is a tanárok között, akik irodalommal foglalkoztak, de egyikük sem olyan, aki maradandót alkotott volna. Prém Józsefet, aki Karinthynak az alsó osztályokban osztályfőnöke volt, majd a VI. és VII. osztályban magyar tanára — naplójában egyetlen gyilkos mondattal szúrja le: „Ma nagyon röhögtünk. Prém azt mondta, hogy micsoda marhaságot olvasok én, mialatt ő magyaráz, mire kivittem, mire kiderült, hogy az ő könyve volt, amit ő írt." Dr. Körösi Lászlónak irodalmi és művészettörténeti dolgozatai ismeretesek. Karinthyt nem tanította, de az önképzőkörben kapcsolatba került vele. Talán az ő nevéből csinálta a „Kökörcsin tanár" nevet. A VI. osztályban az ábrázoló geometriával volt baja. Pórszász József megbuktatta. Pórszász volt az első képzett gépészmérnök Magyarországon. De hát milyen tanár volt ? Karinthy egyik volt osztálytársa — Tarján Ferenc — pár évvel ezelőtt az egyik pesti képes újságba írt visszaemlékezésében kedélyes embernek mutatja be: beült a padba, onnan nézte a fiúknak az óraszünetben elkezdett bohóckodását s nem szakította félbe játékukat. Ez is arra vall, hogy nem volt nagyon buzgó tanár. Ha órája a tanítás végére esett, a fiúkat idő előtt hazaküldte az iskola hátsó kapuján át, s így maga is korábban hazamehetett. Erről a szokásáról még gyermekkoromban hallottam egy tréfás tanári rigmust: „Olasz ember a főlépcsőt kireperálta, Mégis Pórszász a hátulsót jobbnak találta." Pórszász nevét Karinthy nem említi. Minden iskolai drukkját, fájdalmát, keservét ,,Schwicker"-re ruházza. Dr. Schwicker Brúnó csak a II. osztályban tanította Karinthyt földrajzra és — szépírásra! Csak bele kell pillantanunk Karinthy naplójába, ott, ahol arról ír, hogy Schwickernél kellene javítania — s elképzelhetjük, milyen gyötrelmesen rótta a szépnek kívánt betűket . . A félelemnek nincs logikája. Mikor iskolába jártam, mi is a szépírás tanártól féltünk a legjobban, orrára letolt szemüvege fölött ránk vetett pillantásától, s csodáltuk, hogy leánya, aki egy osztállyal felettünk járt, még életben van . . . Fröhlich, aki „pikkelt rá", valóban elbuktatta Karinthyt a VII.-ben matematikából is, fizikából is. Keserves dolog lehetett ez, nemcsak az iskolai kudarc és a nyári tanulás miatt, hanem — mert most már tudjuk — a természet rejtelmes erői, a gépek, szerkezetek óriási módon érdekelték őt. Valószínűleg ezért íratták a reáliskolába és nem a szemközt levő gimnáziumba. (Fröhlich később Sarkadira magyarosította nevét, és az akkor még eléggé elhagyatott Rózsadombon épített családi házat, akárcsak Pórszász és Theisz Gyula.) De hát honnan a csoda, hogy a két fontos tárgyból a VII.-ben elbukott Karinthy a következő évben simán átmegy az érettségin? A VIII. osztályban a fizika tanítását Nagyapám, „a Müller" vette át. Róla olvashattuk, hogy világos magyarázatát (ezt még Stoczek Józseftől tanulta) minden tanuló megértette. A gyengébbekkel még türelmesebben, jobban foglalkozott. A „Tanár úr kérem"-ben az egyetlen fejezet, amelyben a tanultak iránt érdeklődést, lelkesedést találunk, a „Kísérletezem" című. Érezzük benne a boldog felszabadulást, hogy megértette a rejtelmes természeti törvényeket, összefüggéseket, és most már — úgy érzi — úr is fölöttük. Feltaláló akar lenni, repülőgépet szerkeszteni... és az érettségi után matematika-fizika szakra iratkozik be az egyetemen! Ám az egyetemen már nem „a Müller" magyarázta, oly érthetően és felfoghatóan, a titokzatos igazságokat . . . Karinthy csakhamar otthagyja a nem neki való pályát. De tudjuk róla, hogy élete végéig izgatták a gépek, találmányok. 1919-ben a Madách Színház — mely akkor a Zeneakadémia kistermében játszott — előadta Karinthy Holnap reggel című színdarabját. Szerencsés voltam a darabot láthatni. Főszereplője a repülőgép, melyre a püóta fél felszállni. De egy finn barátjától félelmet-oldó orvosságot kap. íme, a jövőbe látó író megálmodja azt, ami akkor képtelenségnek tűnt. A fizika-órán Pollákovics áll az üveglábú zsámolyon. Ilyen nevű osztálytársa nem volt Karinthynak; valószínűleg saját magát 35