Budapest, 1974. (12. évfolyam)

7. szám július - Lázár István: Látta-e már Budapestet nappal?

A régi országzászló-bástya a Lánchíd pesti hídfőjénél Lázár István Látta-e már Budapestet nappal? A nekifutás 28 Még nyoma sem volt az EMKE-aluljárónak a Blaha Lujza téren. Középen ott állt a kopott Nemzeti Színház. Vagy akkor már bontani kezdték a kiskatonák? A Népszabadság-székházba jártunk át üzemi ebédre. És nem múlt el hét, hogy valamelyik délben ne kerülgettünk volna, a Nemzeti Szálló előtt, a járdán egy jókora szennyesruhacsomót. A szálloda szennyesét lepedőkbe — vászonzsákokba? — kötve rakták ki a Körútra, szinte eltorlaszolva a széles járdát, közvetlenül a főbejárat mellett. És a szennyes gyakran órákig állt ott, amíg csak meg nem érkezett érte a Patyolat eredetileg mélykék, de már színehagyott, lepattogzott festésű, ócska teherautója. így kezdődött. Pontosabban, azzal, hogy amikor már vagy huszadszor botlottam ebbe a gusztustalan halomba, hirtelen nemcsak a dühítő hanyagságot láttam meg benne, nemcsak a szégyellni való foltot a magát világvárosnak tartó Budapest kellős közepén. Hanem — anélkül, hogy ez egy percig is mentette volna azokat, akik a járdára dobált szennyesért felelősek voltak — észrevettem a látvány fonákságát. Arra gondoltam, hogy mennyi minden meliett megyünk el szó nélkül.