Budapest, 1974. (12. évfolyam)

7. szám július - Láng Tamás: Az új koncertközönség

Jelenleg húsz zenebarát klub működik Budapesten, 8 — 14 évesek részére: s első­sorban a peremkerületekben! Székhelyük a kerület művelődési otthona, vezetőjük a ke­rületben legalkalmasabb ének- vagy zene­tanár. A klubtagság ma már jutalom. A klub­nak azok a fiatalok lehetnek a tagjai, akik iskolai énektanulmányuk során erre alkal­masaknak bizonyulnak. Egy-egy ilyen össze­jövetelen — éppen az ideális légkör megte­remtése végett — 50—100 gyerek vesz részt. A mozgalmat tovább fejlesztik, és a programokat igyekeznek gazdagítani. A klub­mozgalomhoz nagy segítséget nyújt a Főváro­si Tanács Művelődésügyi Főosztálya is. Munkásfiatalok a hangversenytermekben Az Ifjú Zenebarátok Klubjaiba elsősorban a munkásfiatalokat akarják bevonni. A mun­kásfiatalok zenei nevelésével Magyarorszá­gon a Zeneművész Szakszervezet Ifjúsági Bizottsága kezdett el foglalkozni az 50-es évek közepén. Ezzel párhuzamosan az álla­mi hangversenyrendező szerv is külön gon­dot fordított az ipari tanulókra. Az ifjúsági törvény újabb lendületet adott e kultúrpolitikailag fontos terület fejlődésé­nek. így született meg az a terv, hogy a munkásfiataloknak — a régóta bevált általá­nos iskolai tapasztalatokból és gyakorlatból kiindulva — „házhoz viszik" a zenét. A Fő­városi Tanács Művelődésügyi Főosztálya anyagilag támogatta ezt a törekvést. A szer­vezés feladatát a művelődési otthonok vál­lalták. A nagyon népszerűvé vált és ennek a korosztálynak a zenei ismereteit figyelem­be vevő összeállítás három előadásból állt. Igaz, hogy az első előadásokon a 150 bérlet­tulajdonosnak csak egy töredéke jelent meg, — ezek a fiatalok viszont mindvégig kitartot­tak. Ennek a kezdeményezésnek ez volt az egyetlen sikere. Sajnos, az általános iskolából kikerülve, a munkásfiatalok éppen a legfogékonyabb kor­ban — mindenféle módszeres ének-zene tanulástól elszakadtak. Felmerül a kérdés: mit lehetne tenni értük? A munkásfiatalok rendszeres koncertlátogatóvá nevelésére minden érdekelt összefogott. A Művelődés­ügyi Minisztérium és a Munkaügyi Minisz­térium is jelentős segítséget nyújtott. A gya­korlati megvalósítást az Országos Filharmó­nia és a Zeneművész Szakszervezet együtte­sen végzi. A Szakszervezet művészbrigádja húsz szakmunkásképző intézetet keresett fel ed­dig hangversenyismertetéssel egybekötött koncertekkel. A házi muzsikálásnak szerves kiegészítője az Országos Filharmónia által februárban másodízben indított háromré­szes sorozat. Úgy érzik, megtalálták a leg­célravezetőbb formát. A hallgatók létszáma erőteljesen emelkedett: tavaly 80 százalékos látogatottságot értek el. Az elmúlt évadban pedig ismételni kellett a sorozatot! Új Zenei Stúdió Az előbbiekben felsorolt műsorok elsősor­ban a klasszikus zenét ismertetik meg a fia­talokkal. Am nem lehet teljes a zenei nevelés az új törekvések, a legmodernebb zene hazai és külföldi alkotásainak érzékeltetése, be­mutatása nélkül. Az Országos Filharmónia az idén harmad­ízben rendezi meg — a KISZ Központi Mű­vészegyüttessel közösen — az Új Zenei Stúdió című hangversenysorozatot. A kez­fieményezés története: néhány évvel ezelőtt datal zeneszerzők egy csoportja maga köré gyűjtött egy-két érdeklődő szakmabelit, és studió-munkába kezdett. A KISZ Központi Művészegyüttesének segítségével lehetőséget kaptak új műveik bemutatására. Az alkotó­művésznek amúgyis mindenkor fontos a nyilvánosság előtti megjelenés lehetősége. Ennek a feltételeit teremtette meg a Filhar­mónia, amikor hasonló című hangverseny­sorozat formájában teszi hozzáférhetővé az új müvek előadását az érdeklődők számára. A XX. század zenéjének megismertetése összefügg a Filharmónia általános törekvé­sével: átfogó képet adni a zeneirodalomról. Eleinte hiányos széksorok és értetlen kö­zönség kísérte a szokványostól eltérő modern művek bemutatóit. Általában Simon Albert vezényletével és magyarázatával a II. bécsi iskola reprezentánsainak egy-egy müve szó­lal meg. A műsor második részében pedig egy-egy fiatal magyar zeneszerző ismerteti meg a hallgatókkal szerzeményét. A Filharmónia az idén is meghirdette az Új Zenei Stúdiót, azzal a különbséggel, hogy a hangversenyeken most már nem egy, ha­nem két mai magyar szerző műve hang­zik el, magyarázat nélkül. Bár ezeket a hang­versenyeket elsősorban az egyetemi és főis­kolai ifjúság számára rendezik, olyan nívó­sak, hogy alkalmasak az ének- és zenetaná­rok