Budapest, 1974. (12. évfolyam)

7. szám július - Láng Tamás: Az új koncertközönség

Budapesten a fiatalok kulturális nevelésére minden érdekelt szerv nagy súlyt helyez. Mi most ennek a nagyon szerteágazó munkának csak egy részletével: a zenei neveléssel foglalkozunk. Ez természetesen nem választható el a többi művészeti ág — színház, film, könyv, képzőművészet - iránti érdeklődés felkeltésétől, de ezek nem ismerhetők és érthetők meg maradéktalanul zenei kultúra híján. Sőt, az ember mindennapi életére is meghatározó lehet a zene szeretete vagy a közömbösség iránta. Boldogabban él az, aki hallgatja, szereti, élvezi, érti a zenét; munkáját is jobban végzi, és más területek iránt is fogékonyabb, „nyitottabb" emberré válik. Ezért különösen nagy jelentősége van a zenei nevelésnek a fiatalok körében, akik most ismerkednek az élettel, a művészetekkel. Megfelelő pedagógiai érzékkel és szervezéssel irányítva őket, életük végéig jó útitársat kaphatnak a muzsikában. Az Országos Filharmónia ifjú koncert-látogatói A sok szerv közül, amely a zene megismertetésével foglalkozik, a legnagyobb szervező munkát talán az Országos Filharmónia végezte és végzi. Az ifjúság rendszeres, módszeres zenei nevelése csak 1953-ban kezdődött el, amikor az Országos Filharmónia hatáskörébe került. Az itt dolgozók többsége tudta, hogy az új feladat eltér az eddigi munkától, hiszen elsősorban pedagógiai jellegű. Arra is számítottak, hogy hosszú időre, türelemre, sok munkára van szükség, és hogy eredmény csak sokára várható. A zene — természeténél fogva — sohasem vetekedhet például a sportnak tömegeket mozgató hatásával, sok szakember maximalista törekvései a kezdeti szakaszban visszájára fordultak. Egyetlen módszer lehetett célravezető: a fokozatosság elve. Ezen az alapelven nyugszik mai munkájuk is. Az iskolán kívül az egyik legjelentősebb zenei nevelési forma az ifjúsági hangversenyek rendezése. Az évek tapasztalata bebizonyította, hogy figyelembe kell venni a fiatalok életkori sajátosságait, előképzettségét. 1953 óta minden évben újabb és újabb korosztályokat, csoportokat vonnak be vonzáskörükbe, s ma már szinte minden rétegnek indítanak bérletsorozatot. Külön hangverseny-bérletet bocsátanak ki az általános iskolák felsőtagozatos osztályai, a fővárosi zeneiskolák és a zenei általános iskolák számára, a középiskolai és technikumi tanulóknak, az üzemi ifjúmunkásoknak, a szakmunkástanulóknak, valamint az egyetemi és főiskolai hallgatóknak. A szervezést az iskolai zenetanárok segítségével végzik. A pedagógusok évről évre lelkesebben kapcsolódnak be a munkába. Egyre jobban látják az ifjúsági hangversenyek hatását napi munkájukban. A Filharmónia mindenekelőtt a műsorterv összeállításával segít a zenetanároknak. A hangversenyek kezdettől fogva szorosan kapcsolódnak az iskolák tananyagához. Ez persze nem azt jelenti, hogy kizárólag a tantervben szereplő művek szólalnak meg. Bemutatnak olyan darabokat is, amelyek kiegészítik az iskolákban tanultakat, és felkeltik a fiatalok érdeklődését más művek iránt is. A hangversenyeket, mint egy jó „iskolai órát", elő kell készíteni. Ami talán a legnehezebb : úgy kell tanítani a gyerekeket, hogy azok ne vegyék észre! Vannak pedagógusok, akik hangversenylátogatás előtt beszélgetnek tanítványaikkal; elmondják, mit fognak hallani, mire kell figyelniük, hogyan viselkedjenek. A koncerten újabb szakszerű magyarázat segíti a megértést. Ezek a műsorismertetések is hozzájárulnak ahhoz, hogy amíg 1954-ben összesen nyolc ifjúsági hangverseny volt Budapesten, 500 fiatal részére, addig 1974-ben ezerkétszáz ifjúsági hangversenyt rendeznek az ország egész területén, csaknem félmillió fiatalnak. A belépőjegyek ára olyan kedvezményes, hogy minden fiatal, illetőleg minden család számára elérhető. , Differenciált szervezés Ezeknek a céloknak az eléréséhez négy fő eszközt használnak fel: hangversenyismertetés, műfajismertetés, formai elemzés, kapcsolódás más művészeti ágakhoz. A különböző céloknak , megfelelően más-más típusú hangversenyt rendeznek. A hangszeres zenét nem tanuló általános iskolásoknak például olyan hangversenysorozatot szerveztek, amelynek több éves tematikája így alakult: séta a hangszerek birodalmában; európai zenetörténet; romantikus zene; a népdaltól az operáig; élő zenetörténet; klasszikusok; dalok a természetről; zenés szombat-délutánok. A hangszeres zenét tanuló általános iskolások részére a hangversenysorozatok már magasabb szinvonalúak. Itt már több esetben részletes formai elemzést is kapnak a gyerekek. Például a „Nagy szimfóniák" című sorozatban, ahol egyetlen szimfónia szerepelt minden előadás műsorán, a hangverseny első részében ismertették a mű keletkezési körülményeit, témáit, formáját, lejátszották részleteit; szünet után pedig teljes egészében meghallgathatták a művet. 12 Az új