zenei továbbképzésére is. A fővárosi zeneoktatás A hangversenyszervezés — de az Opera­ház is! — a műsorok összeállításánál és a bérletek kibocsátásánál az iskolai énektaní­tásra alapít. Különösen nagy jelentősége van a hangszeres zenét tanulók közötti szervezés­nek. Á zeneiskolák iránt ma már olyan nagy az érdeklődés, hogy 1200 gyerek jelentkezé­sét kellett helyhiány miatt visszautasítani. A fővárosban jelenleg 15 000 hallgató van a különböző tanszakokon. A tanulók 38,1 százaléka fizikai dolgozók gyermeke. Sajnála­tos tény, hogy a tizenötezerből mindössze 120 a szakmunkástanuló. A zeneiskolák fej­lesztési tervei a kedvezőtlen számaránnyal is összefüggenek. Ha a fővárosi zeneoktatás megkapja az anyagi lehetőségeket, a szakmun­kástanuló kollégiumokban szeretnének ki­helyezett tagozatokat létrehozni. A szak­munkástanuló intézetekben elsősorban a fúvóshangszerek és a gitártanszak tarthat számot érdeklődésre. Ez azonban tanerő­gondokat is felvet majd. Az ipari tanulók között a zenei nevelés­nek egy másik s talán még többet ígérő módszere lehetne a kórusok szervezése, az énektanítás. Nehezíti azonban a dolgot, hogy a szakmunkásképző intézetekben nem folyik énektanítás, s így a kapcsolat megteremtésére kevés a lehetőség. Hasonló a helyzet a szak­középiskolákban is. A zsúfolt tantervbe itt sem fér bele az ének-zene tanítása. 1973 szeptembere óta az általános tagoza­tú gimnáziumokban négy éven át bevezetik az ének-zene tanítást, heti egy órában. Ta­lán nem ártana a tényleg zsúfolt tantervű szakközépiskolákban is legalább heti egy órában — ha nem is négy, de egy-két évig — helyet szorítani az énektanításnak! Hi­szen már mondottuk: minimális zenei kép­zettség nélkül aligha lehet teljes értékű em­bereket nevelni.. . Ifjúsági operaelőadások A Magyar Állami Operaház 18 000 ifjú­sági bérletet adott el az elmúlt évadban. Az Operaháznak speciális problémákat is meg kell oldania. A színház hangulata a kiseb­beknek nagyobb lehetőséget kínál a fegyel­mezetlenségekre. A kapcsolatot is nehezebb megteremteni a hallgatókkal, különösen ak­kor, ha nem tudnak lépést tartani a cselek­ménnyel. Ezért kísérletként bevezették a hangversenyismertetésekhez hasonlóan az opera-ismertetést, kezdetben csak az előadás előtt, később a felvonások között is. A próbál­kozás bevált, tehát a jövő évadban még gyak­rabban folyamodnak ehhez a módszerhez. Az ifjúsági opera-előadások színvonalára viszont sok panaszt hallhattunk. Az Opera­ház minden erőfeszítése ellenére ma is van­nak kevésbé sikerült, az átlagon jóval aluli előadások. Ez azért rejt magában nagy ve­szélyt, mert ha az első találkozás az operá­val csalódást okoz a hallgatónak, egy életre elmehet a kedve ettől a műfajtól. Zenei népművelés A zenei nevelésnek fontos eszközei a kó­rusok. Évente rendszeresen tartanak kórus­hangversenyeket egy-egy kerület iskolái­nak részvételével a Zeneakadémián. Az úttö­rők évi seregszemléje, a rádió és televízió különböző zenei vetélkedői is igen népszerű­ek. A fővárosi zenei nevelés sikerét bizo­nyítja, hogy a Röpülj páva mozgalom is budapesti gimnáziumból indult el. (Először a József Attila Gimnáziumban rendeztek ilyen műsort, amit a TV is közvetített.) A legutolsó három évtizedben a zenei íz­lés fejlesztéséért sokat tettek a népművelők. Még a lerombolt hidakat sem építették újjá, még nagy nehézségekkel küzdött a közélel­mezés — de a Népművelési Központ már működött a Szép utca 5. szám alatt. Művé­szeti, zenetörténeti és esztétikai előadók jár­ták Pest—Budát, s az iskolákban, üzemek­ben, alkalmi előadóhelyiségekben maguk köré gyűjtötték a főleg fiatalokból kikerült érdeklődőket — elvitték nekik a művelő­dést, a zenét. A vezetők között ott találjuk Szabolcsi Bence, Lenkei Lajos, Bálint Mar­cell nevét. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat ugyancsak nagy feladatot tölt be a fiatalok zenei művelésében. Szakképzett előadóik be­járják Budapest távoli kerületeit, üzemeit, vállalatait, kultúrotthonait, munkásszállá­sait, az ifjúság körében különösen kedvelt, hanglemezekkel illusztrált előadásaikkal. A Népművelési Intézet a központja fia­tal nemzedékünk zenei nevelésének: mun­káját hathatósan támogatja a Művelődés­ügyi Minisztérium. Nagy érdemeket szer­zett e téren a régi Bartók Szövetség is, mely elsősorban a daloskultúra és a fiatal karna­gyok, hangszeres együttesek ügyét karolta fel. Láng Tamás 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom